Zimay László,
Zimay László,
zeneköltő, szül. Gyöngyösön 1833. jún. 29. Tanuló éveit Kecskeméten és Tatán töltötte. Első zenei oktatója édesatyja, a jeles katonai karmester volt. 1855. Pestre költözvén, Mosonyitól tanult s 1859. Hegedüsné emléke cz. dala már közfigyelmet keltett. A hatvanas években mint a pest-budai dalárda, a hetvenes években pedig mint a nemzeti dalkör igazgató karnagya fejtett ki tevékenységet. A kilenczvenes évek elején a Nemzeti Zenede a magasabb zongoratanszak tanárává választotta. 1896. a király a Ferencz József-rend lovagkeresztjével tüntette ki. Meghalt 1900. ápr. 8.
Dalai közül (melyeket többnyire kiválóbb magyar költők szövegeire írt) figyelemreméltók: Rózsa és tövis (6 dal). 1860. Naptól virít. Édes rózsám. (1860). Nem hallottam soha ily bús harangszót. 1861. Két ibolya. 1861. Szerelmi dalok. 1863. Zord az idő. 1863. Te vagy az én életem... 1864. Kedveltek voltak még Dalra magyar s Mi riasztja fel a magyart cz. kardalai, melyek állandóan szerepeltek a Hazai dalárdák műsorain. Honvédindulóját (énekkarra zenekarkisérettel) a filharmoniai zenekar is bemutatta.
Munkája: Elemi és technikai gyakorlatok. 1896.
Családi Kör 1863. 23.
Magyar Szalon 1886. 62., 63.
Koszorú 1882.
Pallas Nagy Lex. XVI.
Vasárnapi Ujság 1900. 15. sz. és a m. n. múzeumi könyvtár példányairól.
