AZ APRÓ RÉCZE. Anas crecca L. 1758.
AZ APRÓ RÉCZE.
Anas crecca L. 1758.
Anas crecca L. 1758.
[Querquedula crecca STEPH. – Nettion crecca KAUP. – Anas rubens LESS. – Querquedula creccoides, subcrecca BRHM. – Boschas crecca SWAINS.].
III-ik tábla
KERCZERÉCZE FULIGULA CLANCULA (L) APRÓRÉCZE ANAS CRECCA L
KERCZERÉCZE FULIGULA CLANCULA (L) APRÓRÉCZE ANAS CRECCA L
Népies nevei: kisebb csörgőrécze; aprókácsa; partirucza; trifkórucza (Alföld); veszekedő récze (Hegykő, Fertő «mert úgy repül a csapat, mintha veszekednének»); fecskerécze (Dinnyés, Fehérm.); ezreskacsa (Dinnyéshát, Hevesm.); figerécze (a tojó régi neve Velenezén); sívókacsa (Jászberény); kis pergő récze.
Jegyei: legkisebb réczefajunk, körülbelül akkora, mint a galamb, sőt kisebb; szárnytükre elől bársonyfekete, majd gyönyörű fénylő kőrisbogárzöld, alul keskeny fehér szegés, felül szélesebb, mely hátrafelé mindinkább rozsdásvörösbe játszik; felső csőrkáva fekete (
) vagy sötétbarnás (
); lábak ólomszürkék, fekete úszóhártyával; 16 tollú farka ékalakú, hegyes, de nem hosszú.
) vagy sötétbarnás (); lábak ólomszürkék, fekete úszóhártyával; 16 tollú farka ékalakú, hegyes, de nem hosszú.
Leirása. Gácsér dísztollazatban: a fej hátsó része és a tarkó üstökös; a fej főszine gesztenyevörös, csak az állon sötétbarna; a szem körül pedig, a halántékon a tarkó mögé huzódva, széles ragyogó zöld folt van, mely a tarkó alatt feketeszinű lesz s a nyakra is lenyulik, ezt a zöld foltot a szem alatt és fölött, a fej rozsdabarnaságától, keskeny sárgásfehér vonal választja el, mely a szemtől a csőrtőig is előre huzódik; a nyakon világos szürkésfehér és fekete finom harántsávos örv; ugyanilyen szinű czikás rajzolatú a hát, szintúgy különösen élénken az alsó test oldalai és elmosódva a has is; a begy fehér vagy sárgásszürkés fehér alapon, sűrű, fekete nyulsörétnagyságú foltokkal behintett; az alsó test közepe fehér; az evezők és szárnyfedők barnásszürkék; a válltollak meghosszabbodottak s hegyük lefelé hajlott; a fark fölső fedői bársonyfeketék, rozsdásfehér szegéssel; a fark aljának egész közepe fekete háromszöglet, melyet rozsdásfehér szín szegélyez; a végbélnyilástól a fark fölé is két fekete oldalsáv huzódik; a fark szürkebarna, minden tolla világos szegélylyel. A tojó hasonlít előbbi faj tojójához, de zöld szárnytükre szembeötlően megkülönbözteti attól; csőrének alsó kávája sárgás.
Mértéke: H. 32–37; Sz. 17–20,6; F. 6,5–7,7; L. 2,3–3,5; Cs. 3,5–4,3 cm.
Inkább északi, sarkköri madár, mely Izlandtól Észak-Európán és Ázsián át felterjed a 70° é. szél.-ig; Amerikában ritka vendég. Európa mérsékelt és délibb részein kisebb számban költ. Nálunk szintén a nem igen gyakori fészkelők közé tartozik, a Soórban (Vasm.) tömördi tócsában (Pozsonym.) nyáron át is találtam. Tojásai az előbbiéihez hasonlók, de kisebbek s nem oly zöld árnyalatúak.
Tojásmérték: H. 42–45; Sz. 30–33 mm.
Leginkább oly helyeken telepszik meg fészkelésre, mint a tőkéskacsa, de a sásban, kákában rakja fészkét. Kitünő, nyilalásszerű sebes reptét minden puskás – kivált a rossz – jól ismeri. Hangja krük, krük, krikó, frik, prik vagy kvek, kvek, kvek. Költözködéskor néha ezres csapatokban jár s főleg sekély vizekben úszkál, a szélvizekben totyog és szürcsölget.
