határrészek mondái
határrészek mondái: falvaink beépítetlen területein a szántóföldek bizonyos darabjai, dűlői, a rétek, legelők, de az erdős, homokos, mocsaras vagy sziklás részek is saját nevükön élnek a köznyelvben, és változatos → helyi mondák húzzák alá jelentőségüket a néphagyományban. Ezek egy része → történeti monda, a megfelelő határrészek területén épült elpusztult települések, várak múltját őrzi, régi birtokosaik sorsára, cselekedeteire emlékeztet, itt zajlott csatákról, hős- és gaztettekről beszél. Sűrűn fordulnak elő a mondák közt a szent királyok cselekedetei, a tatárjárás (→ tatár mondakör), a török hódoltság (→ török mondakör), a kuruckor (→ kuruc mondák), a → szabadságharc helyi epizódjai és betyárokról szóló elbeszélések (→ betyármondák). A határrészek mondáinak sorában hasonlóan jellegzetes a természetmagyarázó-aitiologikus jellegű, helyi tájalakulatokhoz fűződő regényes elbeszélések csoportja (→ eredetmagyarázó monda), mint pl. a → Csörsz-árka és általában az ördögárkok (→ Ördög-árok), a → Tordai-hasadék és a sziklába vésődött egyszerű vagy → fordított lábnyomok. A mondák sorában jól körülírható típusokat alkotnak a kővé váló bűnösökről, ilyenek kővé vált tulajdonairól, értékeiről, valamint a miattuk elsüllyedt, tóba zuhant házakról, falvakról szóló mondák. Az utóbbiak főként tavak vidékén elevenek, így a Balatonnál, Fertőnél, valamint Erdélyben a Szent Anna-tónál. Végül szép számmal jelentkeznek a határrészek mondái közt → hiedelemmondák is. Bizonyos határrészek „nem tiszták”, egyrészt mert nagy bűnök színterei, ahol → kísértetek bolyonganak, mert testüket a néphit szerint „a föld be nem veszi”. Ilyen az is, aki → hamis esküt tett. Hasonlóan határrészekhez kapcsolódnak az ún. tüzesember (→ lidércfény) típusairól szóló mondák. Ide tartoznak egyes határrészekhez fűződő kincsmonda (→ kincs) típusok is. – Irod. Szendrey Zsigmond: Magyar népmonda típusok és tipikus motívumok (Ethn., 1922); Szendrey Zsigmond: Történeti népmondáink (Ethn., 1923–26); Solymossy Sándor: Monda (A magyarság néprajza, III., Bp., 1943).
Sándor István
