ivó
ivó: 1. a keleti palócok → farsang három utolsó napján rendezett mulatsága (→ bál). Van külön a gyerekek, a fiatalok és a házas emberek számára rendezett ivó, amelyet az e célra bérelt – általában → fonó – házban tartanak. A három nap alatt különböző tréfás alakoskodó (→ alakoskodás), → dramatikus játékokat mutatnak be. Ilyen a → rabvágás, a → halottas játék és a kerülés. Ez utóbbinál rossz ruhába öltöznek, egy közülük birkabőrbe bújik, kosfejet húz magára. Nagy lármával mennek házról házra, táncolnak, dalolnak, s mindenütt kapnak valamilyen adományt, lisztet, szalonnát, tojást, hurkát, kolbászt stb., amelyből az utolsó farsangi lakomát rendezik meg. Lényegében ennek látványosabb formája az Eger környéki remélés. A felvonuló, házról házra járó csoportban különböző alakoskodók vannak: menyasszony, vőlegény, várandós asszony, kéményseprő, köszörűs, borbély stb. – Irod. Manga János: Ünnepek, szokások az Ipoly mentén (Bp., 1968); Paládi-Kovács Attila: Farsangi „remélés” Eger vidékén (Ethn., 1968). – 2. → kocsma
Ujváry Zoltán
