A KENDERMAGOS RÉCZE. Anas strepera L. 1756.
A KENDERMAGOS RÉCZE.
Anas strepera L. 1756.
Anas strepera L. 1756.
[Anas kekuschka GM. – Anas cinerea, alexandrina GM. – Chauliodus strepera SWAINS. – Chaulelasmus cinereus BRHM. – Ktinorhynchus streperus EYT. – Chaulelasmus streperus GRAY. – Chaulelasmus americanus Br. – Querquedula strepera MACG.]
Népies nevei: kergőrécze, hápogó- vagy sápogórécze (PÁKH); tükrösrucza.
Jegyei: valamivel kisebb, karcsúbb nyakú és vékonyabb, rövidebb csőrű, mint a tőkéskacsa; csőre tőben és hegyén egyforma széles, a felső káva finom fogazása oldalt nézve is látható; a szárnytükör eleje világos szürke, alul vékony fehér szegéssel, majd fekete, azután fehér; a tükör fölött széles fekete folt s e fölött gesztenyebarna nagy folt (a fiataloknál nem igen élesen kivehető); egészben szürkésbarna tollazat jellemzi, a szárnyon pedig a gesztenyebarna, fehér és fekete élénk szinek; a gácsér csőre fekete, a fiataloknál és tojónál az alsó káva vöröses sárga, ugyanily színü a felső káva széle és töve tája az oldalakon, egyébbként. barnásfekete; szem barna; lábak sárgásak, fekete úszóhártyával.
Leirása. Gácsér dísztollazatban: fej és a nyak fölső fele halvány rozsdásszürke, némileg sárgás alapon feketebarna petytyekkel finoman behintett; a szemen át s a fejtetőn sötét folt; a nyak alsó fele, begy, hát eleje egyforma szélesen félholdszerűen feketén és fehéren harántfoltos, úgy az oldalak is, de itt finomabb a foltozás; a hát alsó fele, farcsíkja és farkalja fekete; a fark barnásszürke, világosabb szegéssel, a külső részeken főleg; az evező és válltollak – kivéve a jellemzőket – barnásszürkék; a mell közepe fehér, az oldalak és has felé szürkésbe játszó. A tojó, kivéve a szárny szinezetét, hasonlít a tőkésrécze tojóhoz, de nem oly rozsdás, inkabb világosabb, melle és hasa fehéres vagy tiszta fehér. Nyáron a gácsér feje szürkésfehér alapon feketebarnán pontozott és foltozott; a hát eleje és válltollak sötétbarnák világosabb szegélylyel; a begy és oldalak rozsdásbarnák feketén foltozottak; a farkalja és farcsikja nem fekete. A fiatalok a tojóhoz hasonlítanak. Az átmeneti tollazatok is többfélék, azért «jegyeire» különösen figyelmeztetek.
Mértéke: H. 47–53; Sz. 25–27,5; F. 7,2–11; L. 3,2–4,2; Cs. 4,2–4,7 cm.
Előfordulásának legészakibb helyei: Izland, Skandinávia déli része, a Balti-tenger vidéke; ugyanily magasságban fordul elő Oroszországban; költve Közép-Ázsiában, Turkesztánban, Szibéria keleti részein, Észak-Amerikában, Közép-Európában – főleg a Földközi tenger tájain – sok helyen találjuk, sőt ritkaságként Spanyolországban is. Nálunk közönséges a Velenczei tavon, a Mezőségen; a Fertőn, Balatonon ritkább, általában nem igen gyakori költő. Az országos középnap szerint márcz 20-án jön meg s októberben vonul el tőlünk. 6–12 szűrkés olajzöldes, vagy sárgás tojást tojik.
Tojásmérték: H. 49–52; Sz. 33–35 mm.
Repülése igen jellemző; szárnyait nem mozgatja oly sebesen, mint a többi récze, inkább lúdszerűen. Hangja kéttagu que-ek, que-ek, vagy krekrekrek.
