A SARKI BUVÁR. Gavia arcticus (L.) 1758.
A SARKI BUVÁR.
Gavia arcticus (L.) 1758.
Gavia arcticus (L.) 1758.
[Colymbus arcticus L. – Colymbus ignotus, leucopus BECHST. – Eudytes arcticus ILL. – Cepbus arcticus PALL. – Urinator arcticus RCHW.].
Népies nevei: jeges bujár (Velenczei tó).
Jegye: csőr nem túlságos erős, felső kávája kissé lefelé hajló, alsó káva hegybe futó; fejtető és tarkó egérszürke; akkora mint egy jókora kacsa, vagy nagyobb is.
Leírása. Öregek nyári tollazatban: fejük és tarkójuk egérszürke; álluk, torkuk és pofáik bársonyfeketék, alul fehér fekete hosszfoltos nyakövvel határolva; a nyak és begyoldalak hófehér alapja fekete aláfutó vonalakkal rajzolt; egész alsó test fehér, az oldalakon fekete hosszfoltokkal; a czomb és a fark alján szintén feketés folt; felső testök fekete, a hát felső részén és a vállak közepén ablakszerű fehér foltok; a fekete felső szárnyon fehér pontok; a szárny alja fehér, fénylő feketebarnás végű; evezők és fark fénylő feketék; csőr fekete; szem élénk vörösbarna; lábak felül zöldesszürkék, alul barnák. A téli tollazatban egész felső testük feketés szürke, minden toll világosabb szürkén szegve; alul hófehérek, csak az oldalakon barnás szürkék, a nyakoldalon szürkés hegyesrajzú hosszfoltokkal, néha az előnyakon is szürke elmosódott rajz, mintha poros volna; a csőr orma feketésbarna, az oldalakon kékes világosszürke. Az egyéves fiatalok csőre gyengébb, tollazatuk a most leírthoz hasonló, csakhogy felül némi sötétbarnás árnyalat is látszik; a lábak zöldesbarnák, elől ónszínüek, az úszóhártyák sárgásba játszanak.
Mértéke: H. 68–73; Sz. 29–31,4; F. 4,9–6,4; L. 6,9–7,9; Cs. 5,2–6,5 cm.
A sarki búvár Norvégiában, még inkább Svédországban és különösen Finnországban, Észak-Oroszországban, Szibériában, Kamcsatkában honos; Grönlandon és Izlandon nincsen. Egyesek – mint újabban megfigyelték – keleti Poroszország és Hátsó-Pomeránia tavain is fészkeltek, mely pontok előfordulásának legdélibb határai.* Nálunk késő őszszel október végén s különösen novemberben jelenik meg s nagyobb tavainkon, a Balatonon, Fertőn, Velenczei és Palicsi tavon ez időtájt rendesen több példányban látható. A Velenczei tavon minden évben sok mulatságot szerzett vadászata s volt eset, hogy egy napon 5–6 darabot is találtam együtt a nagy síktükrökön.
A nálunk lövötteket vizsgálva igen feltünő, hogy erős, vastag csőrű, termetes példányok és kisebb testü, aránylag vékony, rövidebb csőrüek kerülnek elő. Az előbbiek csőrének alsó káváján afféle kávaszöglet is látszik, mint a nagy sirályok alsó káváján. A nagy és kis termetűek közt oly különbség van, hogy gyakran a nagy példányokat fiatal jeges buvároknak (glacialis) határozzák meg. Lehet, hogy korkülönbség játszik itt szerepet, de lehet, hogy a kis példányok BREHM felállította macrorhynchos vagy pedig balticus fajtákhoz tartoznak. Mindenesetre nyilt kérdés ez s eldöntése a jövőnek marad.
Legyen bár különféle vízi vad a tisztáson, a «jegesbujár» mindig kiválik közülök. Ha figyel, vastag nyakát egyenesen tartja, háta alig látszik ki a vízből s kigyóforma fejével ide-oda tekintget, közbe sajátságosan kapkod a víz felé. Ha ladikkal közeledünk feléje, egyet rúg magán s fejjel előre, hangos o-uk kiáltással tűnik a mélységbe, hogy pár száz lépéssel odább merüljön föl. Némi gyakorlattal elleshetjük, hogy lebukás után körülbelül hol fog feljönni; e szerint irányítjuk tehát a hajót, gyorsan odaevezve a merre megjelenését várjuk. Persze sok fáradságunkba kerül s többször sikertelenül erőlködünk utána, mert a ravasz madár mindenképpen ki akar játszani; de ha ügyesek vagyunk, végre mégis «becsaphatjuk» – mint a ladikon csáklyázó velenczei halász mondja – s lövésre kaphatjuk. Apróbb söréttel lőjjünk, mert csak egy pillanatra fogjuk látni, akkor sem többet mint fejét s talán nyakát. Utóbbi években a Velenczei tavon egy kis benzinmotor hajón üldöztem őket s többnyire rövid idő alatt puskavégre kerültek e haltolvajok. Repülni ritkán szokott, csak ha nagyon megszorul, emelkedik föl, eleinte a vizet lucskolva, alacsonyan s mindjobban fel a magasba. A költözködéskor frissen érkezett, tájékozatlan példányok leghamarább szárnyra kapnak. Bármi erőszakosan járjunk utánok, még ha végsőre szorulnak is, a tisztást nem hagyják el s nádasba nem menekszenek, legföljebb ritkás lengetegbe, de mielőbb elhagyják ezt is. A velenczei tavon évenként több darab eleven is került kezembe, melyek az eresztő hálókban fogódtak meg. Ez nekik ott főveszedelmük, mert a vékony czérnából kötött, nagyszemű hálót víz alatt való halászataik közben nem mindig veszik észre, s belekeverednek. Szánalmas kép az ilyen hálón akadt sarkibúvár! Rángatódzik, ide-oda úszkál hálóstul, bukdácsol, közbe-közbe fájdalmas vonításra emlékeztető hangokat hallat. Az ember felé vág, szinte szigonyoz s ügyelni kell, hogy meg ne sértsen. A szárazra helyezve, testét nem bírja felemelni, hanem hason fekszik s csúszva, békamódra ugrál előbbre. Az embert megtámadja, utána szökdécsel s lábát vagdalja hegyes csőrével. A magyar vizekben többnyire csak téli tollazatban kerül elő, de már nyári tollazatuakat is lőttek; az itt megfordulók javarésze fiatal madár. Tavaszszal eddig csakis 1897-ből tudok előfordulásáról, mikor a Velenczei tavon márcz. 31-én lövetett egy még téli tollazatú; ápril 5-én ugyancsak egy másikat láttam s ápril 8-án egy harmadik gyönyörű, kiszínezett nyári tollazatu példány jött puskavégre. Mikor tóságainkat elfödi a jégpánczél, levonul az Adriai- és Középtengerre s az Abbaziában telelő vadászoknak kedvelt sportja közé tartozik az ügyes bukókat kis gőzösökből golyóval elejteni.
Fészkelésre visszatér északi hazájába s juniusban a tengerparthoz közeleső kisebb tavak mocsaras partján mélyedést tapos magának, melybe a tojó két hosszú hengeres alakú, olaj-zöldes barna alapon, sötét hamuszürkén foltos és barnásfeketén rajzolt tojást rak.
Élelme úgyszólván kizárólag halakból áll s azért halastavainkon nem szívesen látott vendég; de ritkasága, csekély számban való megjelenése számba veendő, úgy hogy rövid itt tartózkodása alatt észrevehető nagy károkat nem okozhat. Minthogy azonban a halnak elég ellensége van s ő is azok közül való, vadászata és pusztítása jogosult.
