A BILLEGETŐ CZANKÓ. Totanus hypoleucus (L.) 1758.
A BILLEGETŐ CZANKÓ.
Totanus hypoleucus (L.) 1758.
Totanus hypoleucus (L.) 1758.
[Tringa hypoleucus L. – Tringa leucoptera PALL. – Actitis hypoleucus BOIE. – Tringoides hypoleucus GRAY. – Actitis stagnalis, cinclus BRHM. – Guinetta hypoleuca GRAY.]
Népies nevei: csiviszvisz madár; föveny- vagy tiszai sneff; pataki sneff (Alföld).
Jegyei: pacsirta nagyságú; a szárny hegye körülbelül a fark közepéig ér; a csőr és a középujj (karmostul) körülbelül egyforma hosszú; a farktollak végén – kivéve a középsőket, melyek egészen oly színűek, mint a hát – fehér folt, különben ezek is sötétebben és világosabban haránt tarkázottak; a nyak alsó részén és a begyen keskeny sötét hosszanti foltozás; a felső test zöldes olajbarna, bizonyos selymes zománczczal, a szárnyfedők vége feketén és valamivel világosabban, mint a hát szine, szegett; az úgynevezett festő tolla majdnem egészen fehér, csak töve szürkés; a szárnyon két keskeny fehér harántcsik; alul fehér; a csőr töve husszinű, egyébként szürkésbarna, a hegyén fekete; a szem sötétbarna; lábak ólomszürkék vagy szürkés hússzínűek, az izületek zöldesszürkék.
Leirása. Nyári tollazatban az öregek: torok, mell, has, farkalja fehér, úgy a szemsáv is; a nyak, begy szürkésfehér alapszine barnásszürkén hosszában finoman foltozott, úgy a pofák is; fölül az alapszínen, a fej és hát tollainak szárán, sötétebb foltok; az evezők (száraik is) sötét szürkebarnák, különben olyan mint «jegyeinél» leírtuk. A fiatalok: felül erősebb a sötét foltozás s a világos tollszegélyek élesebbek. A téli tollazatban egyszínűbb a hát s a tollszegélyek feketesége az alapszínből nem élesen rí ki.
Mértéke: H. 19–20,2; Sz. 10,7–11,8; F. 5,4–5,8; L. 2,3–2,6; Cs. 2,3–2,7 cm.
Európa és Ázsia mérsékelt égövében s fel észak felé Lapponiáig, a Jegestengerre dülő tartományokig mindenütt fészkel. Télen Afrikában, Indiában, sőt Ausztráliáig találták. Magyarországban közönséges, de nem az eleven mocsárt, a vizi növényes posványságot választja tartózkodási helyül, hanem homokos, köves patakok, folyók, folyamok partjait. Tavaknál is ilyféle csupasz homokos, fövenyes partrészeken, zátonyokon találkozhatunk vele. Nemcsak a lapályon, de a hegyi patakoknál és hegyi tavaknál is előkerül. Magatartásában némileg különbözik többi fajrokonától, a mennyiben keresgélés közben farkát feltartja s billegeti, úgy hogy messziről barázdabillegetőnek gondolhatnánk. Jámborabb minden más czankónál s ha felrepül, szárnyát időközönként mereven kinyujtja s vékony, finom trillázó szólását titiszihietitiszi hallatja. Rendszerint a víz fölött félkört írva visszaszáll a partra vagy valami vizben fekvő fatörzsre, faczölöpre, kőrakásra, ladikra, vidáman billegetve ott. Inkább magában, mint társaságban él. Hozzánk márczius második felében s április elején érkezik, az országos középnap szerint: április 2–3-án. Májusban vízpartok közelében szemetes részekben, bozótos aljban, farakásokban stb. fészkel s négy meglehetős nagy, körtealakú, szürkés rozsdássárga alapon ibolyás, hamukás és sötét vörösbarna foltokkal, pontokkal – főleg a tojás tompáján sűrűbben – borított tojást rak s 15–16 napig kotolja azokat.
Tojásmérték: H. 33–40; Sz. 23–26. mm.
Fiókáikat igen féltik s roppant siránkozást visznek véghez, ha tűzhelyük táját háborgatjuk. Augusztus elején ismét útra készül s bizonyos kisebb kóborlások után, szeptemberben távozik tőlünk. Ilyenkor néha 4–5 darabot is látni együtt, talán egy-egy fészekaljat, mely közösen hordja a vándortarisznyát.
