Porcsalmy (porcsalmai) Gyula (Sándor)
Porcsalmy (porcsalmai) Gyula (Sándor)
ev. ref. tanító, P. Soma tanító-írónak és Somogyi Juliánnának fia, szül. 1865. márcz. 14. Ér-Szent-Királyon (Szatmárm.); gymnasiumi tanulmányainak végeztével 1881-ben a debreczeni tanítóképzőbe lépett. (Itteni négy évi tanulása közben 1882–85-ig a gazdasági tanfolyamot is hallgatta.) 1885-ben Soldos Ferencz berczeli (Szabolcsm.) földbirtokosnál nevelő lett, a hol 1886. őszig volt; ekkor a hajdú-böszörményi ev. ref. iskolához osztálytanítónak hívták meg, 1887. ápr. 30. tett tanképesítő vizsgát Debreczenben. Városi képviselő, presbyter, megyebizottsági tag és tantestületi elnök.
Már tanulókorában kedvvel és hivatottsággal foglalkozott az irodalommal, de csak 1886-ban lépett ki először a közönség elé szépirodalmi dolgozataival, társadalmi irányú czikkeivel a Szabolcsi Szabadsajtóban; azóta három nyiregyházi lapban, a debreczeni napilapokban, egy pár fővárosi napi- és egy humorisztikus lapban (az Urambátyámban, a Verhovay Függetlenségben) sűrűen jelentek meg dolgozatai a hirlapírás minden ágából álnevei vagy neve alatt. A «Sors keze» cz. hosszabb regénye a Debreczeni Ellenőrben; a szépirodalmi próza minden ágából több mint 200 tárczaczikke jelent meg.
Munkái:
1. Az elpusztult család. Regény. Hajdu-Böszörmény, 1892. (1890-ban a Debreczenben).
2. Tarka képek. U. ott, 1892. (Vegyes dolgozatok).
3. Boda Katalin. Regény. U. ott, 1893.
Szerkeszti a Hajdu-Böszörmény és Vidékét 1891. szept. óta.
Álnevei és jegyei: Tiszaháti; Don Caesar, Jules, P. Gy., P-y Gy-a, T-i, D. C. sat.
Hajdu-Böszörmény és Vidéke 1896. 19. sz. és önéletrajzi adatok.
