A RÉTI FÜLESBAGOLY. Asio accipitrinus (PALL.) 1771.
A RÉTI FÜLESBAGOLY.
Asio accipitrinus (PALL.) 1771.
Asio accipitrinus (PALL.) 1771.
[Strix accipitrina PALL. – Str. brachyotus FORST., GM. – Str. palustris BECHST. – Otus brachyotus STEPH. – Asio brachyotus MACG. – Brachyotus palustris BP. – Aegolius brachiotus KEY. & BLAS. – Brachyotus accipitrinus MEV.]
Népies nevei: nádi-, mezei bagoly.
Jegyei: akkora vagy valamivel nagyobb mint előbbi, színezete is hasonló, csakhogy alul a hosszanti foltok nem szélesednek ki keresztalakúan s finom rajzolatjai sincsenek, inkább rozsdasárgás és erősen, feketésbarnán foltos, a hasa tája felé a foltok keskenyek, sokszor vonalfinomak, majd teljesen elenyésznek s az alapszín tiszta; álla fehér; lába a karmokig tollas; az első evező hosszabb mint a negyedik; fülei aprók, nem feltünők, sokszor alig látszók; a fark középső két tollán szemalakú foltok (a világos harántsávolyban a tollszár mindkét felén egy-egy kisebb sötétebb folt). Csőre fekete, szeme világossárga, lábainak gyapjas tollazata halvány rozsdasárga. (L. I. köt. V. és VIII. tábla.) Akadnak példányok – az Al-Duna vidékéről (Temesmegye) kaptam néhányat s láttam még többet is, – melyeknél a rozsdasárgás alapszínt fehér helyettesítette. (Talán az A. accip. aegolius PALL. fajta ez).
Mértéke: H. 35,5–39,5; Sz. 30,5–31,8; F. 3,9–4,6; L. 15–16,5; Cs. 2,6–2,8 cm.
Inkább északi madár, mely azonban egyes helyeken, ritkábban Közép-Európában, de gyakrabban Dél-Oroszországban, Kaukasusban is költ. Ázsiában szintén előfordul. Világrészünk mérsékelt övében költözködéskor gyakori, így hazánkban is igen közönséges ez időszakban, de fészkelése is bebizonyult nálunk. CZYNK EDE 1894 julius 7-én Fogaras mellett, a mundrai mocsárban, lőtt egy tojót, (ez a példány gyűjteményemben van) melynek kotlófoltja (meg az elejtés időpontja) valószínüvé tették itt költését, a mit régebben már LÁZÁR K. gróf is gyanított. 1896-ban végre CERVA Fr. május elején, Szunyog és Ürbő puszták környékén (Pest m.), csakugyan több párban találta fészkelve. A tojások a puszta földön voltak, füves kutyatej növényzet (Euphorbia Cyparissias) sűrű aljában. Ugyan itt ő julius 23-án egy fészekaljban három fiókát és két záptojást födözött föl, majd egy másikat hat fiókával. A fészek mellett, illetőleg annak helyénél – mert valóságos fészekről alig lehet szó – gazdag ételmaradék árulta el az öregek gondosságát; ezek közt cziczkányok (Sorex és Sminthus) leginkább. 1897-ben LENDL A. dr. praeparatoriumába küldtek egy tojót Magyar-Óvárról, melyben már márczius 9-én egy teljesen érett és három félig kifejlődött tojás volt. Utóbbi évben Vasmegyében is költöttek egyes párok; így Molna-Szecsődön MOLNÁR LAJOS találta fészkét s egy fiókát elevenen hozzám küldött. Magam pedig augusztus elején Sennyénél, majd szeptember közepén a Fertőnél láttam egyeseket, a mikor még vonulás nem indult meg. Tojásai hasonlítanak előbbi faj tojásaihoz.
Tojásmérték: H. 38–42; Sz. 30–32 mm.
Vándorutjában legszámosabb októberben, novemberben mikor nádasokban, kukoriczákban, gazos tarlókon, alacsony füves vágásokban bukkanhatunk reá.
Csak oly hasznos és kimélendő madár, mint az előbbi; mert eltekintve az esetleg itt költő néhány pártól, különösen a vonulók – elég hosszú ideig időzve itt – sok egeret elpusztítanak. Erről fűves fenyvesekben a hol nappalonta tartózkodnak, meggyőződhetünk s kihányt ételgumóikat meglelhetjük. Ezernél többet vizsgáltam át, de csak egérmaradványokat tartalmaztak. Kiválóan emeli működésök fontosságát, hogy a költözködők ősszel egércsapásban sinylő vidékeken nagy számban összegyülekeznek, sőt át is telelnek s kiadóan vetik magukat az elszaporodott kis rágcsálókra. Ezt a megfigyelést többször tettem, így éppen 1897-ben is, mikor Vas-, Sopron- és Mosonmegyékben az egerek annyira elszaporodtak, hogy utóbbi megyében helyenként nem is arattak. Ősszel azután annyi réti bagoly volt e megyékben, hogy egyes vágásokból egyszerre 30 és több darabot kiröppenthetett az ember. Alkonyattájt kiszálltak a mezőkre s mindenütt kalandoztak, vadásztak az egerekre, poczkokra.
