Salus
Salus, római istenség, a melynek szerepe az idők folyamában lényegesen megváltozott; eleinte ugyanis az államnak üdvét jelentette megszemélyesített alakban (azért évenként a consulok hivatalba lépésekor tiszteletére az augurium salutist rendezték, melyen az isteneket megkérdezték, ha vajjon szabad-e tőlük az állam üdvét kérni), később aztán a közegészségnek megszemélyesítése lett. Az istenasszony előbbi szerepe ősrégi; legjobban mutatja ezt, hogy a Quirinalis dombnak egyik emelkedését róla nevezték el collis Salutarisnak, nemkülönben a régi Roma egyik kapuját porta Salutarisnak. Neve ősrégi fogadalmi feliratokban Román kívül is előfordul, Praenestében is volt egy ősrégi oltára. Ebből biztossággal következtethetjük, hogy tisztelete Romában sokkal régibb volt mint temploma, melyet 302-ben avatott fel Cajus Junius Bubulcus dictator köszönet jeléül a samnisokon aratott győzelmekért. Ebben az értelemben S. mellékneve Publica (így pl. egy ferentinumi feliraton, CIL X 5821). És ezt a jelentőségét a császárság korában is megtartja, mert midőn az arvalis testvérek a császárért és családjáért áldozatokat mutatnak be, S. közvetlen a capitoliumi trias után következik. Mi több, a császárok S.-nak egyik alakját Augusta melléknévvel maguk számára foglalják le, mint a ki fölöttük őrködik és a kinek ezen a czímen Nero császár a Piso-féle összeesküvés leleplezése után egy külön templomot épít. Tac. ann. 15, 74. S.-nak szerepe lényegében változatlan maradt, de némi mellékizt kapott akkor, midőn Hygieát képviselve Aesculapius mellett mint az egészség istenasszonya jelenik meg Romában. Ez 180-ban történt Kr. e., a midőn a város egy nehéz járvány csapását állotta ki, és a Sibylla-könyvek elrendelték, hogy Apollónak, Aesculapiusnak és Salusnak ajándékokat és aranyos szobrokat kell fölajánlani. Liv. 40, 37. Ezek az áldozati tárgyak egy templomban voltak elhelyezve, mely Claudius császár alatt leégett. S. ünnepségét aug. 5-én tartották. Azonkívül áldoztak neki mart. 28-án, a parasztok pedig a vetés előtt. S.-nak ezen ujabb szerepe aránylag még az istenasszony ábrázolásaira volt legnagyobb hatással, a mennyiben eredetileg úgy ábrázolták, mint Fortunát (érmeken babér koszorusan szigorú arczczal) kezében egy hajókormánynyal, lába alatt egy golyóval, később aztán Hygiea szobrát utánozták, és akkor az istenasszony kezébe áldozati csészét adtak, melyből egy oltárra áldozatot önt, a mely oltáron viszont egy kigyó csavarodik fölfelé. Hartung, Religion der Römer, 2, 223. Wissowa Religion und Kultus der Römer, 122 skk. ll. L. M.
