búzababa
búzababa: az aratás végi felvonulásban (→ aratóünnep) vitt, gabonából, rongyból vagy fából készített bábu. Elsősorban az uradalmi aratók készítették. Némely helyen az uradalmi aratás befejezésekor a búzakoszorúra fából faragott felöltöztetett legényt és leányt helyeztek. Bevitték az uraság udvarára, ahol mulatsággal, tánccal fejezték be a felvonulást. Palóc területen szalmából készítettek az aratók egy női és egy férfibábut. Ruhába öltöztették és eketaligán húzták az aratási menetben. É-Mo. más helyein is szokás volt női és férfibábut vinni. A bábukat az → aratókoszorúval együtt az uraságnak adták át. A Nagyalföldön a több aratópárral dolgozó gazdának is nyújtottak át az aratók búzababát, amelyet az utolsó búzaszálakból készítettek. A búzababát a gazda karácsonyig őrizte, akkor a magjait kiverte és az aprójószágnak adta. A búzababa a magyar néphagyományban különböző, elsősorban a farsangi, tavaszi népszokásokban előforduló szalmabábukkal, szalmába öltözött alakoskodókkal, a kiszével (→ kiszehajtás) hozható összefüggésbe. Az aratási hagyományban Európa legkülönbözőbb pontjain ismeretes. – Irod. Frazer, James George: The golden bough (I–XIII., London, 1911–36; magy. válogatás Az aranyág, Bp., 1965); Ujváry Zoltán: Népi dramatikus játékok alkalmai és típusai az Alföldön (Műveltség és Hagyomány, 1966).
Ujváry Zoltán
