Honvédség harcmódjai
Honvédség harcmódjai a II. világháború idején: a →Honvédség szabályzatokban előírt eljárásai a fe. harc megvívására. – A harc két formáját különböztették meg, az állásharcot, amikor mindkét fél összefüggő védelmet hoz létre és a döntést hozónak tekintett mozgóharcot, amelyben a felek a tád-sal és/vagy manőverekkel igyekeznek céljaikat elérni. A szabályzatok szerint az utóbbira kellett törekedni. Az I.vh-ban klasszikussá vált állásharc lehetett tád. és védő. A mozgóharc példái a koncentrált pc.erőkkel végrehajtott tád-ok a II.vh-ban. A harc célját tekintve lehetett döntést kereső harc az elg. gyors megsemmisítésére, ill. halogató harc a visszavonulás fedezésére, az időnyerésre vagy az elg. megtévesztésére. – Két harcmódot ismertek: a támadást és a védelmet. Az előbbi célja az elg. megsemmisítése volt; ha ennek nem volt meg a lehetősége, korlátozott célú támadásról beszéltek. A védelem célja az elg. megállítása és erejének megtörése volt. Különleges formáiként ismerték az időleges védelmet és a visszavonulást. Döntést kereső harcban a tád. vezethetett →találkozóharchoz, amikor a szemben álló fél is támadott, vagy lehetett védelem ellen indított. Megkülönböztették még a színlelt harcot, a leplezést és a tüntetést az elg. megtévesztésére. ⬩ SzA, 467.
