Elterjedés és előfordulás.
Elterjedés és előfordulás.
A madaraknak az egész világon való elterjedéséről szóló tan a madár-földrajz (avigeographia). Bizonyos területen élő madárfajok összessége pedig az illető vidék madárvilága (avifauna, ornis).
Kivéve a szorosan sarki tájakat, az egész világon vannak madarak, van madárélet. Elterjedésöknek északi határa körülbelül a 83° ész. szél., legalább NANSEN azontúl a 86° ész. szél.-ig nem találkozott már madarakkal. Hogy azonban egyesek néha-néha e határvonalat átrepülik, az több mint valószínű, csak táplálékot találjanak.
Az eddig ismert összes madárfajok számát némelyek 8000-re, mások 12,000-re teszik; leginkább megközelítjük a valóságot, ha itt is középutat tartva, 10,000 fajban állapodunk meg.
A Sarkok táján legkevesebb faj él, de ezek azután néha roppant egyénszámban; az Egyenlítő vidékén, a forró égövben, ellenben igen nagy a fajok száma, csakhogy egyénekben nem oly gazdagok, mint a hideg égöv alatt. Magyarország a mérsékelt övnek megfelelőleg nem túlságosan sok – mindössze csak 333 – madárfajjal dicsekedhetik s ebben a számban sok olyan van, mely nem költ nálunk, csak átvonul vagy vendégként, mint ritkaság mutatkozott néhányszor.
Megjegyzem, hogy faunánkba csak azokat a fajokat vehetjük fel, melyekből legalább egy bizonyító példány van valamely gyüjteményben. De nem szabad egészen mellőznünk azokat a fajokat sem, a melyeket eddig ugyan még nem lőtték vagy a lövötteket meg nem őrizték, tehát csak megfigyelték; nemkülönben azokat sem, melyek valaha előfordultak nálunk, de jelenleg kipusztultak.
Bizonyos madárfajok úgyszólván az egész világon előfordulnak, tehát kozmopoliták, mások elterjedése ellenben meglehetősen biztos, szűkebb határok közé szorul; ez utóbbiak száma azonban nem igen nagy.
Vannak fajok, melyek a földgömb egyik vagy másik felén élnek csupán; sőt olyanok, melyek kizárólag csakis bizonyos szigeteken tartózkodnak.
Bizonyos sajátságos területekhez ragaszkodó madarakat jellemzőknek mondunk. Ilyenek nálunk a mezőn a fogoly, a házak táján a fecske, a gabonatermelő vidékeken a veréb, a fenyveserdőben a fenyőczinege, a nádasban a nádi rigó, a bükkerdőben a pintyőke, stb.
Az avigeographia megalapítója SCLATER, 1858-ban* a világot 6 tájékra osztotta, ú. m.: I. palaearktikus (Európa, mérsékelt Ázsia és Észak-Afrika az Atlaszig); II. aethiopiai (Afrika az Atlasztól délre, Madagaszkár, a Maszkarenek és Dél-Arábia); III. indiai (India a Himalayától délre Dél-Khináig Borneoig és Jáváig); IV. ausztráliai (Celebes és Lombok s keletnek Ausztráliáig és a paczifi szigetek); V. nearktikus (Grönland és Észak-Amerika Észak-Mexikóig); VI. neotropusi (Dél-Amerika, Antillák és Dél-Mexikó). Némileg módosította e beosztást WALLACE (The geographical distribution of Animals. – London 1876.), noha ő is 6 tájékot s mindegyikben azonkívül 4 vidéket különböztet meg.
P. L. SCLATER: On the general geographical distribution of the class Aves. – Journ. and Proced. Linn. Secc. London II. 130. l.
Ezek a következők:
I. Palaearktikus tájék (ó-sarkvidéki), mely egész Európát, Észak- és Közép-Ázsiát és Afrika északi partvidékét öleli föl. Vidékei:
1. Észak- és Közép-Európa.
2. A Földközi-tenger környéke.
3. Szibéria, azaz Észak-Ázsia.
4. Japán és Észak-Khina (Mandsu vidék).
Jellemzik: kiváló énekes madarak, a pintyfélék, sármányok, poszáták, rigók nagy száma. Olyan faj, mely tisztán csak erre a tájékra szorítkozik, nincsen.
II. Keleti tájék, mely magában foglalja a melegebb és forró Ázsiát, a Szunda-szigeteket. Vidékei:
1. Hindosztáni vagy India.
2. Ceylon és Dél-India.
3. Himalaya vagy Indo-Khina.
4. Indo-maláji vagy maláji vidék.
Jellemzik: a tyúkfélék, különösen fáczánok, nemkülönben sok, kizárólag itt élő énekes is.
III. Aethiopiai tájék, mely felöleli Afrikát – kivéve az északi partvidéket; – Madagaszkárt és a Maszkareneket. Vidékei:
1. Kelet- és Közép-Afrika.
2. Nyugot-Afrika.
3. Dél-Afrika.
4. Madagaszkár és a Maszkarenek.
Jellemzik: gyöngytyúkok, frankolintyúkok, szövő madarak, zománczos seregélyek, kétujjú struczok.
IV. Ausztráliai tájék; ez Ausztrálián kívül Celebeszt, Új-Guineát és a polynéziai szigetségeket foglalja magában. Vidékei:
1. Ausztro-maláji.
2. Ausztrália és Tasmánia.
3. Polynézia.
4. Új-Zeeland.
Jellemzik: feltünő sok papagáj, kakadúk, emúk, kázuár, kivi, paradicsommadarak, tarka galambok, bagolypapagáj. Keselyü, harkály és pinty ebben a tájékban nem fordul elő.
V. Neotropusi tájék, mely Dél-Amerikát, Mexikó egy részét, az Antillákat foglalja el. Vidékei:
1. Chile.
2. Brazilia.
3. Mexikó.
4. Antillák.
Jellemzik: kolibrik, borsevők, ara-papagájok, nanduk (amerikai strucz). Ennek a tájéknak van legtöbb madáralakja; nemcsak jellemző, csupán itt élő fajokat tekintve, hanem általában a madáréletet, mely sehol a földön nem fogható ehhez a pompás fajokban leginkább bővelkedőhöz. Darvak, pacsirták, czinegék, gébicsek azonban e tájékban nincsenek.
VI. Nearktikus tájék, (új-sarkvidéki), ez tulajdonképpen Észak-Amerika, kivéve Mexikót, Antillákat. Vidékei:
1. Kaliforniai vagy nyugoti vidék.
2. Középső vagy sziklahegységi vidék.
3. Keleti vagy Alleghany-vidék.
4. Kanadai vagy subarktikus.
Jellemzik: a vándorgalamb, bizonyos fajdok, bóbitás fürj és a sokszavú rigó.
SCLATER-nek előbb említett beosztását alapjában megtartja GIGLIOLI is, csakhogy ő 8 tájékot állit föl* t. i.: I. arktikus (északi sarkvidék); II. európa-ázsiai (azaz a palaearktikus a Sarkvidék nélkül); III. észak-amerikai (azaz újarktikus a Sarkvidék nélkül); IV. aethiopiai; V. indo-maláji (azaz indiai, de keleti határa Celebeszen és Timoron túl van); VI. ausztrália-polynéziai; VII. dél-amerikai; VIII. antarktikus (déli sarkvidék).
E. H. GIGLIOLI: Ricerche intorno alla Distribuzione Geografica generale o Corologia degli Animali Vertebrati. – Boll. Soc. Geograf. Italiana 1873, 1874, 1886.
Végre említenem kell REICHENOW avigeographiai beosztását,* a ki a következő 6 zónát ajánlotta:
Zool. Jahrb. III. 671–704. l.
I. Arktikus (az Ó-világ és Amerika északi sarkvidékei a fatenyészet határától magáig a sarkig).
II. Nyugati (a Sarkvidék kivételével egész Amerika Cap-Hornig és az Atlanti és Csendes óczeánban fekvő, Amerikához tartozó szigetek).
III. Keleti (az Ó-világ, Ausztrália, Papuazia, Polynézia,, Új-Zeeland, Madagaszkár és Sarkvidék kivételével).
IV. Déli (Ausztrália, Polynézia, Papuazia, Új-Zeeland, Molukkák).
V. Madagasszi (Madagaszkár, Maszkarenek, Komorek, Seychellek).
VI. Antarktikus (azaz déli sarkvidéki: Dél-Georgia, Prinz Edwards-, Crozet-, Kerguelen-, Macdonald-szigetek, Szt.-Paul, Új-Amszterdam).
Mint látjuk, végső megegyezés az avigeographiai tájékok tekintetében manapság sincsen, noha a nézetek lényegesen alig térnek el egymástól. Mindezeken a tájékokon, vidékeken belől a tartózkodás szerint megkülönböztetünk: havasi, hegyi, dombvidéki, síkföldi, mocsári, vizi, nádi, erdei, mezei, parlagi, kerti, pusztai, ligeti, berki stb. madarakat. Minthogy a tartózkodás helye összefüggésben áll az illető terület klimatologiai viszonyaival, ezért azt tapasztaljuk, hogy egyes fajok, melyek Közép-Európában csak a havasokon fordulnak elő, Észak-Európában a dombvidéken, sőt sikságon is élnek. Kiváló fontosságú tehát a fajok elterjedését, magassági különbözetek (hypsometrikus) szerint is vizsgálni, vagyis a vízszintes (horizontalis) és merőleges (verticalis) előfordulást is figyelembe venni.
Magyarország madarainak elterjedését, szorosan vett határainkon belől való előfordulását, nagyjában ismerjük ugyan, de részletes és pontos kutatásokra még mindig reászorulunk. Annyival is inkább, mert a területek változásaival, erdőirtásokkal, mocsárlecsapolásokkal stb. a madárvilág is változik. A darú, mely még a század közepén sok helyt költött hazánkban, ma már csak egy helyen egy-két párban fészkel; a kócsag, mely ősmocsarainkon mindenütt előfordult, telepesen szintén csak a Balatonnál költ még stb.
Magyarország területét madaraink elterjedése szempontjából következő vidékekre lehet felosztani:
I. Keleti hegyvidék, vagyis a Királyhágón túl eső rész, melyet északon, keleten és délen a Kárpátok megfelelő ágazatai s legdéliebbre eső részén a Báziástól Orsováig terjedő Duna szakasza, nyugaton a Bihar-hegység határol. (44° 32’ 59” és 48° ész. szél. és 39° és 43° 56’ kel. hossz. között.) Jellemzik: saskeselyü (Gypactus barbatus), keselyük, gyászos czinege (Parus lugubris), magyar fülemile (Luscinia philomela), bajszos sármány (Emberiza cia), Homeyer-féle őrgébics (Lanius excubitor homeyeri). Ritka: nyirfajd, kis fülemile (Luscinia luscinia), fülemile sitke (Calamodus melanopogon), széki csér (Glareola pratincola), kaczagó csér (Sterna nilotica). Hiányzik: vörösfejü gébics (Lanius senator), fekete varjú (Corvus cornix corone) stb.
II. Északi hegyvidék, mely felöleli Felső-Magyarországot. Határai északon a Beszkidek, a központi Kárpátok; keleten: a keleti Kárpátok a Lápos hegységig és Rodnai havasokig; nyugaton: a Kis Kárpátok Pozsonytól felterjedőleg és a morva-magyar határhegység; délen: Pozsonytól Váczig terjedőleg a Duna, azután Mácsa, Gödöllő, Isaszeg s innét fel Ungvárig, majd Ungvártól le a volt Királyhágón túl eső rész északi határáig nyúló vonal. (48° és 49° 20’ 12” ész. szél. és 36° és 42° kel. hossz. között az Ungvárig nyúló sík vidék kizárásával.) Jellemzik: nyirfajd, kis légykapó (Muscicapa parva), fehérhátu fakopáncs (Dendrocopus leuconotus), szirti sas (Aquila chrysaëtus fulva) stb. Hiányzik: nádi tücsökmadár (Locustella luscinioides), kócsag stb.
III. Dunántuli dombvidék, melyet északon és keleten a Duna (Pozsonytól Drávafokig), nyugaton Ausztria, délen a Dráva határol. (46° 13’ 18” és 47° 22’ ész. szél. és 33° 56’ 27 és 36° 3’ kel. hossz. között.) Jellemzik: darú és kócsag mint fészkelők, vörösfejü gébics (Lanius senator), fekete varjú (Corvus cornix corone), fülemile sitke (Calamodus melanopogon), kaczagó csér (Sterna nilotica). Ritkák: siketfajd, császármadár, magtörő (Nucifraga). Hiányzik: havasi szürkebegy (Accentor alpinus), nyirfajd stb.
IV. Alföldi vidék, mely felöleli Közép- és Dél-Magyarország síkságát Ungvárig felterjedőleg. Határai: keleten a Báziás – Nagyvárad – Láposbánya vonalába eső hegyvidék; észak-keleten a Láposbánya – Ungvárig, északon a Sátoralja-Ujhely – Mezőkövesd – Isaszeg irányában a Dunáig képzelt vonal; délen: Drávafoktól Báziásig a Duna. (44° 50’ 10” – és 48° 37’ 30” ész. szél. és 36° 3’ 33” és 44° 38’ 26” kel. hossz. között.) Jellemzik: a vizi- és mocsári madarak nagy száma, kis kárókatona (Phalacrocorax pygmeus), sok túzok, délen keselyük, réti sasok (Haliaëtus albicilla), parlagi sasok (Aquila melanaëtus) stb. A hegyi és havasi madarak ritkák vagy hiányoznak.
V. Horvát- és Szlavonország a magyar tengerpart, vidékével. Jellemzik: üstökös kárókatona, szirti fogoly, szirti galamb, kucsmás és sövény sármány, dalos és kucsmás poszáta, kék kövirigó, a déli ezüstös sirály stb.
