Vajda Sámuel.
Vajda Sámuel.
szent Benedek-rendi tihanyi apát, szül. 1718. Jánosházán (Zalam.); szülei a nemes ifjút gondosan nevelték; végezvén középiskolai pályáját, Pannonhalmára ment, hol a szent Benedek-rendbe lépett. Növendék pályája után Pannonhalmán bölcseletet és theologiát tanított. 1761. tihanyi apáttá választatott. 1787. szerzete II. József császár által föloszlattatván, Szombathelyre költözött, hol 1795. szept. 29. meghalt.
Munkái:
1. Lojola Szent Ignátznak Jesus társasága alkotójának ditsérete, mellyel azon szentnek ünnepe alkalmatosságával Győrött... 1753. mondott. Győr.
2. A mi Urunk Jesus Kristusnak élete, mellyet a négy evángeliómból egyet tsinálván, rendbe szedett, és sok idvösséges tanúságokkal megbővített. Posony, 1772–74. Három kötet.
3. Szűz Szent Margit asszonynak, negyedik Béla király leányának, szent Domonkos szerzetbéli apátzának, régi magyarsággal iratott élete. Most újra ki-nyomtattatott. Buda, 1782.
4. A megditsőült szenteknek jelesül pedig a Boldog Szüz Máriának tiszteletéről néhány rövid és könnyen érthető bizonyítások. Veszprém, 1792.
5. Hatodik Pius római pápától kiadattatott imádságos könyvetske. Magyarra fordíttatott a tihanyi klastromban. Buda, 1784.
Kézirati theologiai munkái, melyek Pannonhalmán őriztetnek, felsorolvák a «Scriptores Ord. St. Benedicti» cz. munkában.
Ferenczy és Danielik, Magyar Irók I. 603. l.
Figyelő VIII. 300., 301., 380. l.
Scriptores Ord. Sti Benedicti. Vindobonae, 1881. 489. l.
Petrik Bibliogr.
