A BŐJTI RÉCZE. Anas querquedula L. 1758.
A BŐJTI RÉCZE.
Anas querquedula L. 1758.
Anas querquedula L. 1758.
[Anas circia L. – Pterocyana querquedula BP. – A. humeralis MÜLL. – Querquedula circia STEPH. – Boschas circia SWAINS. – Querquedula humeralis GRAY. – Querquedula glaucopterus, scapularis BRHM. – Cyanopterus circia EYT. – Querquedula querquedula (SHARPE)].
IV-ik tábla
BŐJTI RÉCZE ANAS OUEROUEDULA L NYILFARKÚ RÉCZE DAFILA ACUTA (L)
BŐJTI RÉCZE ANAS OUEROUEDULA L NYILFARKÚ RÉCZE DAFILA ACUTA (L)
Népies nevei: nagyobb csörgőrécze; makkrucza; telelőrécze; pergő-, csörgőrécze. (Ez és a következő többnyire összecserélve: csörgőrécze.)
Jegyei: valamivel nagyobb a következőnél; a gácsér szárnytükre barnásszürke, fölül és alul fehér szegéssel, a tükör középső tollai aczélzöld érczfényűek, a tojónál a zöld szín hiányzik s az egész tükör szürkésbarna; fark 14 tollú; a gácsér szemöldök-sávolya kirivó fehér.
Leirása. Öreg gácsér dísztollazatban: homlok, fejtető, tarkó feketebarna, a szem mögött a tarkó felé fehér sáv huzódik; áll fekete; pofák, torok és a nyak alul és oldalvást világosvöröses csokoládészínüek, fehér hosszanti foltokkal sűrűen behintve; a begy és a mell fölső része sárgás rozsdabarna, minden tollon félholdszerű feketebarna harántfoltok; az alsó test közepe fehér vagy sárgásfehér, az oldalakon számos vékony fekete, haránt czikázással, a czomb fölött ez a rajzolat világos kékesszürke szélesebb sávban végződik; a has szintén fekete harántczikázásokkal, de finomabban rajzolt, mint az oldalak; a fark alja fehéres alapon sötétbarnán foltos; farcsikja szintén fehér és barnán foltos, de a barna szín uralkodik; háta sötétbarna, minden toll világos barnásszürke szegésű; a nagy evezők szürkésbarnák, száruk fehér; a szárnyfedők világos kékesszürkék; a válltollak szürkebarnák, kékesszürke szegésüek, a meghosszabbodottak közepe végig fehér, egyik széle azonban fehéreskékes, a fehérség mellett pedig mindkét felén feketészöld zománczczal; a fark barna; csőr kékesfekete; láb sötét-ólomszürke; szem sárgásszürke barna. A tojó némileg hasonlít a tőkés récze tojójához kicsiny kiadásban, de szárnytükre nem fényes, hanem fénytelen szürkebarna; egész tollazatán inkább a csokoládébarna, mint a rozsdaszín uralkodik; begye nem igen foltos, úgy torka sem. Még jobban – nagyságra is – hasonlít a következő faj tojójához, de annak fényes zöld a szárnytükre. A fiatalok, úgy a gácsérok nyári tollazatban a tojóhoz hasonlók, de utóbbiak sötétebbek; helyenkint rozsdavörösebbek s begyük erősebben foltos.
Mértéke: H. 34–38; Sz. 18,9–20,7; F. 6,5–8,6; L. 2,4–3,6; Cs. 3,9–4,5 cm.
A bőjti récze inkább a mérsékelt öv, mint az éjszak lakója; Norvégiában ritka, úgy a Farő-szigeteken és Izlandon is, egyébként egész Európában költ, kivéve Oroszország északi részét. Ázsiában, Szibéria déli vidékein, Turkesztánban honos. Télre a Földközi-, Fekete- és Kaspi-tengerekhez, Afrikába, délibb Ázsiába költözködik. Magyarországban közönséges s tavainkon, mocsarainkon gyakori költő. Márcziusban, a jég eltakarodtával, az országos középnap szerint: márczius 12-én jön meg s októberben távozik tőlünk. Kisebb posványságokban s nagyobb tavakon egyaránt előfordul, kivált költözködéskor nagy mennyiségben. Nyilsebes reptű s nagyszerűen tud az egyenes, gyors repülésből, mint a golyó hirtelen 90° szögben fölfelé vágódni. Hangja kneek, kneek, párosodáskor pedig kerepelésszerű krleeb, krleeb, krleeb. Április közepe után költ, 9–12 tojást rak, melyek piszkos sárgafehérek, némi zöld árnyalattal.
Tojásmérték: H. 41–8; Sz. 33–33 mm.
