A JEGES BUVÁR. Gavia glacialis (L.) 1766.
A JEGES BUVÁR.
Gavia glacialis (L.) 1766.
Gavia glacialis (L.) 1766.
(Colymbus maximus CLUS. – Colymbus torquatus BRÜNN. – Colymbus imber BRÜNN. – Colymbus glacialis L. – Eudytes glacialis ILL. – Colymbus hyemalis BR. – Colymbus atrogularis MEYER. – Cephus torquatus PALL. – Urinator glacialis RCHW.)
Jegyei: majdnem lúdnagyságú, vastagnyakú, igen erőteljes csőrü, felső kávája hajlított, az alsó kávának alján feltünő szöglet (mint a nagy sirályok csőrén). Nyári tollazatban az öregek feje, tarkója, nyaka zöldes zománczu fekete; felső test és szárnyak feketék; a torkon és a tarkón fehér folt fekete hosszsávolyokkal, a begyoldalon szintén ilyen fekete vonalak; a felső test fehéren pontozott, a vállon ablakszerűen foltozott; alsó test fehér; csőr fekete; lábak kívül zöldesek, belül és az uszóhártyákon testszínűek; szem sötét vörösbarna. Őszszel felül koromszínűek, alul fehérek, a begyoldalakon sötétes hosszfoltokkal. A fiatalok tollazata hasonló ehhez, csakhogy felül szürkebarna, csőrük pedig ónszinü.
Mértéke: H. 79–85; Sz. 31–37; F. 6–7,2; L. 7–8; Cs. 8–8,5 cm.
Hazája Grönland, Izland, legészakibb Amerika. Télre nem igen vándorol annyira délre, mint az előbbi faj s inkább a tengerpartokhoz, mint tavakhoz ragaszkodik. Nálunk nagy ritkaság s eddig alig pár darabot ejtettek el. (Fertőn; Kolozs- és A.-Fehérmegyében; Oraviczon). Mint halrabló méltó a puskavégre, de ritkaságánál fogva is megérdemli, hogy nyilvános gyűjteményeinkbe kerüljön, mert még a Nemz. Muzeumban sincs.
