A PETTYES VÍZICSIBE. Ortygometra porzana (L.) 1766.
A PETTYES VÍZICSIBE.
Ortygometra porzana (L.) 1766.
Ortygometra porzana (L.) 1766.
VII. tábla
[Rallus porzana L. – Ortygometra maruetta LEACH. – Porzana maruetta BP. – Gallinula maculata, leucothorax BRHM. – Crex porzana NAUM. – Gallinula porzana LATH. – Zapornia porzana GOULD. – Porzana porzana SHARPE.]
VII-ik tábla
HARIS (CREX CREX) (L) PETTYES VÍZICSIBE (ORTYGOMETRA PORZANA) (L)
HARIS (CREX CREX) (L) PETTYES VÍZICSIBE (ORTYGOMETRA PORZANA) (L)
Népies nevei: vizicsirke; babos nádi tyúk; nádi csibe.
Jegyei: alig fürjnagyságú; farkalja egyszínű rozsdásfehéres; szárnyalja feketés-olajbarna, fehéren csíkozva; nyakoldalai fehéren pettyesek; szárnyhajlása és az első evező külső széle fehér; a csőr legnagyobbrészt zöldessárga, hegye feketés, töve körül sárgásvörös; lábai élénk zöldek, az ízületek kékesszürkék; szem élénk barna. (Fiatalok csőre zöldessárga barna, lábai nem oly élénk zöldek, szemök szürkésbarna).
Leirása. Öreg hím tavaszszal: felül olajbarna, feketén foltozott s fehéren pettyezett; a homlok, a szem fölött húzódó sáv, áll, torok palaszürke; a begy alapszíne is ilyen, de olajbarnába hajló árnyalattal s fehér pettyezéssel; az alsó test közepe fehér, oldalai feketés olajbarnán és fehéren csíkosak. Őszszel a palaszürkés szín eltűnik; csak némi nyoma marad a fül tája mögött és a nyak oldalakon, begyen; de az olajbarnás árnyalat túlnyomó, az alsó test közepén piszkos fehérség uralkodik, úgy a torkon is; a begy szürkés fehéresbarna. A tojó valamivel kisebb és nem oly élénk színű. A fiatalok hasonlítanak az öreg őszi madarakhoz.
Mértéke: H. 22–23. Sz. 11,4–12,5. F. 4,5–5,5. L. 2,5–3,6. Cs. 1,5–1,9 cm.
Egész Európa mérsékelt és déli övében honos, de Skandinávia déli részeinél alig terjed északabbra; kelet felé Ázsia közepéig fordul elő. Nálunk zsombékos, csuhus, sásos mocsarakban közönséges; költözködéskor kis erdei pocsolyáknál, nagyobb mély vizű tavak nádasaiban is elvétve reá akadhatunk. Tavaszszal márczius második felében, áprilisban, tömegesen azonban főleg e hó közepén mutatkozik. Első érkezésének országos középnapja: április 4.
Fészkét zsombékokra, nádcsomók aljába, jól eldugottan, nádlevelekből, száraz fűszálakból építi s május közepén 8–10 tojást rak, melyek szennyes rozsdasárga alapon ibolyaszürkésen foltozottak s vörösbarnásan pettyezettek, fröcsentettek.
Tojásmérték: H. 32,5–35. Sz. 23-25 mm.
A tojó két hétnél tovább ül. A fiókák fekete pelyhesek s kikelés után azonnal elhagyják a fészket.
A pettyes vízicsibe, úgymint rokonai is, rendkívül ügyesen fut, bujkál – szinte patkánygyorsasággal–az összekuszált vízinövények közt, gyakran hallatva kvitt, kvity, kvity szólását. Kényszerűségből jól úszik és bukik is. Eleven mozdulataival és élénk fürgeségével túltesz a guvaton és harison s igazán megkapó kedves jelensége a mocsárvilágnak, habár rejtett életmódját nem valami gyakran lesheti el a kutató. Ugy mint a haris, ő sem valami hires repülő s nehezen kap szárnyra; akkor is alacsonyan s nem messze száll. Szeptemberben és októberben távozik el tőlünk s legnagyobb részök Európa déli részeiben, de Észak-Afrikában is, húzza ki a telet. Rovarokat, legyeket, szúnyogokat, pókokat, álczákat, néha növénymagvakat is eszik s így kárt nem okoz.
