A MÁRVÁNYOS RÉCZE. Anas marmorata TEMM. 1840.*
A MÁRVÁNYOS RÉCZE.
Anas marmorata TEMM. 1840.*
Anas marmorata TEMM. 1840.*
Elsőnek MÉNÉTRIES Anas augustirostris néven (Cat, raison. 1838. 58. l. 205. szám) említi, de leírásából a fajt biztosan nem lehet meghatározni.
[Anas angustirostris MÉNÉTR. – Dafila marmorata EYT. – Querquedula angustirostris Br. – Marmaronetta angustirostris BP. – Fuligula marmorata GOULD.]
Jegyei: körülbelül akkora, mint a bőjti récze, nyaka valamivel hosszabb, s egész termete, úgy csőre is karcsubb; egészben szürkésbarna színü, fölül sötétebb, alul barnásfehér; az evezők külső széle világos galambszürke; szemeit sötétbarnás folt környezi; szárnytükre nem fényes; jellemzők – a felső testen kivált – a sötétebb, barna tollak világosabb szegései s így vadlúdszerű rajzolata; lábai olajzöldek (halál után azonban úgy a mint a csőr is, feketék). A gácsér szürkésbarnán foltos; begye rozsdásan árnyalt; csőrköröm fekete, e mögött széles kékes színű rajzolat, mely a csőr közepe felé megszűkül, azután kiszélesülve a tövig terjed s az orrlyukakat is körül fogja; az alsó farkfedők hullámos rajzolata határozott. A tojó csőrén a felső káva oldalain, a csőr közepétől a szájzugig és az orrlyuk alá húzódó háromszögletü rész, élénk zöld; alsó farkfedőinek hullámos rajzolata elmosódott; a szemeit környező barna folt nem oly határozott s kisebb is, mint a gácsérnál. A fialalok pofája és alsóteste elmosódott rajzolatu s nem oly világos, mint az öregeké, felső testük is egyszínűbb, nem annyira kirívó tollszegésekkel tarkított; egészben felül sötétebb alul világosabb barnák, a csőrtő táján fehéresek.
Mértéke: 
H. 47–48; Sz. 20–; F. 7–; L. 3,6–; Cs. 4,6 cm.
H. 47,5; Sz. 20–21; L. 3,7; Cs. 4,6–4,8 cm.
H. 47–48; Sz. 20–; F. 7–; L. 3,6–; Cs. 4,6 cm.
H. 47,5; Sz. 20–21; L. 3,7; Cs. 4,6–4,8 cm.
Észak-Afrikában, a Kaspitó vidékén, a Volgánál, Spanyolország déli részeiben, Szardiniában, Sziciliában, a Joniszigeteken, Epirus és Theszalia partvidékén, Albániában észlelték. Közép-Európában ritka s a Földközi tenger környékénél északabbra csak újabb időben találták; így 1889 május 28-án Herczegovinában (Ostrozacnál) két darabot,* majd 1892 június végén Bajorországban (Watterburgnál) szintén két darabot ( és )* s ugyanez év július 25-én Csehországban a frauenbergi tósorozat zlívi taván három darabot, két -et és 26-án egy -t,* végre ugyancsak Csehországban 1893 januárban Kladnónál egy darabot lőttek.* Úgy látszik tehát, hogy ez a réczefaj észak felé terjeszkedik, sőt költ is itt. Hazánkban eddig – szintén csak az utóbbi években – a Velenczei tavon fordult elő. Az első (.) 1893 aug. 1-én Gárdonynál került puskavégre s a nemzeti múzeumban áll; 1894 szept. 15-én MESZLENY BENEDEK lőtt a tavon egy – jelenleg gyűjteményemben álló – vedlő fiatalt; így hát nálunk való költése is be van bizonyítva. 1895 szeptember 6-án ugyancsak a Velenczei tavon MESZLENY PÁL is elejtett egy öreg gácsért, melyet kitömötten megőrzött. 1896 szeptember 26-án a tó «agárdi tisztásának» északi részén, közvetetlen a nád mellett, egy 15–20 darabból álló csapatra bukkantam s MESZLENY BENEDEKkel egyet le is lőttünk közülök, de, sajnos, megsebezve esett s a nádban elbukva nem mutatkozott többet. A vizen maradt tollakból azonban kétségtelenül megállapíthattam, hogy e csapat csupa márványos récze volt. Repülése és szokásai leginkább a bőjti réczéhez hasonlítanak.
és )* s ugyanez év július 25-én Csehországban a frauenbergi tósorozat zlívi taván három darabot, két -et és 26-án egy -t,* végre ugyancsak Csehországban 1893 januárban Kladnónál egy darabot lőttek.* Úgy látszik tehát, hogy ez a réczefaj észak felé terjeszkedik, sőt költ is itt. Hazánkban eddig – szintén csak az utóbbi években – a Velenczei tavon fordult elő. Az első (.) 1893 aug. 1-én Gárdonynál került puskavégre s a nemzeti múzeumban áll; 1894 szept. 15-én MESZLENY BENEDEK lőtt a tavon egy – jelenleg gyűjteményemben álló – vedlő fiatalt; így hát nálunk való költése is be van bizonyítva. 1895 szeptember 6-án ugyancsak a Velenczei tavon MESZLENY PÁL is elejtett egy öreg gácsért, melyet kitömötten megőrzött. 1896 szeptember 26-án a tó «agárdi tisztásának» északi részén, közvetetlen a nád mellett, egy 15–20 darabból álló csapatra bukkantam s MESZLENY BENEDEKkel egyet le is lőttünk közülök, de, sajnos, megsebezve esett s a nádban elbukva nem mutatkozott többet. A vizen maradt tollakból azonban kétségtelenül megállapíthattam, hogy e csapat csupa márványos récze volt. Repülése és szokásai leginkább a bőjti réczéhez hasonlítanak.
Orn. Jahrb. 1890. 105–109.
U. o. 1894. 215. l.
U. o. 1892. 259. l.
Deutsch. Jäger 1893. 56. l.
