Vajda Sámuel (csernátoni),
Vajda Sámuel (csernátoni),
ref. középiskolai tanár 1780–1785-ig Székelyudvarhelyt, ez időtől fogva 1803-ig Marosvásárhelyt; a bölcseletet és mathesist tanította. Tanult Nagyenyeden és a hollandi egyetemeken. Mint udvarhelyi tanár, némely vallási sérelmek ügyében, kihallgatáson volt 1783-ban Kiss Gergely collegájával II. József császár előtt Parajdon. Meghalt 1803. nov. 12.
Munkái:
1. Philosophicum tentamen, in quo demonstratur ex natura Dei ejusque attributis lumine rationis cognilis divinam rerum futurarum praescientiam fali non posse; nec tamen libertatem adionum affligere. Viennae, 1791.
2. Az emberi értelemnek természeti historiája, vagy olyan filozofiai vizsgálás, a melly az emberi elmék tulajdonságainak különbségeket és azoknak a tapasztaláson fundált okait adja elő. Kolozsvár, 1795. (Flögel német eredetije után).
Danielik, Magyar Irók II. 64. l.
Uj M. Athenás 461. l.
Petrik Bibliogr.
