A MADÁR MINT SZERSZÁM.
A MADÁR MINT SZERSZÁM.
De most már nagy ideje, hogy a madárral mint élő lénynyel alkotása szerint is közelebbről megismerkedjünk. Azt ugyan mindenki tudja, hogy a madár testét toll meg pehely borítja és hogy az, a mi az emlős állatnál az előláb, az a madárnál a szárny, mely, nagy irigységünkre, arra szolgál, hogy a madár röpűlhessen.
Igen ám, de a hányféle a madár, annyiféle a röpülés, mert más-más a szárny alkotása.
VI. a) A FECSKE- b) A FOGOLY SZÁRNYA
A fecske szárnya – VI. kép a) – meg a kerecsen sólyomé hegyes és e madarak csak úgy nyilalnak a levegőben: ezek röpülve fogják el a prédát, a melylyel táplálkoznak, máskép meg sem élhetnének.
A fogoly szárnya – VI. kép – b) ellenben el van kerekítve, kemény, nem hasítja a levegőt, csak sebesen verdesve bírja keléskor a madarat, éppen azért burrog; és ha nagy a fogolycsapat, bizony dörög is. A fogolynak nem is arra való a szárnya, hogy röpüléssel fogdossa a prédáját, hanem csupán arra, hogy helyről helyre költözve, egyébként gyalog szedje táplálékát.
Mit tanulunk ebből? Azt, hogy annak a sokféle szárnynak megfelel a sokféle röpülés és hogy a szárnyaknak ez a sokfélesége is reászorítja a madarat bizonyos feladatnak a teljesítésére. Olyan ez, mint a hadsereg, mely csak akkor tökéletes, ha gyalogsága, lovassága, tüzérsége és a többije van.
Ezek is más-másképpen mozognak; de azért egyenként és összesen szükségesek, egymást nem pótolhatják.
No, de a szárny még csak hagyján! Rá kell nézni arra a VII-dik képre, a mely a fejeket és kivált a csőröket ábrázolja. Akár csak a körorvos úr szerszámtáskáját nyitnók ki. Nézzük csak össze a tábla számait a fejekkel és a csőrökkel.
VII. A MADARAK CSŐRE.
1. Erdei szalonka. 2. Muszka buvár. 3. Meggyvágó. 4. Barázdabillegető. 5. Gém. 6. Pólimadár. 7. Őszapó. 8. Kecskefejő. 9. Harkály. 10. Vadrucza. 11. Sirály. 12. Keresztorrú. 13. Surgyé. 14. Gulipán.
1. Az erdei szalonka; csőre olyan, mint az esztergályos kanalas fúrója, hozzá hegyén érező, mint az ember ujja. Ez az eleven fúró benyomúl az erdő puha földjébe, hegye kitapogatja és elcsípi a gilisztát és egyebet.
2. A muszkabúvár csőre kampós is, széle szerint fűrészes is; mindez arra való, hogy a legsíkosabb halat is biztosan elfoghassa.
3. A meggyvágó csőre hatalmas kúp és arra való, hogy a legkeményebb cseresznye- vagy meggymagot is könnyű szerivel ropogtassa.
4. A kedves barázdabillegető csőre árforma; a természet tisztára szúnyogszedésre alkotta.
5. A nagy szürkegém csőrének káva-élei akár a kés, oly vágók; – bezzeg jaj is még a síkos czompóhalnak is, ha az élek közé kerül.
6. A póli, vagy teös-teös madár csőre lefelé görbűl, behatol az iszapba, hogy mélyről is szedje eleven féreg-eledelét.
7. Az őszapó-czinege csőröcskéje ezekhez képest csak egy petty; de így jó, mert csak ilyennel szedheti ki a legfinomabb ágacskák hónaljában megbúvó apró bogárságot.
8. A kecskefejő csőre picziny, de annál öblösebb a szája; ha kitátja, mint valami kamzsaháló, úgy tátong és igaz, hogy evvel foghatja csupán az éjjel járó-röpülő bogárságot.
9. A harkály csőre meg olyan, mint az ács csapoló fejszéje, mert csak vágással juthat el a korhadó fában rejlő kukaczhoz, a fa nyüvéhez.
10. A rucza csőre ismét lapos, szélein reszelős, egészen arra van alkotva, hogy eledelét a vizek zavarosából kiszűrögesse.
11. A dankasirály orra kitünően arra van alkotva, hogy a vizek színéről szedegesse a felvetődő vizibogárságot; de a hol tömegesen fészkel, eljár nagy buzgalommal az eke nyomán is; ekkor nagy áldás.
12. A keresztcsőrű madár csőre igazi szerszám, mert a fenyőtoboz pikkelyei közül csak ilyen csőrrel lehet a lapos magot kimorzsolni.
13. A surgyé-sármány csőre is igazi szerszám és arra való, hogy a kemény magvakat mint valami sutú felhasogassa.
14. A gulipán csőre éppen fordítottja a póli – 6 – csőre-formájának; a póli «hozzád», a gulipán «tőled» szántogatja ki a prédáját.
Ebből is láthatjuk, hogy a madár szervezete már csőre formája szerint is a különböző táplálékhoz, természetéhez és tartózkodásához van szabva, éppen mint szárnya szerint is.
A most mondott törvény a lábak alkotásában is nagyon szembeszökő módon nyilatkozik meg. Lássuk csak a VIII. képen.
VIII. A MADARAK LÁBA.
1. Pacsirta. 2. Fáczán. 3. Sas. 4. Karvaly. 5. Bagoly. 6. Lábatlan fecske. 7. Szárcsa.
8. Búbosvöcsök. 9. Túzok. 10. Kárakatna. 11. Vadrucza. 12. Gulipán.
1. A mezei pacsirta lába sarkantyús, csak tipegésre alkalmatos.
2. A fáczán lába szakasztott olyan, mint a tyúké; győzi a járást, a futást is.
3. A sas lába hatalmas, hegyes karmaival tiszta ragadozó szerszám.
4. A karvalyé szemölcseivel fojtogató is.
5. A bagoly lába ugyancsak ragadozó.
6. A lábatlan fecske lába már csak falon való megkapaszkodásra alkalmatos.
7. A szárcsa lábának ujjai karéjosak, úszásra még nem tökéletesek, de a víz lábolására, bukásra jók.
8. A búbosvöcsök lába oldalt lefelé vágó, azért bukásra kiválóan alkalmatos.
9. A túzok lába erős, csak három ujjú és talpas; futásra igen kitünő.
10. A kárakatna lábának mind a négy ujját úszóhártya köti össze; kitünő bukó és víz alatt úszó. Felkap a fára is.
11. A vadrucza lábának csak három ujját köti össze az úszóhártya, ezért a vizek szinén való úszáshoz kitünő evedzőláb.
12. A gulipán hosszú lábán az ujjakat csak tökéletlen úszóhártya köti össze; ez a láb gázolásra igen jó; de szükségben evedzőnek is szolgál.
A szárny, a csőr és a láb sokfélesége és czélszerűsége arra oktat, hogy egy határnak a vadmadara is bizony csak községet alkot; mert hiszen az emberalkotta község sem volna tökéletes, ha csak egyféle hivatású ember lakná; kell bizony abba is sokféle mesterember, sokféle szerszámmal, hogy a sokféle szükséges munkát elvégezze, akárcsak a sokféle madár a határ szabad természetében.
