A FENYÉRFUTÓ. Calidris arenaria (L.) 1766.
A FENYÉRFUTÓ.
Calidris arenaria (L.) 1766.
Calidris arenaria (L.) 1766.
[Tringa arenaria L. – Charadrius calidris L. – Char. rubidus GM. – Arenaria vulgaris, grisea BECHST. – Aren. calidris MEY. – Tringa tridactyla PALL. – Calidris tringoides, nigellus VIEILL. – Calidr. rubidus VIEILL. – Calidr. americana, grisea BRHM. – Calidr. Mülleri BRHM.]
Jegyei: búbos pacsirta nagyságu; csőre, lába fekete; szeme szürkebarna; tollazata főleg fehér, csak felső része feketés, szürkés (legsötétebb a fejtető és a hát eleje) sárgásfehéren foltozott, pettyezett; a nyak alján és begy táján néha barnás árnyalat; evezőinek külső fele és hegye barnásfekete, belső fele barnásfehér, szára fehér, szárnyán fehér csík; ez a téli tollazat, melyben nálunk előfordul. A nyáron hátán, fejér, begyén rozsdás szín is látszik.
Mértéke: H. 17–18,5; Sz. 12,2–13,4; F. 4,8–5,2; L. 2,1–2,7; Cs. 2–2,6 cm
A legmagasabb sarki tájakat lakja, alig nehány fészke ismeretes, melyeket SABINE a Parry-szigeteken, FEILDEN a Smith-tengerszorosnál (82° 35’ é. szél.), a német sarki expediczió 1876-ban a Sabin-szigeten keleti Grönlandban, Dr. BESSEL Godhaabnál (81° 38’ é. sz.) talált. Tojásai is csak kevés példányban vannak a nagy múzeumokban. Igazi otthona úgy látszik ott van a Sark közelében, hol az ember lábnyomait nem igen találjuk. Költözködéskor a mérsékelt és déli övekben, főleg homokos tengerpartokon, csapatosan jelentkezik. A szárazföld belsejében levő nagyobb tavaknál, ha homokos, sáros, meztelen partuak, szintén mutatkozik, de ritkábban. Nálunk egy Oravicz (Árvam.) táján februárban ejtett példány a Nemzeti Múzeumba származott; ez azért érdekes, mert tavaszkor igen ritka. Őszszel azonban más rokonfaju madarak közt gyakrabban látható s kifehérlik a többi kis parti szalonkák közül. A Fertőnél, Velenczeitónál minden évben, főleg szeptemberben megfigyelhető; utóbbi években a Balatonnál is (1896 őszén Lellén) több darab került; így hát nálunk átvonuló madár s nem ritka vendég, mint a közel múltban még vélték.
