AZ APRÓ PARTFUTÓ. Tringa minuta LEISL. 1812.
AZ APRÓ PARTFUTÓ.
Tringa minuta LEISL. 1812.
Tringa minuta LEISL. 1812.
[Tringa pusilla MEY. – Tringa Temmincki KOCH. (nec LEISL.) – Tringa damacensis TACZ. – Pelidna minuta BOIE. – Pelidna pusilla BRHM. – Actodromas minuta KAUP. – Schśniclus minuta GRAY. – Limonites minuta SHARPE].
Népies neve: apró partisneff.
Jegyei: verébnagyságú; csőre egyenes, hegyén kissé gombosodó, rövidebb a csüdnél; középső farktollai hosszabbak mint a többi, a legszélsőbbek világos hamuszürkék; az evezők szárai barnásfehérek, különösen tőfelük barnás; láb és csőr fekete; szeme sötétbarna.
Leirása: színezetre mindenkor az előbbi fajhoz hasonlít, de alsó testén nyáron nincs fekete folt, s begye a nyak alsó részével együtt szürkésbarna, sötétebb foltozással; téli tollazatban felül világos barnásszürke, a fejen, háton sötétebben foltozott, mint a nyakon. Nagyságra a következő fajhoz igen közel áll, azért a kettőnek jegyeire figyelmeztetek.
Mértéke: H. 13,5–14,5; Sz. 8,8–10,2; F. 3,4–4,5; L. 2–2,3; Cs. 1,5–2 cm.
Ennek a fajnak typikus példányai Skandináviától a Taimyr félszigetig a tundrás vidékeken költenek. Nyugat felé a Porsanger fjordban (Norvégia) fekvő Tamső sziget, hol COLLETT K. találta fészkét, elterjedésének határa. Kelet-Szibériában más fajta: a Tringa minuta ruficollis, Észak-Amerikában pedig: a Tringa minuta minutilla tartózkodik. A typikus madarak télre Afrikában egészen a Jóreménység fokáig, az indiai félszigetre, Ceylonba lelátogatnak, ellenben a kelet-szibériaiak Khinán át, a Maláji szigetekre, Ausztráliába vonulnak. Nálunk átutazóban közönséges s április elejétől majd egész májuson át, egyesek juniusban, sőt juliusban is találhatók (1889 julius 14-én a Fertőnél hat darab közül kettőt lőttem). A Fertőnél és Velenczei tónál junius első hetében többször lőttem s Erdélyben Oláh-Brettyéről (Hunyadm.) junius 16-án kapott CSATÓ J. egy tojót. Őszszel augusztusban már kezd mutatkozni, szeptemberben és október elején különösen számos, novemberben azonban nem látni Hangja dirrr-diri, dit-it.
A TEMMINCK PARTFUTÓJA.
Tringa temmincki LEISL. 1812.
[Actodromas Temmincki BP. – Pelidna Temmincki STEPH. – Limonites temmincki SHARPE].
Jegyei: előbbi fajnál is valamivel kisebb; csőr és a csüd egyenlő hosszú; a csőr hegye kissé aláhajló s nem igen gombosodó; első evezőjének szára fehér, a többieké barnás; legszélsőbb farktolla fehér; csőre barnásfekete (tőben kissé világosabb); lábai barnásszürkék (nyáron sárgásbarnák); szem sötétbarna.
Leirása. Nyári tollazatban nem ismerem hazánkból; általában szinezetre ekkor legjobban hasonlít az előbbihez. Őszszel azonban felül főszíne hamubarnás, hátán s fején is egyes feketebarna foltok vannak, minden toll kissé világosabban, fiataloknál barnásfehéren szegett.
Mértéke: H. 13,3–14; Sz. 9,8–10; F. 4–5; L. 1,5–2; Cs. 1,6–1,8 cm.
A 69° é. szél. fölött fekvő tundrákban úgy Európában, mint Ázsiában fészkel. Tromső, úgy Grindő szigetén elég gyakran találkoztam vele költőhelyén. Télre a Földközi-tenger vidékeire, észak-kelet Afrikába, Szenegambiába költözködik, de nem megy annyira délre, mint előbbi; Indiában, Khinában szintén átvonuláskor észlelték. A kis partfutó homokos vagy agyagos partokhoz ragaszkodik, míg ellenben ez a faj inkább a vizek partjai mellett fekvő sáros, iszapos marhajárta helyeket kedveli s felkelve pirregő szólást hallat, mely trrri, ptrrr, ptrrri szótagokkal fejezhető ki. Repte is más, mint amazé, mert van benne valami sáskaszerű. Magyarországban április közepétől május közepéig, – egy-kettő később is – mutatkozik, de ritkább mint őszszel, mikor augusztus elejétől szeptember végéig kisebb csapatokban (de általában nem oly számosan, mint rokonai) száll meg tóságainknál.
