A NYILFARKÚ HALFARKAS. Stercorarius parasitieus (L.) 1758.
A NYILFARKÚ HALFARKAS.
Stercorarius parasitieus (L.) 1758.
Stercorarius parasitieus (L.) 1758.
[Larus parasiticus L. – Lestris parasitica MACG. – Stercorarius longicauda VIEILL. – Lestris longicaudatus KOCH. – Lestris buffoni BOIE. – Lestris crepidata BREHM (nec Banks), FRIDERICH. – Lestris cephus LEACH.].
Jegyei: csóka nagyságú; az első két evező szára fehér; főszíne szürkés; csőre kicsiny; a csőr hegyétől az orrlyukak széléig terjedő távolság akkora, mint utóbbi ponttál a káva tövére nyuló tollazat végződéseig mért távolság; az öregek két középső farktolla keskenyen hegyesedő nyársalakú s majdnem kétszer oly hosszú, mint a többi; a fiataloknál ezek a tollak szintén hegyesek s legalább 2 cm.-rel hosszabbak a többinél.
Igen hasonlít a következő fajhoz, azért a jegyeire külön figyelmeztetek.*
FRIDERICH (Naturgesch. d. deutsch. Vögel etc.) ezt és a következő fajt összecserélte. Dr. C. FLOERICKE (Die Naturg. d. deutsch. Schwimm- und Wasservögel 276. l.) ráutal FRIDERICH tévedésére, de maga is ugyanabba a hibába esik.
Mértéke: Sz. 30,3; F. 12,5; L. 4,3; Cs. 3 cm. (fertői példány).
Norvégiából való példányok: H. 40 (középső farktollak nélkül). Sz. 30–33; F. 12–12,5 cm., középső tollak: 19. L. 4,3; Cs. 2,7–3 cm.
A magas észak lakója s a Sarkkörnél délebbre már nem igen költ. Őszszel délre költözködik. Nálunk egy fiatal példány a Fertőn 1890 szeptember 29-én lövetett s Huszthy Ödön lékai gyüjteményét diszíti; egy másikat pedig a Velenczei tavon 1898 augusztus 30-án Meszleny Benedek ejtett el. (Kitömve birtokában).
