Klessheimi tárgyalások
Klessheimi tárgyalások (1944): a →Magyarország német megszállását megelőző csúcstalálkozó →Horthy Miklós és Adolf →Hitler között. A n. →vezér 1944.márc.15-én határozta el, hogy magához rendeli Horthyt, s ultimátum formájában közli vele a megszállás tényét. A →kormányzó késő este kapta meg a meghívást von →Jagow Bp-i n. követtől. Többen, köztük →Kállay Miklós me. azt tanácsolta a kormányzónak, ne fogadja el a meghívást, →Szombathelyi Ferenc vezds. VKF viszont meggyőzte, utazzon el a Salzburg melletti Klessheimbe, a találkozó színhelyére. Döntő érve az volt, hogy egyedül Horthy érheti el Hitlernél a K-i →hadszíntéren tartózkodó m. csapatok hazaengedését. A kiutazók tárgyalni indultak, nem számoltak egy n. megszállás közeli lehetőségével, noha annak előkészületeiről már pontos információkkal rendelkeztek. A meghívás elfogadása mellett szólt, hogy a kiutazás megtagadása eleve az ellenszegülés üzenetével ért volna fel. A kormányzó a kiutazással saját mozgásterét is szűkítette, pl. elvesztette a közvetlen kontaktus lehetőségét a m. pol. és kat. vezetéssel. – Klessheimben márc.18-án Hitler szemrehányásokkal halmozta el Horthyt a →béketapogatódzások és a →Kállay-kormány tev-e miatt, majd egyenesen közölte, hogy katonailag megszállja Mo-ot, s felkérte a kormányzót a beleegyezésre és a teljes együttműködésre, amit az a n-ek által előre megfogalmazott nyilatkozat aláírásával és kiadásával bizonyíthatott volna. Horthy szó szerint „faképnél hagyta” tárgyalópartnerét. Három lehetőség közül választhatott: abszolút elutasítással, amit lemondásával demonstrál; funkciójában maradással úgy, hogy visszavonul a közügyektől, beelértve legfelsőbb hadúri jogainak gyakorlását is, vagy funkciójában maradással úgy, hogy továbbra is ellátja államfői teendőit, abban a reményben, hogy ezzel elejét veheti a további n. követeléseknek, vmennyire korlátozhatja a n. szervek Mo-i tev-ét, ill. bevárhatja azt az időpontot, amikor elérheti a m. szuverenitás helyreállítását. Egyik lehetőség sem kívánta meg feltétlenül a kormányzótól a megszállásba való deklaratív beleegyezést. Horthy első felháborodásában az első lehetőséghez kívánt folyamodni, majd a küldöttség tagjai rábeszélésére hajlandónak mutatkozott a Hitlerrel való újabb találkozásra. Esti harmadik találkozójukon, közvetlenül visszaindulása előtt végül a harmadik lehetőség mellett döntött. A ~-ról kiadott kommüniké a n. csapatok Mo-ra történő bevonulását abban az összefüggésben említette, hogy azok a sz. hds. elleni harc támogatására érkeznek az országba. Szombathelyi a hazafelé tartó (s a n-ek által menet közben sokáig várakoztatott) kormányzói különvonatról olyan értelmű táviratot küldött, amely megtiltotta a →Honvédségnek az ellenállást, s a n. csapatok fe.társakként való fogadását rendelte el. – A hazaérkezés után Kállay azt javasolta a kormányzónak, hogy függetlenül a Hitlernek tett ígéretétől, ne írjon alá semmit, vonuljon vissza teljesen az államügyek vitelétől. Horthy ezt ebben a formában nem fogadta meg, annyit tett meg, hogy mereven elzárkózott a n-ek által követelt →Imrédy Béla me-i kinevezésétől, felvetve egy ügyvivői korm. megalakításának gondolatát, →Sztójay Döme szkv. altbgy. vezetésével. A több napos huzavona végén a →Sztójay-kormány teljesen alkotmányos módon alakulhatott meg, s Horthy egészen a →nyilas hatalomátvételig teljes körben gyakorolhatta a →kormányzói jogkör alapján bírt államfői jogait. ⬩ SP, 615.
Hitler fogadja Horthyt a klessheimi kastélyban
