A KIS PÓLING. Numenius phaeopus (L.) 1758.
A KIS PÓLING.
Numenius phaeopus (L.) 1758.
Numenius phaeopus (L.) 1758.
[Scolopax phaeopus L. – Num. islandicus BRHM. – Num. minor LEACH. – Num. hćsitatus HARTL. – Phaeopus vulgaris FLEMM. – Phaeopus minor HEIN. – Num. melanorhynchus GRAY.]
Népies nevei: kis póling v. szélkiáltó, tutucska (Alföld).
Jegyei: körülbelül akkora, mint előbbi; fejteteje egyszinü sötétbarna, de a középen keskeny világosabb sávval van mintegy elválasztva; színezetre különben hasonlit előbbi fajokhoz, valamivel talán sötétebb benyomást tesz, rozsdássárgás árnyalat kevésbbé látszik felső részein, nyakán és fején; lába kékes ólomszínü; szemei feketésbarnák; csőre sokkal sötétebb feketésbarna, mint előbbi két fajé.
Mértéke: H. 42–46,5; Sz. 24,3–26; F. 9,8–10,4; L. 5,5–6,4; Cs. 8–9,1 cm.
Izlandtól és a Farő-szigetektől kezdve Skandinávián és Észak-Oroszországon át Kelet-Szibériáig terjednek fészkelő helyei. Szibéria keleti részeiben a Numenius phaeopus variegatus (SCOP.) váltja föl. Télre a Földközi tenger vidékeire, Afrikába vonul, úgyszintén a Perzsa-öbölbe, Indiába. Magyarországban átvonulása közben főleg a Tisza mellékén telepszik meg; a dunántúli részekben általában sokkal ritkább. Úgy látszik, még a nagy pólingnál is jobban kedveli a nagy, szikes, tocsogós vizekkel váltakozó gyepeket. Tavaszszal valamivel későbben érkezik, mint a nagy faj, s első jelentkezésének országos középnapja: márczius 26–27. Mikor az utóbbinak főtömegei tőlünk eltávoztak, akkor – vagyis április közepén és második felében – legszámosabb. Szokásaiban nem sokban különbözik nagyobb rokonától, legföljebb, hogy talán-talán még sem olyan vad. Hangja finomabb, tleüi, tlö-ü-i, pö-li, pö-li, formán hangzik; mikor csapatban a legelőre ereszkednek, sajátságos pur, pur, purrr, purrr, pur, prr, prr hangu rezgő szólást hallatnak. Őszi átköltözködéskor, augusztusban, szeptemberben és októberben mutatkozik főleg.
Csakúgy hasznos mint a másik két faj.
