A MADARAK HASZNOS ÉS KÁROS VOLTÁNAK FOGALMA.
A MADARAK HASZNOS ÉS KÁROS VOLTÁNAK FOGALMA.
A mi az állatokról általában áll, az áll – a kört kisebbre vonva – a levegőég repeső madarairól is; legföljebb bizonyos módosulások tekintetében van eltérés.
A madarak is közvetetlenül vagy közvetve szolgálhatják érdekeinket s éppen így kárunkra is lehetnek.
Közvetetlenül hasznosaknak mondjuk azokat, melyek, mint a vadászható szárnyasok, baromfiak, izletes pecsenyéjökkel, tojásaikkal, zsirjokkal, tollukkal stb. háztartásunkat gazdagítják. Ide sorozhatók azok is, melyeket háztartási szükségleteink könnyebb beszerzésében eszközül használunk fel, pl. a sólymokkal vadásztunk s vadásznak jelenleg is több helyt; a kárókatonával Khinában halásznak. Nem különben ide tartoznak azok, melyek egyébként czéljaink elérésében támogatnak, mint pl. a buhú, melylyel a ragadozó madarakat sikeresebben pusztíthatjuk s így vadtenyésztésünket eredményesebbé tehetjük, baromfiainkat biztosíthatjuk; vagy a postagalamb, mely mint hírvivő kiváló szolgálatokat tehet; a keselyük, melyek főleg meleg égövekben a dög, hulladék eltakarításával valósággal közegészségügyi tevékenységet fejtenek ki. És a guáno, mely régi madárhegyeken vastag rétegekben található kereskedelmi czikk, szintén a madarak révén közvetetlen gazdagságunkra háromló haszon.
Nem anyagi, de közvetetlen aestetikai haszon az is, melyet ők nekünk énekükkel, szépségükkel a természetben, vagy mint házi barátaink szereznek.
Közvetetlenül az emberre veszélyes madár általában kevés, nálunk meg éppen alig van; a károsak csak annyiban közvetetlenül ellenségeink, a mennyiben házi állatainkat, gondozott vadállományunkat, halainkat, termesztményeinket pusztítják avagy épületeinket rongálják.
Közvetve hasznosak azok, melyek a nekünk közvetetlenül kellemetlen, veszélyes, mérges és kulturánknak káros állatokat és növényeket pusztítják; közvetve károsak pedig azok, melyek a saját magunknak vagy kulturánknak hasznos állatok és növények biztonságát és szaporodását elősegítő tényezőket veszélyeztetik.
Ez a különböztetés bizonyos részletezést mutat s némileg már osztályoz is abban a két nagy csoportban, mely szerint az állatokat – s így a madarakat is – csupán «károsak és hasznosak» beosztásában szokták mérlegelni.
És valóban a különbséget, a tagolást meg kell tennünk, mert az állatvilágot vagy annak bármiféle rendjét feltétlenül, általánosan csak két részre, t. i. károsra és hasznosra osztani nem lehet.
A közvetetlen jelentőséget véve, még tán nem ütköznénk nehézségekbe; de a közvetett kár és haszon megitélésében csak annál több akadály gördül e felfogás elé. A kölcsönösség, viszonosság lánczként füzi össze a növényt, állatot, különböző fajaikat s oly szövevényes hálózatot alkot, melyen eligazodni nem mindig vagyunk képesek.
A madarakat sem lehet tehát úgy különböztetni mint szokásos volt, hogy egyrészt károsak; másrészt hasznosak. Nem lehet pedig azért, mert ezek jelentősége – nem tekintve a különböző emberi érdekeket – még idő, évszak, ivar, kor, időjárás, hely, sőt egyének szerint is változik. Hogy példával erősítsem ez állításomat, figyelmeztetek a seregélyre. Kétségtelen, hogy a legelőn, mezőn nagy csapatokban megszállva, temérdek kártékony meztelen csigát, rovart pusztít el, állatot pondrótól tisztogat s a gazdának hasznot hajt; de őszszel, mikor felhőszerűen roppant számban az érett szőlőre veti magát, érzékeny károkat okozhat. Ez a madár tehát oly vidéken, hol szőlők vannak, őszszel kártékony, az év egyéb szakaiban pedig hasznos, valamint mindig hasznos, a hol szőlők nincsenek. Forduljunk a dolmányos varjuhoz (Corvus cornix). Megfigyelhetjük, hogy tavaszszal és őszszel a vetési varjuval együtt a szántóvetőt követi, felszedegeti a különböző kártékony pajorokat, rovarokat – tehát a gazdának javát előmozdítja. Később, mikor a madarak költenek, kifosztogatja a hasznos fajok fészkeit, elfogja az apró szárnyas vadat, esetleg a gabonában is kárt tesz, a gyümölcsöt eszi, tehát több érdekkört károsít. Viszont, ha cserebogaras vagy egérjárásos esztendő van, rengeteget fogyaszt ez apró ellenségeink számából s más tényezőkkel egyetemben hathatósan közreműködik korlátozásukban. Ez a madár tehát alkalmilag, helyenként, idő szerint, bizonyos érdekkörök szempontjából lehet hasznos, lehet káros, szóval jelentőségét feltétlenül megitélni nem lehet. És akad ilyen elég.
Vannak azután madarak, melyeket hasznosaknak tartunk, mert régi tapasztalás szerint csupán rovarokat esznek. Igen ám, csakhogy számszerint ki tudná mindegyikről kimutatni, vajjon több káros avagy több hasznos rovarfajt emésztenek-e el? Így vagyunk bizonyos növény- és magevőkkel is, melyek nem csupán gazdasági magvakat, hanem dudvamagvakat is esznek.
Tovább haladva, ma már szinte nevetségesnek tetszik, hogy lehetett a görbecsőrű, karmoslábú ragadozó madarakat csak úgy általában károsaknak mondani, holott köztük sok hasznos faj is akad, pl. a kék vércse (Cerchneis vespertina), mely kizárólag szöcskékből, tücskökből és túlnyomóan káros rovarokból él!
Szóval, a mint mélyebben belepillantunk az egyes fajok életébe, rögtön szembeszökő, hogy nem lehet őket csak úgy hamarosan károsaknak vagy hasznosaknak mondani, hanem tovább kell nyulnunk s más csoportok szerint is meg kell őket különböztetnünk és több tényezőt számításba vennünk. Mert a madárfajok jelentősége mindig függ az illető vidék gazdasági és egyéb viszonyaitól, a melyek közt élnek s függ azoktól a viszonyoktól is, melyek őket az emberrel a legkülönbözőbb módon összehozzák.
Mindezeket tudva és ismerve, minő nehéz a madarak jelentőségének megitélése, csak csodálkozhatunk, hogy e tekintetben majdcsaknem a legújabb időkig mégis bizonyos megrögzött nézetek gyökereztek meg s azt gondolhattuk volna, hogy e fontos kérdés teljesen tisztázva van.
Ámde mennyire csalódunk, ha a felületesség útját elhagyva, az egyéni érzelmeket, előitéletet tárgyilagos, beható és nem egyoldalú vizsgálatoknak rendeljük alá.
Hogyan itélnek a legtöbben bizonyos madár értékéről, példával akarom megvilágítani. Vegyük csak még egyszer közelebbről szemügyre a kuvikot. Ez a kis bagoly nappal nem igen mutatkozik s ha igen, a többi apró madár mind reá támad; külseje nem valami behizelgő, tömzsi alakú, nagy fejű, szemei aránytalanok, nem szeretik a fényt, – a miért folyton mozog pislogó hártyájok – szóval egész lénye nem vonzó, sőt félelmes, éjjel hangzó szava kisérteties: mindmegannyi ok, hogy babonás emberek – mint láttuk – a halál hirnökének tarthatták s mások sem valami rokonszenvesen fogadják. Ehhez járul, hogy alkalmilag rajtakapták, mikor valami apró madarat fogott, vagy fészkénél – esetleg talán egyik-másiknak gyomrában is – találtak madármaradványokat. Micsoda vélemény terjedt el hát felőle? Az, hogy ilyen csunya, éjjel járó, világosságot kerülő s még madárkákat is öldöklő szárnyas hasznos nem lehet, hanem méltán megérdemli, hogy üldözzük.
Hát a látszat bizony, mint annyiszor, ez esetben is csal.
Azt a legkevesebben veszik figyelembe, hogy a kuvik külseje mit sem határoz, hogy neki azért kell éjjel röpködni, mert éjjel járó állatokat – temérdek rovart és főleg egeret – eszik, melyek nappal nem igen mutatkoznak s hogy madarakhoz csak kivételesen, szükségben nyul s akkor is nem annyira hasznos, mint inkább közönyös vagy káros fajokat fogdos.
Az egyedül pozitiv alap, melyre a madarak jelentőségének elbirálásában helyezkednünk kell, életmódjuk és főleg táplálkozásuk tüzetes ismerete. E tekintetben pedig tudásunk nagyon hézagos. Életükről ugyan már némileg tájékozódunk, de táplálékukról általános fogalmunk van csak, s nagyban-egészben vajmi töredékes, hiányos az a felelet, melyet e kérdésre adhatunk: mit eszik ez vagy az a madárfaj?
Mindazt a mit ezt illetőleg az irodalom a közel mult időkig feljegyzett, inkább rendszertelen, alkalmi adatoknak bélyegezhetjük, melyek nagyon viszonylagos értékűek s így a fajok jelentőségének való képét csak részben világíthatják meg, már csak azért is, mert a madarak közt alig van egyféle táplálékot evő (monophag), ellenkezőleg javarészök többféle eledelt eszik (polyphag), sőt számos a vegyesételű (omnivor).
Teljesen tisztában lehetünk ezek szerint oly madárral, minő a ráró (Pandion haliaëtus), mely kizárólag halból, még pedig köztáplálékra szolgáló nemesebb fajok kinőtt példányaiból él; ez a halászatnak tehát minden körülmények közt árt, noha természetesen főleg ott, a hol az ember a halat tenyészti. De már egy lépéssel odább a szintén túlnyomóan halakat fogyasztó gémről, a gazda, kinek nincs halasvize, nem fogja mondani, hogy ez neki káros, mert esetleg tapasztalhatta, hogy a szomszéd területről a gémek átlátogattak földjeire s a tarlókon szorgalmasan szedegették a rovarokat, fogdosták az egereket. De tegyük föl, hogy az illető területen, a hol e gémek egerésztek, később nem igen van már egér, ellenben apró vad van és a vadászatra a birtokos súlyt helyez, a gémek pedig ezek tojásait és fiókáit pusztítják! Hasznos működésük tehát megint háttérbe szorul s ártalmasságuk lép előtérbe.
Vagy vegyük a légykapókat (Muscicapa), melyek tisztán rovarokat esznek. A felszines szemlélő azt fogja mondani: ezek hasznosak; ALTUM ellenben kimutatja, hogy a megvizsgáltak gyomrában leginkább Tachina-legyeket talált, melyek hernyókra rakván tojásaikat, a hernyók pusztításával hasznosak, ő tehát nem tulajdonít e madaraknak valami a gazdaságra hasznos jelentőséget. RATZEBURG azonban a Tachina-legyeket közönyösöknek mondja, minek folytán a légykapók haszna, mert káros és kellemetlen rovarokat is esznek, mégis túlnyomó. De az eredmény még ekkor is kérdéses, mert valószínű, hogy ha tízszerannyi légykapó gyomrát vizsgálnók meg, mint a mennyit ALTUM megvizsgált, esetleg egészen más itéletet mondhatnánk e madarak értékéről.
A danka vagy kaczagó sirály (Larus ridibundus), mint halevő, halas gazdaságban kárt tesz, de a mezőgazdának kiváló hasznot hajt, mert fészkelő tanyája közelében százával látogatja a szántásokat s rengeteg sok káros pajort, kukaczot, álczát pusztít el. A Fertő körül egyáltalán kárt nem is tehet, mert e tóból a hal kiveszett; ennek daczára elég sirály tartózkodik ott s merőben tücskökből, szöcskékből, rovarokból él. A viszonyok változásához bizonyos fajok tehát alkalmazkodnak s esetleg a károsaknak ismertek idővel hasznosakká, valamint fordítva, hasznos vagy közönyös fajok károsakká válhatnak.
Az itélet tehát végérvényes nem is lehet, még ha a jelen viszonyok közt megközelítőleg helyesen elbirálhattuk is egyes fajok jelentőségét. Azoknak a bizonyos számításoknak, melyekkel a madarak védelmét tárgyaló irodalomban lépten-nyomon találkozunk, a haszon és kár megitélésében szintén nem lehet döntő jelentőségök. Mert mind szép az, a mit egyik-másik szerző ilyenformán kimutat: a királyka, (Regulus) a fogságban naponként átlag 1000 hangyatojást eszik, a mi a szabadban élő példányra vonatkoztatva annyit jelent, hogy 3 1/2 millió káros rovart megsemmisít; vagy a kék czinege (Parus coeruleus) 6 1/2 millió káros rovart emészt el s évenként kétszer 12–16 fiókát nevelve, egy-egy család 24 millió ártalmas rovart költ el. De ezek a számok először is csak azt mondják, hogy mennyit fogyaszthatnának ezek a madarak, ha mindennap megszerezhetnék azt az élelemmennyiséget, melyet elbirnak költeni; a szabadban azonban alig szerezhetik meg; másodszor nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy nemcsak kizárólag káros, hanem temérdek közönyös és hasznos rovart is megesznek; s végre, hogy őszszel, télen és tavaszszal, a kék czinege legalább is annyi, sőt több magot eszik mint rovart, rovarpetét. Csak egy bizonyság kerül ki megingathatatlanul efféle számításokból, hogy e kis madarak aránylag roppant étvágyúak és, ha életmódjukat, táplálékukat is vizsgáljuk, hogy a káros rovarfogyasztásuk túlnyomó, hasznuk szembetünő, noha számokban azt kifejezni lehetetlen.
Mindezeket a nehézségeket, melyek a kár és haszon elbirálásában előállanak s a mikre az elmondottakban utaltam, azok a kutatók, kik behatóbban vizsgálódtak, jól érezték, és a gazdasági természetrajz egyik kiváló művelője BORGREVE ki is mondta, hogy:
1. egyetlenegy madárfajnak összes közvetett hasznáról vagy károsításáról sohasem fogunk általános és valóban megokolt véleményt alkothatni; és
2. hogy erre nincs is szükségünk.
Nekem azonban e tételre megjegyzéseket kell tennem, még pedig következőleg: Igaz, hogy véglegesen nem dönthetünk, még akkor sem; ha a kutatás abban a csapásban halad tovább, mint több helyt megindult (gyomortartalmak pontos vizsgálata, lehetőleg minél több helyről, minél több időszakból származó, minél több példány nyomán, több éven át rendszeresen gyüjtve); de nem is végleges döntésről van szó, hanem időleges eredmények összefoglalásáról. A madarak életmódja hirtelen és gyökeresen nem változik s azért a modern vizsgálat módszerével annyi eredményt kétségtelenül felmutathatunk, hogy a gyakorlati életben szükséges helyes fogalmat ennek vagy annak a madárfajnak jelentőségéről, túlnyomóan káros vagy hasznos voltáról vagy közönyös szerepléséről, adott területeken és időszakokban is megszerezhessük s érvényességét huzamos időn át elfogadhassuk.
Hiszen a tudományban bevégzettségről nem lehet szó. De lépten-nyomon tért foglal az és be nem fejeződő folytonosságában bírja erejét, az eredmények időközönként való összefoglalásában és közkincscsé bocsájtásában feladatának egy részét. Igy tehát – de nem a régi felszines, érzelgős eljárással, egyoldalúsággal – meg fogjuk birálhatni a madarak értékét; még pedig annál inkább, minél többféle világitásban nézzük a fajok életét, minél elfogulatlanabbul és óvatosabban pillantunk a természet egész háztartásába s keressük a kölcsönösségek fonalát. Eljárásunk ugyanaz mint a biróé, ki mielőtt itél, összeszerzi az ügynek lehetőleg teljes anyagát, minden oldalról vizsgálja, áttanulmányozza a kérdést s a kikerekedő kép egésze s nem egyes részletei szerint dönt. Megeshetik azonban, hogy itéletünk egyes esetekben ennek daczára hamis, mert a rendelkezésünkre állá anyag, melyen véleményünket felépíthettük, nem volt elégséges; ez azonban nem tarthat vissza. A vizsgálódás folyni fog s utánunk majd akadnak, kik gyarapíthatják tapasztalatainkat s szélesebb alapon, bővebb adatokból merítve, kijavítják majd tévedéseinket.
A madarak életmódja bizonyos területek sajátságaihoz alkalmazkodva, sajátszerűen nyilvánulhat, azért jelentőségökről is csak e külön viszonyokat mérlegelve alkothatunk magunknak szabatos fogalmat. Azt akarom evvel mondani, hogy pl. Németországban a madárfajok értéke csak úgy mint hazánk különböző területein – mire különben már utaltam is – egészen eltérő lehet, a miből következik, hogy az ott végzett e dologra tartozó vizsgálatok eredményei nálunk csak bizonyos tekintetben mértékadók, de nem mindenben. Ez pedig azt jelenti, hogy nekünk külön vizsgálatokat kell végeznünk, a magunk viszonyai szerint kutatnunk, különben helyes fogalmunk saját madárvilágunk értékéről nem lehet.
E tekintetben azonban minálunk mindeddig vajmi kevés történt; s kivéve Észak-Amerika Egyesült-Államait, melyhez újabban Németországot jegyezhetjük,* másutt sem sok. A gyakorlati amerikai észjárás azonban már évek előtt ezen a téren is megelőzte az Ó-világot, mert a földmivelésügyi ministeriumának kebelében szervezett élettani osztály feladatai között a madárfajok gazdasági jelentőségének tüzetes vizsgálata kiváló helyet foglal el; sőt az idevágó kutatásokat, gyomor- és begytartalmak nagy sorozatainak meghatározása alapján, az osztálynak külön emlős- és madártani szakosztálya teljesíti s az eredményeket folyó közlemények révén bocsátja nyilvánosságra, hogy a gazdaközönséget megfelelő módon tájékoztassa s a tanulságokat közkincscsé tegye.
Idevágó vizsgálatokkal foglalkozik a königsbergi egyetem gazdasági és physiologiai laboratoriuma s azok eredményeit közleményeiben adja ki.
Ideje órája, hogy ebben az irányban mi is elkezdjünk dolgozni s azért az alap kiteremtésére haladéktalanul reávetettem magamat. Gyomor- és begytartalom gyüjtéseimben, nagyban és egészben, én is az amerikaiak módszerét követtem s az anyag feldolgozását is így gondoltam legczélszerűbben végezni. Hogy e munkálatról némi fogalmat nyujtsak s megvilágítsam azt a lelkiismeretes, igazán időt emésztő, kitartó szorgoskodást, melyet az állami rovartani és az állami magvizsgáló állomás a gyomor- és begytartalmak meghatározására fordított, felhozok egy példát. Álljon itt a gerle (Turtur turtur), melynek táplálékára világot vet a következő kimutatás:
Máj. 3-án 1896. Borsmonostor (Sopronmegye).
| 1. Árpa termés és törmelék | 320 db. jórészt ép |
| 2. Búza termés és törmelék | 2 db. aszott |
| 3. Bükköny mag | 10 db. jórészt ép |
| 4. Polygonum convolvulus termés | 1 egész |
| 5. Polygonum aviculare termés | 2 egész |
| 6. Polygonum persicaria termés | 1 egész |
| 7. Ervum hirsutum mag | 1 egész |
| 8. Centaurea (faj?) termés | 1 egész |
| 9. Setaria glauca termés | 559 db. jórészt ép |
Gabonaszemeket fogyasztva kárt tett, ellenben 565 gyommagot megsemmisítve, használt.
Máj. 9. 1896. Cs. Somorja (Pozsonymegye).
| 1. Muhar | sok begyében |
| 2. Kukoricza | sok begyében |
4. Panicum miliaceum termés 2 db., egyik sérült.
5. Rovartörmelék kevés.
Kárt tett, mert kulturnövények magját ette, a rovartáplálék révén sem használt.
Jun. 2. 1896. Frankó (Sopronmegye).
| 1. Cannabis sativa termés | 365 csirázott szem |
| 2. Zea mays mag | 3 töpörödött |
| 3. Vicia sativa mag | 8 dagadt, repedt |
| 4. Polygonum fagopyrum termés | 2 ép |
| 5. Triticum vulgare termés | 1 töpörödött |
| 6. Setaria glauca termés | 430 jórészt ép |
| 7. Centaurea cyanus termés | 7 ép |
| 8. Polygonum persicaria termés | 2 ép |
| 9. Ervum hirsutum mag | 1 ép |
11. Homok kevés.
12. Csigahéj néhány.
440 gyommagot, egyébként kulturmagvakat evett, kár és haszon egymást feléri.
Jul. 21. 1896. Cs. Somorja.
| 1. Euphorbia salicifolia termés | 1932 db. ép |
| 2. Panicum miliaceum termés | 7 db. ép |
| 3. Setaria viridis termés | 2 db. ép |
| 4. Cirsium lanceolatum termés | 1 db. ép |
| 5. Csigahéj | 1 db. |
1935 db. gyommagot (közte 193 db. mérges növényét!) evett, tehát gazdaságilag hasznot tett, 7 db. kölesmag károsítás számba nem jöhet.
Jul. 23. 1896. Gutor (Pozsonymegye). 2 db. (
és 
).
és ).
| 1. Adonis flammaea termés | 88 ép |
| 2. Adonis aestivalis termés | 6 ép |
| 3. Mercurialis annua termés | 28 ép |
| 4. Centaurea cyanus termés | 29 ép |
| 5. Lithospermum arvense termés | 7 ép |
| 6. Polygonum convolvulus termés | 1 ép |
| 7. Cirsium arvense termés | 1 ép |
| 8. Euphorbia exigua termés | 2 ép |
| 9. Triticum vulgare termés | 279 jórészt ép |
11. Rovartörmelék kevés.
162 darab gyommagot s 279 gabonaszemet evett, tehát valamivel több kárt tett, mint hasznot.
Aug. 25. 1896. Kőszeg (Vasmegyye).
| 1. Fumaria officinalis termés | 520 ép |
| 2. Mercurialis annua termés | 170 ép |
| 3. Euphorbia helioscopia termés | 7 ép |
| 4. Lamium purpureum termés | 2 ép |
| 5. Valeriana (faj?) termés | 1 ép |
700 gyommagot evett, tehát tisztán csak hasznot tett.
Tanulság: 7 gerle május-augusztus időközben, különböző hat napon, egyszer való táplálkozásra öt különböző helyen több mint 5000 növénymagot és termést, még pedig 29 növényfajból, fogyasztott; csak két példány evett kevés rovart, kettő csigát, négy az emésztés könnyítése czéljából kevés kavicsot, homokot vagy földet. A gerle tehát alig eszik mást, mint növénytermést és magvakat. Gazdaságilag ez a hét példány többet használt, mint károsított, mert körülbelül háromszor annyi gyommagot semmisített meg, mint gazdasági magot.
A rovarevők közül a kakuk (Cuculus canorus) begy- és gyomortartalmát vizsgálva, ez a kép áll előttünk:
Ápr. 15-én 1897. Cs. Somorja (Pozsonymegye).
Igen sok szőrös hernyó, annyira megemésztve, hogy faj szerint meg nem határozható.
Ápr. 19-én 1897. Molna-Szecsőd (Vasmegye).
| 1. Melolontha vulgaris (cserebogár) | sok. |
| 2. Kisebb fajta meg nem határozható csupasz hernyó | több. |
Káros rovarokat evett, gazdaságilag használt.
Máj. 9-én 1896. Cs. Somorja.
1. Melolontha sp.? (Cserebogár.)
Gazdaságilag hasznot tett, mert káros rovart evett.
Máj. 10-én 1896. Cs. Somorja. 2 db.
1. Melolontha vulgaris. (Köz. cserebogár.)
2. Melolontha hyppocastani. (Vadgesztenye cserebogár.)
3. Ocneria dispar (gyapjas pille) hernyók.
2. Melolontha hyppocastani. (Vadgesztenye cserebogár.)
3. Ocneria dispar (gyapjas pille) hernyók.
Gazdaságilag és erdészetileg káros rovarokat evett, tehát hasznot tett.
Máj. 12-én 1897. Rajka (Mosonmegye).
| 1. Melolontha hyppocastani. (Vadgesztenye cserebogár). | 8 db. majdnem egész, 12 fej. |
| 2. Libellulida (szitakötőféle) | 2–3 db. |
A szitakötők esetleg halászatilag károsak, a többi rovarok is károsak, tehát hasznos munkát végzett.
Máj. 12-én 1897. Rajka. 2 db.
| 1. Melolontha vulgaris (cserebogár) | sok. |
| 2. Melolontha hyppocastani (vadgesztenye cserebogár) | még több, 10 fej, farnyulványok és torrészek. Káros rovarokat pusztítva, használt. |
Máj. 16-án. 1897. Fogaras. Fiatal példány.
| 1. Melolontha vulgaris (cserebogár) | 1 db. |
| 2. Cnethocampa processionea (bucsujáró hernyó) | megszámlálhatatlan sok középfejlődésű hernyó. |
Gazdaságilag és erdészetileg igen hasznos munkát végzett.
Máj. 27-én 1896. Cs. Somorja.
1. Csupasz hernyók.
2. Melolontha vulgaris (cserebogár).
3. Melolontha hyppocastani (vadgesztenye cserebogár).
2. Melolontha vulgaris (cserebogár).
3. Melolontha hyppocastani (vadgesztenye cserebogár).
Gazdaságilag, erdészetileg használt.
Jun. 15-én 1898. Cs. Somorja.
| 1. Ocneria dispar (gyapjas pille) | 49 db hernyó. |
| 2. Arctia sp.? | 1 db. |
Erdészetileg igen káros hernyókat pusztított el, tehát tisztán használt.
Jun. 19-én. 1897. Cs. Somorja.
1. Igen sok felismerhetetlen szőrös hernyó.
(Talán Arctia? Ez esetben gazdaságilag használt.)
Jun. 19-én. 1898. Szarvaskend (Vasmegye). Fiatal példány.
| 1. Acridida (szöcskék) | sok. |
| 2. Coleoptera (bogarak) | kevés. |
| 3. Hernyó maradvány | 2 db. |
| 4. Kavics | 3 db. |
| 5. Fűmag | 1 db. |
Gazdaságilag használt.
Aug. 13-án 1897. Fogaras. Fiatal példány.
| 1. Coleoptera darabok | kevés. |
| 2. Hernyók | kevés. |
| (7 pontos bilibáncs v. katicza-bogár) | 1 db. |
| 4. Növényi anyag (meg nem határozható) | igen sok. |
A katicza-bogáx gazdaságilag hasznos, a hernyók esetleg károsak lehettek; a Coleopterák és a növényi részek gazdasági értéke el nem dönthető s így e fiatal kakuk tápláléka révén származott gazdasági kár vagy haszon sem.
Tanulság: 14 kakuk, még pedig 11 öreg és 3 fiatal, április – augusztus időközben, 4 különböző helyen, 10 különböző napon főleg cserebogarat, szőrös és kisebb mértékben csupasz hernyót, kevés bogarat és egyéb rovart evett. A fiatalok sok növényi táplálékot is esznek. A táplálék majdnem kizárólag erdészetileg és gazdaságilag igen káros rovarfajokból áll s így a kakuk kiválóan hasznos munkát végez, a mit különben az a körülmény is tanusít, hogy bizonyos rovarok, hernyók elszaporodásakor gyomortartalmát főleg ezek teszik.
Nem folytatom tovább e sorozatokat, mert bizonyos madárfaj jelentőségének megbecsülhetésére szolgáló eljárás már ennyiből is kiviláglik. Minél több az anyag, melyből ilyenformán következtetésünket levonjuk, annál inkább meg fogjuk ismerni a madárfajok táplálkozását, annál alaposabban fogunk nyilatkozhatni értékükről; ez természetes. Egyoldalúan eljárnunk azonban – hangsúlyozva mondom ezt – nem szabad s merőben efféle statisztikából indulnunk sem, hanem szerves kapcsolatba kell azt hoznunk a madarak életmódjának tanulmányozásával is, mert csak így kerülhetünk el bizonyos tévedéseket, hamis következtetéseket.
Noha lelkiismeretesen összevetettem kutatóinknak, vadászainknak, gazdáinknak madárvilágunk jelentőségére tartozó különféle tapasztalatait s kiegészítettem azokat saját megfigyeléseimmel, különösen pedig több ezer gyomor- és begytartalomnak tüzetes átvizsgálásával, mégis jól érzem, hogy tökéletes eredményre csak akkor lesz kilátásunk, ha majdan több éven át ily irányú folytatólagos kutatások is történnek.
De egy dolog már most is világos, t. i. az, hogy legtöbb madárfajunkról ez alap nyomán megközelítőleg helyes itéletet mondhatunk s hogy számos faj értékéről eddig vallott hitünket, felfogásunkat meg kell változtatnunk.
Tisztán és megingathatatlanul áll tehát az a tétel, hogy a madarak hasznáról vagy káráról való fogalmunk mindig hű tükre természetrajzi ismereteink mértékének.
Minél inkább megismerkedünk életmódjokkal, s minél többen ismerik meg azt, annál bőségesebb lesz az anyag, melyből itéletünket meríthetjük, annál gyümölcsözőbb a tanulság, mert annál helyesebb a jelentőségökről kikerekedő fogalom.
