Valnicsek Béla,
Valnicsek Béla,
theologiai doktor, Budapest-Erzsébetvárosi segédlelkész, szül. 1871. nov. 23.; fölszenteltetett 1894. jún. 27.; egy évi galántai káplánkodás után hitoktató lett a fővárosban, 1897. a VIII. ker. állami főgymnasiumban hittanár, 1903 óta székesfővárosi segédlelkész. 1903. XIII. Leo pápa a «Croce di bene merenta»-val tüntette ki. Választmányi tagja az orsz. Pázmány-egyesületnek.
Czikke a M. Sionban (1896. Katholikus népirodalmunk), rajzokat írt az Ország-Világba (1899–1900.), tárcza-czikkeket a budapesti napilapokba és hetilapokba.
Munkái:
1. Sohasem késő. Két tanulságos történet. Bpest, 1900. (Népiratkák 172.).
2. A fenntartott eseteknek lelkipásztori kezelése. U. ott, (1906).
3. Mária-Besnyő búcsúhely. U. ott, 1907.
4. A nagyheti szertartások! U. ott, 1908. (Népiratkák 263.).
Segédszerkesztője volt a Religiónak 1906-ig és két évig Szentpéteri Béla névvel az Esztergomnak (Prohászka Ottokár szerk. alatt).
