Pulszky Ferencz (csetfalvi és lubóczi)
Pulszky Ferencz (csetfalvi és lubóczi)
bölcseleti doktor, a könyvtárak és múzeumok országos főfelügyelője, a m. n. múzeum nyug. igazgatója, a m. tudom. akadémia és a m. tört. társulat másodelnöke, P. Károly jómódú földbirtokos, (kinek őse P. Sámuel 1741. szept. 13. nyerl «csetfalvi» előnévvel magyar nemességet) és Fejérváry Apollonia fia, szül. 1814. szept. 17. Eperjesen (Sárosm.). A régészeti és műtörténeti hajlamot a Fejérváry családtól örökölte; ugyanis anyai nagyatyja Fejérváry Károly híres műgyűjtő, nagybátyja Féjérváry Gábor pedig szenvedélyes régész és alapos képzettségű műkedvelő volt. Nagyanyjánál, az öreg Fejérvárynénál tanult P. magyarul. Tanulmányai mellett hatással voltak reá az atyja házánál megfordult vendégek társalgásai, vitatkozásai a közállapotok felől, melyek ítélő tehetségének fejlődését igen előmozdították. A vendégek közül nagy hatással volt reá Dessewffy József gróf, Kazinczy barátja, ki gyakran megfordult házuknál. Iskolai tanulmányait Miskolczon folytatta. 13 éves korában ismerkedett meg Eperjesen Eötvös József báróval, kivel később állandó és szoros barátságba lépett, mely csak Eötvös halálával szünt meg. Életére elhatározó befolyással volt világlátott nagybátyjának Fejérváry Gábornak Eperjesre költézése, ki az ő házuknál vett szállást és unokaöcscsét Pulszkyt maga mellé vette és szellemét irányozni kezdte. Tanulmányait Eperjesen folytatta, hol tanárának Greguss Mihálynak felügyelete alatt tanult bölcseltet, történelmet, természettant, geometriát és theologiát; már 19 éves korában jogtudományi vizsgálatait is elvégezte s felesküdött jurátusnak. 1833-ban Olaszországba indult nagybátyjával. Útjokat Bécsen, Münchenen át vették, de néhány napra megállapodtak az országgyűlés akkori székhelyén Pozsonyban, hogy meghallgassa az országos hírű szónokokat. Meglátogatták Velenczét, Rómát, Nápolyt s öt hónapig tartó utazásukból gazdag tapasztalatokkal és sok régiséggel tért vissza hazájába. Még nem volt 18 éves, mikor egy kisebb régiségtani dolgozatával feltünt és 20 éves korába a római Instituto di Correspondenza Archaeologica tagjává választotta. Az 1832–36. országgyűlésen mint a távollevő Haller gróf megbizottja Vay Miklós báró táblabíróhoz esküdött fel joggyakornoknak. Az országgyűlési ifjak zajos mozgalmaiban nem igen vett részt; inkább szerette a komoly társaságokat s gyakran felkereste a követeket, Kölcseyt, Deák Ferenczet és másokat, s így a közügyekre nézve okulást szerzett. Később Pesten összeköttetésbe lépett a kor kiváló irodalmi férfiaival: Czuczorral, Bajzával, Garayval, Vörösmartyval. Közben szorgalmasan tanult az ügyvédi vizsgálatokra és 1835. ápr. 11. censurázott kitünő sikerrel. Vármegyei szolgálatba lépett és ki is nevezték Sáros vármegye aljegyzőjének. Hivatala nem sok elfoglaltságot adott, tehát elmerült történelmi tanulmányaiba, 1836 elején nagybátyjával újra nagyobb utazásra keltek Nyugateurópába; komoly tanulmányozási kedvvel járta be ekkor Prágát, Drezdát, Berlint, Hamburgot, Londont; tüzetesen tanulmányozták nemcsak Angliát, hanem Skót- és Irországot is. Elmentek a tudományok egyik legnevezetesebb központjába: Oxfordba. Azután Hollandiába utaztak, a földmívelés, mezőgazdaság és állattenyésztés mintaországába, mely műtörténeti tekintetben is nevezetes. Innét Németországba, Belgiumba, Francziaországba tértek és hosszabb ideig tartózkodtak Párisban, honnét Stuttgarton, Augsburgon keresztül tértek vissza hazájukba. 1839-ben Sárosmegye megválasztotta második követül az országgyűlésre. De országgyűlési szereplése kezdetben nem találkozott nagy népszerűséggel, hanem midőn Ungarische Verhältnisse cz. megkezdte czikkeit az augsburgi Allg. Zeitungan, egyszerre nemcsak népszerűségre, de tekintélyre is szert tett és az országgyűlés egyik legkiválóbb tagjának kezdték tartani. Tagja és jegyzője lett a váltó- és csődtörvény kidolgozására választott bizottságnak, később pedig a büntetőtörvénykönyv-készítő bizottságba is hasonló minőségben választották be. Mint bizottsági jegyző ő közölte a munkálatokat Mittermayerrel, sőt ki is ment hozzá Heidelbergbe, hol a kitünő jogtudós kiváló elismerésben részesítette. 1838. szept. 7. a m. tudom. akadémia lev. tagjának választotta (1840. szept. 5. rendes, 1841. szept. 3. tiszteleti, 1873. máj. 21. igazgatósági tag, 1895. máj. 8. pedig az akadémia másodelnöke lett.) Időközben irodalmi munkássággal töltötte idejét; írt politikai, közgazdasági czikkeket nemcsak az Allg. Zeitungba, hem Kossuth Pesti Hirlapjába is, melybe különösen az akkor feltalált vezérczikkeket írt. 1845. beutazta Olaszországot nagybátyjával; hozzájuk csatlakozott a bécsi pénzverő igazgatója, Böhm Dániel is, kitől P. sokat tanult főleg az eredeti műremekek és a hamisítványok felismerésére nézve. Olaszországból visszatérve, nem könnyen tudta magát beleélni a kisvárosi életmódba, azért Bécsbe költözött, hol megismerkedett a vagyonos és szellemes Walter Terézzel, kit 1845. aug. elején nőül vett és vele az időközben megvásárolt szécsényi birtokon telepedett le. Itt éltek csendes visszavonultságukban, csupán családi örömöknek és a gazdálkodásnak szentelve minden idejüket. Itt érte őket az 1848. márcz. 15. eseményeknek híre is, mire P. Pestre sietett, hol azonnal beválasztották a közcsend-bizottságba; a felelős magyar miniszterium megalakulásakor pedig Kossuth mellett pénzügyi államtitkár lett s egyszersmind a minisztertanács jegyzője. De állását csakhamar a király személye melletti miniszteriumi államtitkársággal cserélte fel és máj. Bécsbe költözött. Főnöke Esterházy herczeg az egész hivatal vezetését reá bízta, csak a fontosabb aláírásokat tartva fenn magának. A bécsi forradalom kitörésekor, midőn az udvar Innsbruckba költözött, a magyar kormány utasította Esterházy herczeget, hogy kövesse a királyt; ekként Bécsben a miniszterium vezetése valósággal P. feladatává lett, mit mindaddig teljesített is, míg a teljes szakadás be nem állott Magyarország és a dinasztia között. Midőn állásától a király felmentette, Pestre költözött és a honvédelmi bizottmánynak lett tagja. Kossuth ekkor a kereskedelmi ügyek vezetését bízta reá s így neki első feladatává lett a puskaporgyártáshoz szükséges alkatrészeket, valamint a kórházak felszerelési eszközeit beszerezni. A mint azonban a szerencse elfordult a magyar fegyverektől, szükségét látták a külföld jóakaratának és diplomáciai támogatásának megszerzését. Kossuth megbízó levelet adott át P.-nak lord Palmerstonhoz, az angol külügyminiszterhez, és sürgetve küldte Angolországba. P. nagynehezen tudott kiszökni az országból. Bujdosva jutott el Párisba, onnét Londonba utazott; de az angol kormányál nem tudott semmi hathatós beavatkozást kieszközölni hazája javára. A sajtóban sokat tett az angolok rokonszenvének felébresztésére. Midőn Magyarországon a forradalmi kormány megalakult Batthyány Kázmér gróf külügyminiszter megbízó levelet küldött P.-nak, mint Magyarország diplomáciai képviselőjének az angol kormánynál, de ezt P. fel sem mutatta, nehogy az angol államférfiakat teljesen elidegenítse. Midőn hírül vette Görgey kaputulatióját, Kossuthnak és honfitársainak török földre menekülését, rögtön lépéseket tett az angol külügyminiszternél, hogy ez akadályozza meg a menekültek kiadatását. Palmerston utasította is a konstantinápolyi angol nagykövetet, hogy a szultánt biztosítsa Anglia egész hadseregének támogatásáról. P. politikai szereplése egyelőre véget ért, tehát ismét régészeti tanulmányaiba merült. Hazájába nem térhetett vissza, mert az osztrák haditörvényszék bitófára s javai elkobzására itélte. De mivel külföldön volt, az itéletet számüzésre változtatták. Mint emigráns, családjával egyelőre Londonban telepedett le s nejével együtt irodalmi munkásságot folytatott, melyből éltek. Nagy buzgóságot fejtett ki a magyar menekültek támogatása érdekébe. Kossuthtal folytonos levelezésben állott és kiszabadítása érdekében szóval és tollal működött. Ekként számos jóbarátot szerzett hazájának és sok érdeklődőnek figyelmét keltette fel Magyarország sorsa, multja, alkotmánya s a magyar nyelv iránt, melyet többen kezdtek tanulni. Midőn Kossuth Kiutahiából kiszabadult és európai körútra indult P. is csatlakozott hozzá s elkisérte angolországi, utóbb amerikai körútjára. Együtt járták be Philadelphiát, Baltimorét, Washingtont, Annapolist, Pensylvaniát, Pittsburgot, Clevelandot, Cincinnatit, New-Orleansig, hol mindenütt ünnepélyekkel, díszmenetekkel fogadták őket. Temérdek jó barátot, tisztelőt szerzett P. e körúton nemcsak személyének, hanem hazájának, nemzetének a magyar ügynek és a magyar névnek. Cambridgeben egyetemi tanárságot ajánlottak neki, a mit azonban nem fogadott el. Alig tért vissza nejével Londonba, Kossuth visszaküldte őt Amerikába, hogy az új köztársasági elnököt birja rá fegyveres csapatok küldésére Olaszországba, hol a forradalom már-már kitörésben volt, és hitték, hogy Magyarországon is forradalmat támaszthatnak. P. azonban eredménytelenül tért vissza Londonba s újra a tudósok és irodalmi férfiak társaságára szorítkozott. 1860-ban mint a Daily News levelezője Torinoba költözött, hol tulajdonképpen mint a magyar emigratio diplomáciai ügyvivője szerepelt Cavour közelében, mert a villafrancai béke után is hitte az emigratio, hogy idegen hatalom segítségével képes lesz Magyarországon forradalmat támasztani. Tervük azonban ismét dugába dőlt, mert sem Napoleon, sem Cavour nem voltak hajlandók a magyar függetlenség kivívásáért háborúba keveredni Ausztriával. Mindent körülményesen megírt Kossuthnak, mit Kossuth úgy értett, hogy P. nem bízik egyáltalán a szövetségesekben és így a magyar ügy diadalában sem; e miatt szemrehányásokat tett neki. Az ekként kifejlődött véleménykülönbség mindegyre távolabb juttatta egymástól a két kiváló férfiút s utoljára teljes meghasonlás támadt közöttük. Midőn még Garibaldi sem volt hajlandó fegyveres erővel Magyarország területére lépni, a kiben pedig legtöbbet bízott, akkor teljesen lemondott az idegen hatalom beavatkozásának reményéről. Ezután már ő is csak Deák Ferencz politikájától várt sikert. Teljesen visszavonult a magyar ügynek dipolomatiai képviseletétől, letelepedett Firenzében és belemerült kedvelt műtörténeti és régészeti tanulmányaiba. Firenzében nyilt házat tartott és szalonjában miniszterek, államférfiak, tudósok, írók, művészek gyakran megfordultak; az átutazó előkelő idegen sokszor az ő házánál gyűltek össze, mely találkozó helye volt a szellemi előkelőségnek. Midőn a porosz-osztrák háborúra való készülődés alkalmával jobbra fordultak az ügyek, P.-né haza jött három gyermekével, csak férje maradt künn a legkisebbikkel. 1866. szept. 2. a németalföldi követ, a ki ekkor az osztrák érdekeket is képviselte a torinói kormánynál, táviratban értesített Pulszkyt, hogy Harriet leánya súlyos beteg és óhajtja atyját látni; tudatta egyszersmind, hogy az osztrák császár megengedte, hogy leányának meglátogatása végett haza térhessen. Hazatért és egy órányira Budapesttől vett értesülést arról, hogy leánya (szept. 5.) és neje (szept. 6.) Budán meghaltak. Eötvös József báró közbenjárására amnestiát kapott és így itthon maradhatott. Felutazott Bécsbe, hogy az uralkodónak is megköszönje kegyét, ki vészvétét fejezte ki neki. Míg ő Bécsben volt, Gábor fia is, ki Garibaldi utolsó hadjáratában vitézül harczolt és kit most hozott magával Firenzéből, szintén meghalt. Mélyen lesujtva utazott vissza Olaszországba, hogy barátaitól elbucsúzzék. Ismét hazájában maradhatott, de mert több oldalról azt tanácsolták neki, hogy egyelőre a nyilvános szerepléstől tartózkodjék, s mivel az uralkodónak is megigérte, hogy egyelőre a kiegyezésnek, valamint a politikai helyzetnek kritikájától is tartózkodni fog, nem is vett részt a közügyek tárgyalásában, nem fogadta el a Pesti Napló szerkesztését, melyet Kemény Zsigmond báró felajánlott neki, hanem egyelőre családi és gazdasági ügyeinek rendezéséhez fogott. Később azonban a politikusok közt is mind gyakrabban megfordult, különösen Deákhoz vonzódott, kihez még a 40-es években szoros barátság fűzte. Deák is ragaszkodott hozzá, sokat tartott itéletére, tehá mindent közölt és megbeszélt vele. Ő javasolta, hogy a koronát Andrássy Gyula gróf tegye fejére a királynak, hogy a koronázási okirat pecsétjét, melyben még Velencze czímere benn volt, változtassák meg stb. Minthogy Deák és Eötvös azt kivánták, hogy P. politikai tevékenységet is fejtsen ki, fellépett Szentesen képviselőjelöltnek, hol meg is választották; később Szécsényben választották meg s ekkor előadója lett a pénzügyi bizottságnak. Politikai szereplése mellett tevékeny részt vett a közügyek egyéb munkakörében is. Osztályelnöke lett a m. tudom. akadémiának, melynek értékes könyv- és kéziratgyűjteményt ajándékozott; elnöke lett a képzőművészeti társaságnak, melyet egészen újra szervezett. 1869. febr. 25. báró Eötvös József kinevezte a nemzeti múzeum igazgatójának, melyet európai hirű intézetté fejlesztett és igazgatásától csak 1894. decz. 19., nyugalomba vonulásakor vált meg. Minden tudományos, közművelődési, művészeti társulatnak tagja, munkása lett. Tagja volt a Kisfaludy-társaságnak (1847-től), a Petőfi-társaságnak, alapítója s másodelnöke a történelmi társaságnak (1889. febr. 7-től), elnöke a képzőművészeti tanácsnak, a régészeti társulatnak; alapítója, pártfogója lett az összes jótékonysági egyleteknek. Tudományos és közművelődési társulatokat létesített, tudósokat nevelt a hazának, a magyar közművelődésnek. Tudományos érdemeit soknemű elismerés érte, majdnem minden hazai közművelődési társulat tiszteletbeli tagjának választotta. A budapesti tudomány-egyetem 1880-ban tiszteletbeli bölcseleti doktorrá nevezte ki, Temesvár díszpolgárává választotta. Több külföldi tudományos intézet és társulat tiszteletbeli tagjai közé sorozta; így: a párisi anthropoligiai társaság, a természettudósok német akadémiája Drezdában, az amerikai philosophiai társaság Philadelphiában, a berlini anthropoligiai, ethnologiai és őstörténeti társaság, a müncheni anthropologiai társaság, a königsbergi physikai és közgazdasági tásaság, a bécsi anthropologiai társaság, a belgrádi tudós társaság stb. A török szultán a Medsidje-rendjellel tüntette ki. Megemlékezésre méltó az a buzgólkodás, melylyel utána járt a Lobkowitz-féle ásványgyűjtemény és az Esterházy-féle képtár megszerzésének, melyeknek megvétele az ország számára csakis az ő sürgetésének eredménye. Hasonlóképpen az ő fáradozásainak sikerült kieszközölni a bécsi nemzetközi kiállítás iparművészeti tárgyainak megvételét, mely gyűjtemény alapja lett az iparművészeti múzeumnak. A hetvenes években nagyobb keleti utazást tett a Balkán-félszigeten át Konstantinápolyba, onnét Görögországba. Visszatérve ismét előbbi sokoldalú tevékenységét folytatta s miként egykor a külföldön, úgy most itthon szalonja a hazai és külföldi celebritások találkozó helye lett. Még a külföldi lapok is magasztalva szóltak P. szalonjáról. Midőn életének hetvenedik évét elérte, barátai, tisztelői nagy ovatiót rendeztek tiszteletére, emlékpénzt verettek az ünnep emlékére, díszes albumot adtak ki munkássága dicsőítésére. 1886-ban nőül vette Geszner Róza Terézt. Ezentúl csak nagy archaeologiai munkája elkészítésének gondja foglalta el. Publicistikai tevékenységét a m. tudom. akadémia 1894. nagyűlésén a 3000 frtos Bródi-díj neki itélésével jutalmazta meg, régiségtudományi munkásságát az 1898. nagygyűlésen érte az elismerés, midőn nagy munkájának, Magyarország archaeologiájának a Semsey-díj másodjutalmát szavazta meg. Meghalt 1897. szept. 9. Budapesten. Nagybecsű levelezése (körülbelül harmadfélezer) és egyéb kéziratai a m. n. múzeumba kerültek.
Czikkei a következő hírlapokban, folyóiratokban és évkönyvekben: Társalkodó (1838. 65. Holland, úti vázlat); Athenaeum (1838. II. A műgyűjtemények hasznairól, Eszmék Magyarország történetének philosophiájához, A magyarok a kerszténység általános behozataláig, Német befolyás Szent Istvántól Kálmánig, Görög befolyás II. Istvántól III. Lászlóig, A nemzetiségek reactiója, II. András és az aranybulla, Míveletlen nemzetek befolyása IV. Bélától III. András haláláig, 1839. II. Királyok különböző házakból Olasz befolyás 1302–1395., Német-szláv befolyás 1395–1444., Nemzeti visszahatás, Hunyadi-kor, Iran és Turan, 1840. Népmondák, 1841. Élet és művészet, 1852. Beszély, II. 15. sz. könyvism.); Themis (1839. Történelmi és népgazdászati elmélkedések a pénzről); Emlény (1839. Költemények, 1840. Népmondák); Budapesti Árvízkönyv (1839. Uti vázlatok 1836-ból: Prága, Drezda, Lipcse, Potsdam, Berlin, Hamburg, Angolhon, Irland, Scocia, Holland, Köln, Rajnai út, Belgium); Allgemeine Zeitung (Augsburg, 1839. Von der Eipel, Über englische Carricaturen, Vom Zustand Irlands, 263. Schreiben aus Pressburg: Gang des Reichstags, Erwiederung auf mehrere Correspondenzartikel, 291. Ungarn und der Reichstag, 298. Ungarische Zustände: Constitution des Landtags, 314. Die Landtagsverhandlungen, 321. Pressburg: Die königlichen Freistädte und ihre Vertretung, 1840. 49–51. sz. Die königlichen Freistädte auf dem ungarischen Landtage, 269. Streitigkeiten über die gemischten Ehen, 84., 125. Ungarn, 147., 148. Die Resultate des Landtags in Ungarn, 201., 202. Das geistige Leben in Ungarn, 313., 314., 1841. 70., 71., 140–141., 287., 1842. 58. sz. Ungarische Zustände, 347. Die ungarische Akademie, Széchényi, 1843. 192. Der Landtag, Pressburg 3. Juli, 1844. 360. Für den Schutzverein, Eperjes, 11. Dez., 1845. 26. Eperjes, 16. Jan., 50. Der Wiener Correspondet und die ungarischen Verhältnisse, 75. Noch ein Wort über die gegenwärtige Lage Ungarns, 113. Letztes Wort über den Schultzverein und seine Gegner, 1846. 72. Ludwig Kossuth und die Beschuldigung wider ihn. Wien, 19. Febr., 1847. 38. Von der Eipel: Das Ablösungspatent und die bäuerlichen Verhältnisse, 39., 66. Stellung der Parteien in Ungarn); Iris (1841. Ungar. Volkssagen); P. Hirlap (1841. 71. sz. Szabadföld, 1842. 116–119. Centralisatio, 157–159. Központosítás és középítés, 123. Vámszövetséghezi csatlakozás, 183. A szlávok literaturai viszonosságáról, 1843. 123. Vámszövetséghezi csatlakozás, 209., 210. Gróf Széchenyi István académiai beszéde körül, 272–275. Adalék a városi kérdéshez, Egy éj Typermoryban); Kliegl-könyv (1842. Előszó, A bajor király és a művészet); Regélő Pesti Divatlap (1842. Tavaszi eszmék); Vierteljahrschrift aus und für Ungarn (1843. Briefwechsel zwischen Leo Grafen von Thun und Franz von Pulszky, I. 2., II. 2., Über den Zustand der periodischen Presse in Ungarn seit dem Landtage 1839–40. és könyvism.); Ungarische Tabletten (1844. Die Sprachfrage in Ungarn); Életképek (1845. I. A magyar ifjúság. II. Élet és művészet Anonymus ism.); M. Tudós Társaság Évkönyvei (VI. 1845. A régi műemlékek befolyásáról az új művészetre); M. orvosok és természetvizsgálók Munkálatai (VII. 1847. Megnyitó beszéd, A vörösvágási nemes opálról); Haidinger Berichteje (1847. Über den Edlen Opal von Vörösvágás); M. Emléklapok (I. 1850. A bécsi octoberi események, Pulszky Teréz Memoirjaiból); Fraser Magazin (1850. 252. sz. The records of the ancient Kings of Persia); Új Magyar Múzeum (1859. A magyar képzők és ragok a szanszkrit nyelvészeti rendszer világában); Pesti Napló (1861. 150., 151., 154., 158., 161., 162., 165. és 220. sz. Levelek a számkivetésből, átvette a Pester Lloyd; 1871. 228. 229. Báró Eötvös József, 1874. 241. esti kiad. és 242. reg. k. Könyvtárak és múzeumok P. jelentése a közoktatási miniszterhez, 876. Magán-könyvtárak, 1875. 19. Budapest fővárosi könyvtárak, 25. Egy pilllantás a színfalak mögé, 1876. 52. Deák Ferenczről, 1878. 268. A kelta uralom emlékei Magyarországon, 1879. 210. A magyar történetírásról, elnöki beszéd a tört. társulat záróülésén, 1880. 199, Egy angol könyv Deák Ferenczről, 113. Kossuth könyve, 156. Beszterczebánya, 231. Hirlapirodalmunkról, 237. A halmok építői, 1882. 71. A könyvészeti kiállítás az akadémia képtári termében, 150. Akadémia, 208. vezércikk, 1883. 201. Hugo Victornál, 286. Akadémia, 1885. 149. Megnyitó beszéde az akadémia közülésn); Budapesti Szemle (XX. 1864. Az írás eredete. Szerk. Gyulai, I. 1873. Marc Antonio Raimondi és iskolája, III. Bisticci Vespasiano János pannoniusról és György kalocsai érsekről, Adalékok a magyarországi műtörténelemhez, VI. 1874. Schliemann Henrik trójai ásatásairól, VII. 1875. Életem és korom, VIII. A múzeumokról, 1876. Uti vázlatok, 1876–79. Életem és korom, 1881. Könyvism., 1883. Visszaemlékezések, 1884. Könyvism., 1886. Assisi szent Ferencz és a Ferencziek mint az újkor kezdeményezői, 1887. Gróf Beust Ferdinánd); Politikai Hetilap (1865. 18–20., 22., 23., 25., 25., 26. 1866. 1–26. sz. Levelek Florenczből); Magyarország és a Nagyvilág (1868. Hazai hangok a külföldről, Florencz, ápr. 20., 1867. Kugler legújabb domborműve); Kisfaludy-Társaság Évlapjai (Új F. IX. 1874. Adalékok a hazai műtörténelemhez, X. 1875. Mikes Kelemen ismeretlen kéziratairól, Két középkori olasz művész magyarországi viszonyairól); Fővárosi Lapok (1874. Az ötven év előtti Pestről, Töredék Széchényi jellemrajzához, A nemzeti múzeum kincsei, Mikes Kelemen kéziratai a nemzeti múzeumban, Két középkori olasz művész magyarországi viszonyairól, Andrea da Fiesole és Aristotele Fioravanti, 1876. A békés-gyulai múzeum, 1877. Szent-Kereszt, Két magyar uri lak; A vépi kastély és Vörösvár, 1878. Néhány magyarországi ősmagyar leletről, 1880. 298. A «Fővárosi Lapok» szerkesztőségéhez. Válasz Gyulai Pálnak); Archaeologiai Értesítő (1870., 1872. Ballagi Mór, Mésa Moab királyának diadaloszlopa ism., 1874. Glyptika, 1876. A békésgyulai múzeum, 1877. A Corvina maradványai, 1879. Levél Cserey Jánosnéhoz, 1880. Pusztagéczi lelet, Pátkai ruhakapocs, Soproni lelet, Szebeszlói ruhakapocs bronzból és Könyvism., 1881. Bökénymindszenti elelt, Somogyomi aranylelet, Rekeszes ötvösség Magyarországon, Szegedi leletek, 1883. A gömörmegyei művészeti és régészeti kiállítás, 1891. A magyar pogánykori sírok); Békés (1875. Felhívás a békésmegyei régészeti és művelődés-történelmi egylet tek. elnökségének, Gyulán); Vasárnapi Ujság (1875. 28–31. A múzeumokról, Az 1831. kolera, 1877. A kolozsvári iparműkiállítás, 1879. A m. n. múzeum régiségtárának legújabb gyarapodása, 1882. Ráth György, 1884. Gróf Viczay Mihály, 1887. A márcziusi napok, 1888. Eötvös József és Trefort Ágoston, adalék ifjúkori arczképükhöz); Hon (1875. 145. sz. Vidéki múzeumok, 1882. 146. Reviczky Gyula, Kleist Henrik); a Petőfi-Társaság Lapja (1877. Petőfi és a kritika a negyvenes években); . M. Könyv-Szemle (1877. A Corvina maradványai. 1883. Hegedüs Candid Lajos emlékezete); Századok (1879. Elnöki megnyitó beszéd a Segesvártt 1879. aug. 30. tartott zárülésen, 1881. Kirándulási füzet. A magyar történelem korszakai, 1882. Marczali, II. József kora, 1885. Congress irom. Elnöki megnyitó beszéd); Nemzeti Hirlap (1878. A középosztályról); Havi Szemle (1879. Tört. pol. czikk, 1880. Az 1848. törvények); Pesti Hirlap (1880. 152. A magyar emigransok Londonban, 1884. 251. A miniszterelnök programm-beszéde, 272. A belga válság, 275. A válaszfeliratok, 279. A magyar akadémia, 297. Külföldi események, 300. A pártok és a kormány, 302. Halottak napján, 358. A gentryről, 1885. 8. A gyarmatpolitika, 87. Angolok és oroszok Ázsiában, 92. Új műiparág hazánkban, 94. A franczia válság, 104. Angol és orosz viszonyok, 199. A kik dolgoznak, 142. Byzantinizmus, 217. Szavazatjog és külpolitika, 221. Fejedelmi találkozások, 235. A kremsieri találkozás, 244. Nemzetiségeink, 258. A kiállítás. 273. A németek gyűlölködése, 293. Bosznia a delegatióban. 311. Állam és egyház, 321. A költségvetés alkalmából, 329. Európa helyzete, 346. A választási visszaélések, 349. Főispán és belügyminiszter, 1886. 7. sz. Jubielum, állam, egyház, 11. Tőzsde és politika, 14. Adósságcsinálás, 17. A keleti válság, 24. A bolgár bonyodalom, 28. Külügyi vita, 31. A német parlamentarizmus, 35. Angol viszonyok, 63. Szerbia, Bulgária, Görögország, 66. Budapest egészségi viszonyai, 70. Czifra nyomorúság, 73. A pártok átalakulása, 87. Pártéletünk, 91. Az iparművészeti társulat. 94. Az olasz és a német parlament, 106. Európa helyzete, 132. A póthitel-törvények, 135. Gavallér gazdálkodás, 139. A Bourbon család, 143. Az olasz választások, 159. A tüntetések, 163. A kereskedelmi szerződés Ausztriával, 166. Bajor bajok, 173. Magyar vendégszeretet, 176. A kaszinók, 183. A választó kerületek aránytalansága, 187. A nemzetiségek, 190. Az ir politika, 194. A rendőrség, 202. Politikai találkozások, 206. 246. Sándor fejedelem, 204. Bécs és Budapest, 215. A párbaj, 227. A brüsszeli tüntetés, 229. Kétszáz év előtt, 232. A nemzetiségek kérdése Európában, 261. Tanügyek, 267. A harmadik ülésszak, 271. Az önálló vámterület, 274. Az agrár vámok, 282. A bank és valuta, 285. Bolgár viszonyok, 288. A nemzetiségek, 292. A pénz és a háború, 295. Az önkormányzat kinövései, 315. A nagy külügyi exposé, 318. A külügyi vita második napja, 326. Oroszország és a Balkán-szövetség, 333. Bécs és Budapest, 337. A bolgár küldöttség, 343. A nagyváradi püspökök végrendelete, 355. A parlamentárizmus, 359. A prágai kivonulás, 1887. 8. Háború-e vagy béke, 14. Az angol szövetség értéke a háború esetén, 15. Pénzügyeink. 19. A konverzio, 22. 26. A költségvetési vita, 29. A tőzsde és a háborus hírek, 33. Költségvetések, 40. Az olaszok Nyugot-Afrikában, 43. A válságos helyzet, 51. A német birodalmi választások, 54. Bismarck, 57. A mult és a jelen, 64. A Balkán-félsziget, 68. Pénzügyi tervezetek, 71. A választások előtt, 78. Az olasz politika, 96. A francziák és oroszok, 102. Szerb izgatók, 105. A pártok választás előtt, 109. A mérsékelt ellenzék, 112. Opportunizmus, 116. Az angol és orosz, 119. Német és franczia, 123. Különböző deficitek, 131. Bosznia, 133. Az opera, 137. A választási mozgalom, 140. A kiegyezés, 144. Visszapillantás az országgyűlésre, 152. A pártok, természetrajzi szempontból, 154. A diplomaták, 157. A pártok harcza, 159. A mérsékelt ellenzék, 164. Sport és hóbort, 167. Az első nap után, 170. Egy nő király, 174. Bulgária, 179. A jelen év jellege, 181. Gyarmati politika, 188. Bolgár-, Német- és Oroszország, 189. A választási költségek. 192. A franczia köztársaság emlékünnepe, 195. A bolgár küldöttség, 199. Tőzsdeháború, deficit, 206. Az olasz egyesség és a pápa, 213. A nemzetek testvérisége, 221. Kóburg herczeg bolgár földön, 226. Orosz és franczia, 231. Az ir kérdés, 233. Kül- és belföldi ipar, 236. Közigazgatás és pénzügy, 243. A két császár, 247. Közoktatási ügy, 247. A két császár találkozása, 256. A franczia trónkövetelők, 264. Szabadkereskedés és védvám, 267. Deákról, 271. A külügyi helyzet, 278. Olasz politika, 299. A nagyzás, 302. Vilmos császár, 319. A czár és az orosz közvélemény, 323. A pénzügyi törvények, 327. A czár és Bismarck herczeg, 1888. 268. Az utazó császár, 277. a franczia idegen törvény, 281. Panszlavizmus, 284. A német császár körutazása, 288. Bonyodalmak a német birodalom gyarmataiban, 292. Az idegenek Magyarországon és Budapesten, 295. Báró Kemény Gábor, 298. A választási időszak, 309. Az idegenek kérdése, 312. Amerikai elnökválasztás, 316. A regale, 319. A francziák, 323. Az angol külpolitika, 330. A parlamentarizmus, 333. Politikai helyzetünk, 337. Politikai hálátlanság, 340. Fővárosi bajok, 345. A vaskapu szabályozása, 350. Legyünk méltányosak, 351. Szerb politika, 355. Visszaemlékezések a régi időkből, 356. Az év jellege, 359. Az orosz kéz, 1889. 3. A magyar hirlapirodalom 1843-ban, 6. Az idegen nyelvek, 10. Bismarck, Geffken, Morier, 13. Tisza és pártja, 17. A német birodalmi parlament, 20. A parlamenti viták elvadulása, 41. Németországi belviszonyok, 45. A véderőtörvény tárgyalása, 48. A tüntetés, 56. Az angol véderő, 59. Még egyszer a 25. §., 63. Franczia viszonyok, 67. Az elnök székfoglalója Washingtonban, 69. Bel- és külpolitikánk, 73. Mi lesz belőle? 76. Tizenkét pontok, 84. A szavazás, 89. Franczia ügyek, 93. A nagy többség hátránya, 96. Gróf Andrássy Gyula beszéde, 103. Osztrák szomszédjaink, 107. Pénzügy és reform, 110. A villa, kulturtörténeti adatok, 114. Az amerikai vámszövetség, 120. A budgetvita, 123. Megyei autonomia és állami közigazgatás, 127. A m. t. akadémia, 130. Nyelvünkről, 134. A Rudolphinum, 138. Szerb állapotok, 141. Közoktatás, 150. Keleti politika, 155. Az ellenzék politikája, 159. A czár, 161. A szabadelvűség győzelme, 164. A fekete pont, 168. A keleti kérdés, 177. Korunk Sphynxe, 181. A megyei közigazgatás államosítása, 192. A tőzsde és a politika, 195. Forrongás mindenütt, 198. Optimizmus, Pesszimizmus, 206. Társadalmunk, 210. Utazások, 213. Czímezésünk, 219. A természetrajzi múzeumok megnyitása Bécsben, 220. Bécsből, 246. Amerikai viszonyok, 252. A franczia pártok, 254. Modern emberek, 265. Az európai béke, 277. Helyzetünk, 282. A parlamentarizmus és a korona, 287. A gazdagok kötelességeiről, 291. A czár és a szultán, 294. Az ellenzék, 297. Ügyvédek és törvényhozók, 300. Iparunk és az osztrák féltékenység, 303. A német császár és a szultán, 307. Ellenzéki taktika, 310. Cseh politika, 314. A francziák, 318. A szerbek, 321. Az iparrajztanítás, 332. Amerika s a jövő század regénye, 335. A közigazgatás államosítása, 338. Szalon-élet, 342. Az utolsó restauratió, 345. Gyarmatosítás, 349. Sajtóügyek az oroszoknál és nálunk, 352. A restauratiók és az államosítás, 355. Visszaemlékezések, 356. Európai hódítók a fekete világrészben, 1890. 3. A múlt év és a jövő, 5. Obstructio, 8. A munkáskérdés, 11. Régi kormányváltságaink, 15. A kereskedelmi tárcza, 18. Portugallia és Angolország, 22. A közoktatási tárcza, 29. A csehek és németek, 32. Az autonomia gyakorlatban, 39. A hét eseményei, 44. A munkáskérdés, 46. Gladstone és az oroszok, 49. Gróf Andrássy Gyula, 53. Vilmos császár a munkásokért, 57. Bolondvilág, 60. Bismarck, 64. A honosítási törvény, 71. Politikai folytonosság, 74. Tavasz a politikában, 81. A mérsékelt ellenzék jövője, 89. A parlamentarizmus és pártkormány, 92. A munkáskérdés, 95. Fuzionális álmok, A konspirátiók, visszaemlékezés, 98. A bécsi munkászavargás, 101. A hitbizományok, 108. Alkotmányosság, nemzetiség, szocializmus, 117. Bismarck, 119. Az elkeresztelések és kulturharcz, 122. Boldog Amerika, 127. Az afrikai angol, olasz, német gyarmatosítás, 129. Az anyakönyvek államosítása, 134. Oroszország, 140. Haderő szaporítása Németországban, 143. Az elkeresztelési harcz, 146. Panszlavizmus, 149. A Panicza-pör, 155. Túltermelés, 157. Túltermelés, Gyarmatosítás, 160. A két ellenzék, 163. Az orosz czár és a német császár, 167. Szerbország, 171. A fővárosi iparrajztanoda évi kiállítása, 175. Pártviszonyaink, 177. Nemzetközi választott biróság és lefegyverzés, 181. Az angol-német szerződés, 188. A reform minisztérium, 193. Ki tartja fenn a békét? 195. Készülődés a kulturharczra, 198. A cseh kiegyezés zátonyon, 202. A Balkán-félsziget és az orosz politikai, 206. Az ezüst drágulása, 211. Francziák és németek, 214. Egy világrész felosztása, 216. Az elkeresztelkedések, 222. Oroszország és Bulgária, 226. Rieger és Taaffe, 230. Nemzetiségek és panszlavizmus, 233. A szinészet jubileuma, 237. A közigazgatás államosítása, 238. Pártválságok, 240. Az ezüst árhullámzása, 244. A vallásharcz és Deák, 247. Amerika és Európa, 251. A szélsőbal, 256. Nemzetiségeink, 259. Parlamentarizmus, 262. Német és angol súrlódások, 271. Turini levél és a szélbal válsága, 275. Szabadelvű párt, 282. Nemzetgazdasági kérdés, 286. Két áramlat a Vatikánban, 288. Az október huszadiki diplóma, 292. A pártok a költségvetési vitáról, 296. Mac Kinley és Magyarország, 299. Béke vagy háború, 303. Az országgyűlés, 309. Védvámok és szabadkereskedés, 311. A bolgár nemzeti egyház és a görögök, 313. Politika és nemzetgazdaság, 319. A budget-vitához, 322. Apponyi, 326. Állam és egyház, 329. Budget-vita és államosítás, 333. A titkos csodagyógyszer, 336. Helyzetünk, 343. A várakozó ellenzék programmja, 348. A katholikus autonomia, 350. Béke, 354. A polgári házasság, 352. Az Andrássy-szobor, 1891. 5. Kereskedelmi szerződés a német birodalommal, Reakczió a német birodalomban, 11. Pártvedlés. 15. Az angol-amerikai fókabonyodalom, 22. A közigazgatási reform, 25. A püspöki jószágok, 30. Az új aera, 33. Osztrák panaszok, 35. A német kereskedelmi szerződés, 39. Az olasz politika, 45. Bismarck duzzogása, 49. A vasuti tarifák reformja, 53. Ellenzéki vesszőparipák, 63. Szomszédjaink, 67. A közigazgatás államosítása, 70. A kereskedelmi szerződés, 74. Az osztrák választások után, 81. Az államosítás a bizottságban, 85. Bismarck és a védvámrendszer, 90. Oroszország és a kelet, 94. Angolország és a hármas szövetség, 97. A valuta rendezés, 101. Még egyszer a valuta-rendezés, 111. Ibsen és a Nyugot, 116. a kereskedési szerződés, 119. A közigazgatás államosítása, 122. A munkászavargások Békésben, 126. A kereskedelmi szerződés, 129. Egy miniszterünk a keleti politikáról, 135. Pünkösd, 138. Az ornithologiai kongresszus, 141. Orosz dolgok, 145. Az államosítási vita, 149. Gróf Apponyi A., 161. Budapest mint világváros, 166. Az ir kérdés megoldása, 169. Az alkotmány bástyái, 173. A vasutak államosítása, 177. Még egyszer a közigazgatási vita, 179. Egyiptom, Bosznia, 184. A franczia külpolitika botlásai, 189. Az obstructió, 192. A hármas szövetség ellenei, 194. A vita, 200. Immunitás, párbaj, 208. Az orosz-franczia tüntetések, 210. Helyzetünk, 217. Visszapillantás, 222. A franczia-orosz barátság, 225. A kereskedelmi szerződések, 228. A jövő ülésszak, 232. A parlamenti ellenzék, 234. Bulgária, Bosznia, Egyiptom, 238. Kivándorlás, közgazdaság, 240. A katonai röpirat, 243. Még egyszer a katonai röpirat, 245. A háború és a külpolitika, 252. A diplomácia, 254. A Dardanellák és Konstantinápoly, 258. «Nincs panszlavizmus», 262. Háború-e vagy béke?, 271. Három beszámoló, 274. Beszéde jubileumán, 277. Wekerle és Visnyegradszki, 281. Indemnity, 283. Kortes-szövetség, 287. Parlamenti szónoklat, 290. Bismarck az újjászülető, 296. Béke-kilátások, 301. Éhinség, 304. Katonai dolgok, 309. Idegesség, 312. A készülődés, 316. Abszolutizmus, 319. Hadsereg és belpolitika, 326. A nemzeti múzeum, 328. Az európai helyzet, 334. A bécsiek, 340. A millennium, 342. A kereskedelmi szerződések, 345. A választások előtt, 348., 349. A párbaj, 354. Az országgyűlés eloszlatása, 355. A téli választások, 359. Ki a vivát? 1892. 3. A milliós ember, 10. Szólásszabadság, 12. A választási hadjárat, 15. Szapáry, Fejérváry, Szilágyi, 17. Választási motivumok, 21. A társadalmi formák elvadulása, 24. Gróf Apponyi Albert, 28. A választások előestéjén, 31. A nemzeti párt, 38. Külügyek és belügyek, 42. Az ülésszak programmaj, 45. Még egyszer a választások, 50. Henczegések, 52. Válságok, 57. A kérvények, 59. Demokratia és absolutizmus, 63. A zónatarifa, 70. A vasárnapi munkaszünet, 73. Mit tart rólunk a külföld, 77. a felirati vita, 82. Innen-onnan, 85. Párbaj, öngyilkosság, 97. Szélcsönd az országgyűlésen, 99. Res slavicae, 105. Pártok bajai, 111. Szélcsönd, 116. Sérelmi politika, 128. Bakunin az anarchisták apostola, 130. Baross Gábor, nekr., 134. Élhetetlenségünk, 138. A komáromi hős: Klapka, 142. Állam és egyház, 153. Prszka Mátyás, 160. Bosznia, 164. A román emlékirat, 166. Az ifjú csehek és tótjaink, 169. A választások éve, 173. A külföldi sajtó, 178. A malachit-szobor, 180. Exodus, 183. Lejárt államférfiak, 190. Még egyszer az elkeresztelési vita, 199. Socialismus és nemzetiség, 201. Az angol világkereskedelem kongresszusa, 206. Ausztria és Magyarország, 208. Anyagi érdekek, 211. A középbirtok pusztulása, 216. Még egyszer a román memorandum, 221. Parlamentarizmus, 225. A legújabb román förmedvény, 229. A denunciansok, 233. A Vatikán, 237. Orosz-franczia barátkozás, 239. A nyári politika, 242. A seregek szaporítása s élelmezése, 244. A román egyetemi ifjúság felelete, 248. Franczia-orosz barátkozás, 253. A nehéz idők, 255. A kilenczvenedik évforduló, 260. Miként jött Kossuth Angolországba, 264. Mit köszönünk Angolországnak, 265. A fölösleg, 269. Önállóság, függetlenség, 274. A delegácziók, 276. A delegácziók és a nagy kérdések, 279. Katona és pap, 283. Kultur-harcz, 291. Egyházpolitika, 293. Bosznia, 299. Ellenzéki politika, 304. Irányi Dániel, 306. A többség, 310. Canossa, 314. Az új helyzet, 319. Nyargalás az elveken, 321. Az új miniszterium, 325. A helyzet külföldön, 328. Az indemnity vita, 332. Pártviszályok, 336. Az új ülésszak, 340. A millennium, 342. Kaszinók, körök, klubok, 346. A militarizmus és Wekerle, 349. A nagyváradi püspök terve, 354. Congrua és autonomia, 356. Európa az év vége felé, Lónyay Menyhértről, emlékezés, 359. Egyházpolitika és udvartartás, 1893. 4. Pax, Pax!, 6. Egyházpolitika, 8. Fordulat az amerikai politikában, 19. A pártok egymásközti viszonya. 27. A mathematikai észjárás, 31. Pártkormány, pártfegyelem, 38. Egyházpolitikai idegesség, 42. Lesseps és társai, 44. A német véderő reorganisatiója, 47. Lichtenstein György, külföldön elhunyt magyar, 52. A képviselet, 55. Föderalizmus Ausztriában, 59. Államosísítás, Valuta-konverzio, 62. Az izlés elvadulása, 67. Gróf Csáky beszédje, 75. A német birodalmi véderő, 78. Az egyházpolitikai vita, 83. Államférfiak sorsa, 85. Signatura temporis); Album Szilágyi Sándor városmajori birtokfoglalása emlékére (1881. Óda, minőhöz hasonlót Szász Károly még nem költött); Harmonia (1883. Miért indulunk? Merre tartunk? 1884. Gyulai Pál és a mostani kritika, Csengery Antal, «Thallóczy, Oroszország és hazánk» ism. Az ötvösmű-kiállítás az egyház szempontjából, Nordau Miksa könyve, Gróf Teleki Sándor); Hazánk (I. 1884. A forradalom, vázlat); Nemzet (1884. 40. sz. P. Levele Kossuthoz febr. 26. 1849. és Gyulai Pál válasza, 1886. 116., 117. Emlékbeszéd Ipolyi Arnold felett, 139. A sárosi élet régi időkben, 158., 159. sz. A magyarországi ősleletekről, 163. A bártfai fürdő és a mádi bál, 232., 237., 243., 249. sz. James Darmestetter, «A zsidó nép története», 248., 249. Az akadémia jubileuma, 340. A múzeum ügye, gróf Széchenyi István, 356. A régi pozsonyi országgyűlés, 1888. 75. Beszéde Aradon márcz. 15., 92. A régi idők, 125. Visszaemlékezések, 183., 186. sz. könyvism.); Budapesti Hirlap (1884. 83. Gróf Teleki Sándorról); Egyetértés (1884. 167., 168. A magyar könyvtárak és gyűjtemények, jelentése a közoktatási miniszteriumhoz, 1886. 1., 5. Visszaemlékezés a kassai életre, 1886. 105. Az akadémia és a ponyva); Ország-Világ (1885. 10. sz. Trefort Ágoston); Sárosmegyei Közlöny (1887. 48. sz. Bubics Zsigmond, kassai püspök); M. Szalon (1887. Deák Ferenczről, 1888. Journalista élményeim), Ungarische Revue (1887. Die Kunst in Ungarn, 1890. Die Renaissance un König Mathias, Denkmäkler der Völkerwanderung); A Hét (VII. 1887. Visszaemlékezések, A márcziusi forradalom, 1890. Séta a művészház termeiben); M. Szellemi Élet (1892. Hogy lettem magyar íróvá?); a Pallas Nagy Lexikonába az őstörténeti czikkeket írta. Előszót írt: Eötvös, «Falu jegyző»-jének angol fordításához (London, 1850.), Schlesinger, «Aus Ungarn»-jához (Berlin, 1850.); Auerbach, «Wiener Taschenbuch» angol kiadásához; Lubbock, A történelem előtti idők. Öreg János fordításához és (Bpest, 1876.) e fordítást átvizsgálta.
Munkái:
1. Aus dem Tagebuche eines in Grossbritannien reisenden Ungarn. Pest, 1837. (Névtelenül).
2. Töredékes észrevételek a Dunaszabályozás s keleti kérdés iránt. Pozsony, 1840. Németül. U. ott, 1838.)
3. Ungarisches Wechsel-Gesetzbuch, sammt den Handels-Gesetzen und der Concurs-Ordnung. In treuer deutscher Uebersetzung der Gesetz-Artikel XV–XXII. 1840. (Revidirt durch Franz von Pulszky). Nebst einer Beigabe von Wechsel-Formularien. Eperjes, 1840.
4. Nyelvkérdés Magyarországon. Lipcse, 1844.
5. Actenstücke der Geschichte des Ungarischen Schutzvereines. Leipzig, 1847. (Névtelenül. Fordítás magyarból).
6. Jacobins in Hungary. A tale. U. ott, 1851. Két kötet. (Magyarul: ford. Beniczky Emil. Pest, 1861–62. Két kötet. 2. kiadás. U. ott, 1862. Németül: Grimma u. Leipzig. 1851. Három rész. Europäische Bibliothek 507–509. és Berlin, 1851. Két kötet. 2. kiadás. U. ott, 1868.).
7. Tales and traditions of Hungary. London, 1851. Három kötet. (Magyarból ford. és neje P. Theresa németre. Berlin, 1852. Két kötet.).
8. White, red, black: Skatches of society in the United States during the visit of their gest. London, 1853. Három kötet. (Nejével együtt. Németül: Kassel, 1853. Öt kötet.)
9. Gliddon, the Tricolor on the Atlas Algeria and the french conquest. London, 1854. (Indogermans Races cz. függelék.)
10. Catalogue of the Fejérváry ivories in the Museum of Joseph Mayer Esq. Liverpool, 1856.
11. Indigenous races of the Earth. Contributed by Alfred Maury, Francis Pulszky and J. Aitken Meigs. Presenting fresh investigations, documents, and materials by J. C. Nott and Geo. R. Gliddon. Philadelphia & London, 1857.
12. Pulszky Ferencz műgyűjteményeinek jegyzéke. Pest, 1868.
13. A magyarországi avar leletekről. Bpest, 1874. (Értekezések a tört. tudom. köréből. III. 7.)
14. Deák Ferencz. Jellemrajz. Felolvastatott a Történelmi Társaság 1876. márcz. ülésében. Bpest, 1876. (Különnyomat a Századokból, Olcsó Könyvtár. 1312–1313. Budapest, 1903. 2. k. U. ott, 1904. (Németül: ford. Neugebauer László. Lipcse, 1876.)
15. Az őstörténelmi leletekről Magyarországban. Bpest, 1876. (Népszerű természettudományi előadások Gyűjteménye I. 1.)
16. Die Krise. U. ott, 1878.
17. Die Personal-Union. Ein offener Brief. Wien, 1878.
18. Die Denkmäler der Kelten-Herrschaft in Ungarn. U. ott, 1879. (Különnyomat a Literarische Berichte aus Ungarnból.)
19. Eszmék Magyarország története philosophiájához. U. ott, 1879. (Olcsó Könyvtár 91. 2. kiadás. U. ott, 1895. Olcsó K. 214–215.).
20. Martinovics és társai. U. ott, 1881. (Olcsó Könyvtár 136.)
21. Felsülés. Vígj. 5 felv. U. ott, 1882. (Ism. Főv. Lapok 1881. 277., 289., Pesti Napló 347–49., Ellenőr 638., Budapesti Hirlap 186., Egyegértés 349., 350., Hon 348., P. Hirlap 349.)
22. Életem és korom. U. ott, 1880–82. Négy kötet. (2. kiadás. U. ott, 1884. Két kötet. Franklin-Könyvtár. Németül: Pozsony, 1880–83. Négy kötet. Ism. Főv. Lapok 1879. 261., 270. sz., 1880. 258., P. Napló 1879. 270., 1880. 292., 1881. 305., 310., P. Hirlap 1879. 322., Vasárnapi Ujság 1880. 46., Ellenőr 1879. 549., 1880. 540. sz., Ung. 1879. 47. sz., Magyarország 1880. 124., 1881. 306. sz., Magazin für Literatur des Auslandes 1880., Budapesti Hirlap 1881. 143., Egyetértés 1881. 313., 1882. 341., Nemzet 1882. 104. sz., Századok 1880.).
23. A rézkor Magyarországon. Kiadja a m. tudom. akadémia archeologiai bizottsága. U. ott, 1883. 21 ábr. Németül: U. o., 1884. 149 szövegképpel.)
24. Ábránd és valóság. U. ott, 1886. (Nemzeti Könyvtár, 177–178. Ism. Századok 1889.)
25. Számkivetés alatt Olaszországban. U. ott, (1887).
26. Mese a csillagfiról és királyfiról. U. ott, 1888. (M. Könyvesház 135–140.)
27. Ábránd és valóság. Mese a csillagfiról és a királyfiról. Jellemrajzok: Eötvös, Széchenyi, Deák, Dessewffy Aurél. Utivázlatok. Visszaemlékezések. U. ott, 1888. Három kötet. (Ism. Századok 1889.)
28. Publicisztikai dolgozatok. U. ott, 1889. (Egyetemes Könyvtár 14.).
29. Tanulmányok a népvándorlás korának emlékeiről. U. ott, 1888–1889. (Értekezések a tört. tud. kör. XIV. 1., 5.)
30. A magyar-pogány sírleletek. U. ott, 1891. (Értekezések a tört. tud. kör. XIV. 10.).
31. Régészeti emlékek az Alföldön. U. ott, 1891. (Ism. Arch. Értesítő.)
32. Magyarország archaeologiája. U. ott, 1897–98. Két kötet. 194 tábla rajzzal és 278 szöveg közé nyomott ábrával. (Ism. Magy. Hirlap 1897. 260., Nemzet 358., Irodalmi Tájékoztató 1., Nyugatm. Hiradó 233., M. Kritika 2. sz., 1898. Századok, Arch. Értesítő, 1899. Egyet. Philol. Közlöny).
Álnevei: Ráthkay Mór (M. Emléklapok 1880.), Lubóci P. Ferencz (Uj M. Muzeum 1859.)
Arczképe: Olajfestés Horovitz Lipóttól a millennium alkalmából; rézmetszet, metszette Doby J. a Pulszky-Albumban (1884).
Croquis aus Ungarn. Leipzig, 1843. I. 155. l.
Magyarkák. Lipcse, 1845.
Honderű 1847. II. 16. sz. (Severus).
Schlesinger Max, Aus Ungarn, Berlin, 1850.
Aufzeichnungen eines Honvéd. Leipzig, 1850.
Ungarns politische Charaktere. Mainz, 1851. 118. l.
Ujabbkori Ismeretek Tára VI. 115. l.
M. Hirlap 1852. 760. szám. (Haditörv. ítélet.)
Ferenczy és Danielik, Magyar Irók I. 374. l.
Illustrated London News 1858. Jul. 10.
Ungarns Männer der Zeit. Leipzig, 1862. (Kertbeny.)
Nagy Iván, Magyaroszág Családai IX. 504. lap. Pótkötet 348. l.
Hölgyfutár 1864. I. 54. sz.
Győri tört. és rég. Füzetek. III. 1865. 137., 139. l.
Magyarország és a Nagyvilág 1866. 13. sz. arczk., 1880. 1. sz. arczk., 28., 29. (P. Párisban).
Fremdenblatt. Wien, 1865. 105., 1866. 246., 250., 254., 258. sz., 1867. 34., 1868. 287., 1869. 8., 9. szám.
Neues Fremdenblatt 1866. 734., 741., 766., 1867. 972. sz.
Presse. Wien 1866. 264. sz.
Hajnal. Album. Pest, 1867. kőnyom. arczk.
Országgyűlési Emlékkönyv. 1866–67. Pest, 1868. arczk.
Bpesti Közlöny 1868. 15., 22., 28., 36., 40., 44. szám, 1869. 52., 69. sz.
Győry Közlöny 1869. 17.
Szemere Bertalan Naplójából. Magy. Polgár Naptára 1870. 90. lap.
Pulszky Ferecz Gyöngyös város képviselőjelöltje. Gyöngyös 1872. (Hirmondó után.)
Vasárnapi Ujság 1874. 33. sz. arczk., 1876. 41. sz. arczkép, 1885. 1. sz. arczk., 1890. 20., 1894. 38. arczk., 1897. 23. arczk., 37., 1898. 25., 1902. 47. sz. arczk.
Egyetemes M. Ecnyclopaedia XII. 161. l.
Fővárosi Lapok 1874. 69. sz. (Egy estély P.-nál), 1875. 251., 255. sz., 1876. 291. (Herman Ottó), 1880. 297. sz. (Gyulai Pál), 1883. 259., 1884. 306., 307., 1897. 37. sz. Három arczk.
Figyelő(Aigner-féle) I–VI., X., XII., XIII., XV.
Kákay Aranyos Nr. 3. Még Újabb Fény- és Árnyképek. Bpest, 1878.
Szinnyei Könyvészete.
Abauj-Kaszai Közlöny 1878. 46. sz. (P. személyleírása.)
Függetlenség 1880. 249. szám.
Délmagyarországi Lapok 1882. 166. sz.
Pesti Napló 1883. 201., 208., 1884. 358., 359. sz.
Budapesti Szemle 1884. (Gyulai P.)
Budapesti Hirlap 1884. 358., 1897. 251., 359.
Budapest 358. arczk.
P. Hirlap 1884. 220., 358., 359., 1897. 251.
Egyetértés 1884. 259.
Nemzet 1884. 111., 1897. 250. esti k., 251.
Pulszky Ferencznek ötvenéves irói működése jubileumára. Budapest, 1884. rézmetszetű arczkép.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
M. Könyvészet 1886–1889., 1895., 1897., 1903.
Kiszlingstein Könyvészete.
Ország-Világ 1884. 9. szám. arczk., 1891. 51. sz. arczk., 1894. 38. sz. arczk., 1897. 37. sz. arczk.
Szellemi élet, Bpest, 1892. arczk.
Hazánk 1894. 315. sz. (Emléksorai 1820-ból.)
Pallas Nagy Lexikona XIV. 276., XVIII. 483. l.
Akadémiai Értesítők 1868. 162., 165., 1898-ig.
Ferenczy József, Pulszky Ferencz életrajza. Pozsony, év n. Fénynyom. arczk. (Kortársaink 28–32.)
1897: Magyarország 251., Hét 37. arczk., Magyar Hirlap 251., M. Ujság 221., Alföld 207., Egyetértés 251. sz.
Nemzet 1898. 81. (Berzeviczy A.)
Athenaeum Naptára 1898. arczk.
M. Könyv-Szemle 1899–1901. (Kéziratai.)
Irodalomtörténeti Közlemények 1900. 361., 1901. 208., 361., 375. l.
Jogtudom. Közlöny 1903.
Magyar Nemzetségi Zsebkönyv. Nemes Családok I. Bpest, 1905. 524. l.
