AZ ÉKFARKÚ HALFARKAS. Stercorarius crepidatus (BANKS) 1773.*
AZ ÉKFARKÚ HALFARKAS.
Stercorarius crepidatus (BANKS) 1773.*
Stercorarius crepidatus (BANKS) 1773.*
Nálunk ezt a fajt szokták – hibásan – «parasiticusnak» nevezni.
[Larus crepidatus BANKS. – Lestris richardsoni SWAINS. – Stercorarius crepidatus DRESS. – Sterc. richardsoni SEEB. – Lestris parasiticus SCHÄFF. (nec. LINNÉ.) – Lestris parasitica FRIDERICH].
Jegyei: valamivel nagyobb mint előbbi; a középső farktollak az öregeknél sem oly hosszúak, mint amannál, legföljebb 9–10 cm-rel nyúlnak ki a többi közül s nem is oly nyársalakuak, inkább csak hegyük végződik hegyes ékalakban; az első négy vagy hat evező szára fehér; a csőr hegyétől az orrlyukak széléig érő távolság kisebb, mint az utóbbi ponttól a káva tövére nyúló tollazat végződéséig érő távolság; főszínük kormosbarna s nem szürkés. (Farkának képe: I. köt. III. tábla).
Leirása: E faj öregei kétféle színezetben fordulnak elő. Délibb vidéken gyakrabban egészen sötét kávészínű példányok akadnak, míg a magas északon csak világos alsótestűek;* utóbbiak hasonlítanak előbbi fajhoz, de jegyeik alapján megkülömböztethetők. Néha egy-egy költő pár hímje egyszínü sötét, a tojó ellenben világos alsótestű vagy fordítva; különösen ott találunk ilyen vegyes párokra, a hol az északi és déli példányok elterjedési köre érintkezik.
Némi analogia ehhez a dolmányos- és fekete varju (Corvus cornix és corone.)
Az öregek (világos tollazatuak) fölül barnák, a fejtető sapkás rajzolata és szemtájéka, a szárny és fark legsötétebb; a nyak fehér, oldalt agyagsárgásba hajló, hátul szürkés, fehér szárfoltokkal; alsó test fehér, a begy- és hasoldalakon szürkésbarnán árnyalt, úgyszintén az alsó farkfedőkön; csőr szaruszínü; a lábak kékesek, lövött példányoknál azonban csakhamar olajzöldesek lesznek. Téli tollazatban hasonlítanak a szélesfarkú halfarkashoz (St. pomathorinus) csakhogy kisebb termetük megkülönbözteti e fajtól. A fiatalok (ezek és téli tollazatu öregek leggyakrabban kerülnek elő nálunk) feje és alsó részei fahéjbarnák vagy hamvasbarnák, sötétebb foltozással; fölső testük sötétbarna, rozsdás toll szegésekkel. A csüd és lábujjak töve náluk sárgás, az úszóhártya és lábujjak előrésze ellenben fekete.
Mértéke: H. 44–46; Sz. 33,7–34,3; F. 13–14; L. 4,2–4,4; Cs. 3,2–3,6 cm.
A sarki tájakon lakik. Fészkel a Shetland és Orkney szigeteken, a Hebridákon; Skócziánál délebbre nem költ. Skandináviában, a Jeges-tenger partvonalán Ázsiában és Amerikában szintén előfordul. Őszszel délre költözködik s ilyenkor – főleg szeptember-november közt – hazánk tóságain is rendesen mutatkoznak egyesek.
