Rákóczi Márton,
Rákóczi Márton,
a magyar udvari kanczellária irnoka; saját vallomása szerint nem a híres felső-vadászi Rákócziak nemzetségéből való; rákói (Turóczm.) származású. Tanulmányainak folytatása végett külföldre ment és ott «mester» czímet nyert, kivált a költészetbe tűnt ki. Származása helyétől «Martinus a Rakov»-nak, máshol pedig «Rakovszky»-nak is nevezte magát; az akkori szokás szerint «us» latin végzettel «Rákóczyus»-nak neveztetett el.
Munkái:
1. Elegiae Et Epigrammata Ad aliquot Nobiles, & Doctissimos Viros, Mecaenatesq. fidelissimos, scripta Pragae. A Martino Rakocio Tvrociensi. Addita est praeterae Lamentatio Ieremiae Prophetae, quae hoc tempore quadrat ad aerumnas Pannoniourm, & gentium a Turcis oppressarum ... Anno M.D.LVI. (Prága).
2. Descriptio Vrbis Lunae Boiemicae facta Elegiaco Carmine .. Addita es praeterae eiusdem Oratio, qua respondendum erat Dominis praesidentibus, & Senioribus Lunae, quum ei commendaretur regimen Scholae, cum nonnullis alijs scriptis. U. ott, 1558.
3. Ad serenissimum Principem, Et Dominum Maximilianum, Dei gratia Regem Bohemiae &c ... Et Causis Mutationum Regnorum. Imperiorumq., in plerisq. ad imitationem Aristotelis, scriptus Carmine .. Additum est praeterae Encomium spectabilis & Magnifici Domini Palatini Regni' Hungariae &c. Et eiaculatio ad Magnificum Dominum Magistrum Curiae &c, Viennae, 1560.
4. Poemata Quaedam De Morte Virtute, Eruditione, Humanitate, Et Pietate praestantium Virorum, Joannis Tapinaei, Notarij Gutebergensis: S. Mathiae ministri Verbi Dei: & Simonis Pampae, unius ex praecipuis Literatis Gutebergensibus. Pragae, 1569.
5. De Magistratu Politico, Libri Tres. Ad S. Caes. Rom. Maiest. Maximilianum Secundum, Dominum et Imperatorem Clementissiumum .. scripti Carmine Elegiaco. (Lipsiae), 1574.
Gyászverse van a Divo Maximiliano II. Praga, 1577. cz. munkában.
Horányi, Memoria III. 138. l. (Neve Rakovszkynak írva).
Magyar Tudom. Értekező. Pest, 1862. I. 250. l.
Szabó-Hellebrant, Régi M. Könyvtár III. 1. rész 131., 136., 142., 173., 188. l.
