A FEKETE GÓLYA. Ciconia nigra (L.) 1758.
A FEKETE GÓLYA.
Ciconia nigra (L.) 1758.
Ciconia nigra (L.) 1758.
[Ardea nigra L. – Melanopelargus niger REICHB. – Ardea chrysopelargus LICHT.]
Népies nevei: barna vagy erdei gólya.
Jegyei: alig kisebb s nyulánkabb a fehér gólyánál; hasa fehér, egyébként feketés vagy barnászöld, kékes-biborszínű, bronzszerű fémzománczczal; csőre és lábai korallvörösek (a fiatalokéi zöldesszürkés hússzínűek); szeme barnás.
Leirása. Az öreg hím tollazatának fémzomácza igen élénk, a tojó valamivel kisebb, csőre és lábai halványabb pirosak, a csőr és szem között lévő csupasz rész bőrszínű barnás. A fiatalok feje, nyaka barna egyes fehér foltokkal, a többi sötét tollazat is inkább barnásba, mint feketébe hajló s fehéresbarnán szegett, főleg a háton, a fémzománcz csak itt-ott csillog tollazatukon.
Mértéke: H. 92–97; Sz. 54–56; F. 20–21,5; L. 19,5–20,7; Cs. 17,6–19 cm.
A fekete gólya Európa mérsékelt és délibb részeiben helyenként, bizonyos vidékeken gyakori. Spanyolországtól Németországon, Magyarországon, Közép- és Dél-Oroszországon át Közép-Ázsiába terjed s Észak-Khinában vannak legkeletibb költési helyei. Északi előfordulásának határa a Keleti tenger s csak ritka esetben találtak Svéczia déli részeiben egyes költő párokat vagy Dél-Norvégiában vendégeskedő példányokat. Hazánkban nem valami sok helyen költ; még legszámosabban a Drávafokon a «keskendi erdőben». Költözködéskor azonban többfelé látható. Tavaszi első érkezésének országos középnapja: márczius 30. Szeptemberben ismét eltávoznak s Közép- sőt Dél-Afrikában, Indiában telelnek. Életmódja, szokásai, mozdulatai szakasztottan olyanok, mint házhoz szokott fehér atyafiáé; csakhogy a fekete gólya sokkalta vadabb, szemesebb és emberkerülőbb. Épületekhez, falukhoz, tanyákhoz nem szokik, hanem a síkságok erdeiben – nem is mocsaras erdőben – üti fel tanyáját s fákon, laza telepekben vagy egyes páronként fészkel. Egy-egy fészek 100–500 lépésnyire van a másiktól – bizonyos erdőrészben – s ritkán közelebb is. Fészke sokkal kisebb, mint a fehér gólyáé s ágakból készült silány alkotmány, mely hatalmas régi fák oldalágára, a törzs villás szétágazásába van rakva, ritkán a fa csúcsára. Április közepén a tojó lerakja 3–4, ritkán 5 fehér, kékesen áttetsző tojásait s majd egy hónapig üli.
Tojásmérték: H. 65–70; Sz. 45–50 mm.
A fekete gólya, habár némileg erdei madár, mégis mindig vizek közeléhez vonzódik, mert tápláléka, élete oda utalják. A mit érhet és megölhet, azt vadászsza, de különösen a halnak nagy barátja és pusztítója. Ezért úgy vadászati, mint halgazdászati szempontból igen kártékony.
