szombati napsütés
szombati napsütés: Mária-legenda (→ Mária-legendák). Egy vélt természeti jelenség (minden szombaton kisüt a nap) magyarázatára szolgáló történet. Szűz Mária szombaton szokta kimosni a kis Jézus ruháját. Egyszer borús idő volt, nem tudta kiteregetni a vizes ruhát száradni. Istenhez fohászkodott, mire a nap kisütött. Azóta minden szombaton, akármilyen idő van is, legalább egy kis időre ki kell sütnie a napnak (M. I. A 1177.). A szombati napsütésről szóló monda szoros kapcsolatban van a r. k. egyház Mária-kultuszával. A szombatot a r. k. liturgiában a középkor elején Mária tiszteletére szentelték. Pl. a szombati Mária-litániákat a toulouse-i zsinat (1229) rendelte el. A szombati mosás hátterében a pénteki mosás-tilalom (→ hét napjai) áll. Olyan német területeken, ahol a péntek számít szerencsés napnak, ekkor kell napsütésnek lennie. – A szombati napsütésről szóló monda a középkor folyamán keletkezett. Eddig Ny-európai (német, francia, flamand, dán) területről ismerjük. Nálunk mindenütt ismert. Többféle ponyvakiadása volt, ezek népszerű verses feldolgozások, amelyeket Mária-ünnepeken, búcsúkon énekelni is szoktak. Különösen palóc területen népszerű. A prózában előadott mondákba is gyakran beleéneklik Mária fohászát, amelyet a ponyváról ismernek:
Süss ki, süss ki aranyos nap,
ne légy oka bánatomnak,
nagy fájdalmamnak.
ne légy oka bánatomnak,
nagy fájdalmamnak.
– Irod. Dähnhardt, O.: Natursagen (II., Berlin–Leipzig, 1909); Székely László: Áhítat falun. Adatok Csíkszentdomokos vallásos néprajzához (Csíkszereda, 1943).
Nagy Ilona
