rosta
rosta: 1. → szitakötés. – 2. A magyar → népi hitvilágban különféle → mágikus eljárásokra volt alkalmas. Legfontosabb szerepe a → tűzvész elhárításában volt, de felhasználták jóslásra, ill. a tolvaj kilétének megtudakolására is (→ babvetés, → rostaforgatás). A gyógyászatban elsősorban az → öntés segédeszközéül használták; elterjedt hit volt, hogy farkasvakság gyógyítása céljából a hazatérő csordát rostán át kell nézni. Bizonyos tilalmak (→ tilalom) is kapcsolódnak a rostához. Pl. Csíki hiedelem szerint nem jó keresztülköpni rajta, mert víz vagy jég pusztítja el a vetést. Általános hit szerint a → boszorkány rosta alakjában is megjelenhetett. Egyéb rostával kapcsolatos hiedelmek is ismertek, így pl. göcseji hit szerint a → karácsonyi asztalra helyezett búzavágó rosta megakadályozta a búza megcsörmölyösödését. Hegyháti szokás szerint a haldokló fejére kézi gabona rostát borítottak, hogy az elszálló lélek azon át megtisztuljon.
„Drótrosta” (Átány, Heves m., 1950-es évek)
„Törek rosta” (Bálványos, Somogy m.)
Diószegi Vilmos
