A CSICSÖRKE. Serinus serinus (L.) 1758.
A CSICSÖRKE.
Serinus serinus (L.) 1758.
Serinus serinus (L.) 1758.
[Fringilla serinus L. – Loxia serinus SCOP. – Serinus hortulanus KOCH. – Ser. meridionalis BRHM. – Ser. luteolus LANDB. – Pyrrhula serinus, Dryospiza serinus KEYS. & BLAS. – Crithagra serinus HEUGL.]
XXXV-ik tábla
CSICSÖRKE SERINUS SERINUS (L) SISEGŐ FÜZIKE PHYLLOSCOPUS SIBILLATOR (BECHST)
CSICSÖRKE SERINUS SERINUS (L) SISEGŐ FÜZIKE PHYLLOSCOPUS SIBILLATOR (BECHST)
Jegyei: alul kissé zöldesbe játszó sárga, az oldalakon sötét barnásfekete hosszanti foltokkal; fölül szürkészöld, sötétbarnán foltos; farcsikja sárga; a fark egyszínű szürkésbarna, mint az evezők, de a tollak világosan szegettek. A hím homloka zöldessárga, úgy szemöldökvonala és nyakoldalai, általában a sárga és zöldessárga szinei élénkek. A tojó zöldesen árnyalt szürkésbarna, erősebben foltos s alul sem élénk sárga, inkább szennyesfehéres, szürkés. A fiatalok egészben pettyesek s alig sárgák. Csőr szaruszürke; szem sötétbarna; lábak sárgásbarnák.
Mértéke: H. 10,9–11,3; Sz. 6,5–7; F. 4,4–4,6; L. 1,3–1,5; Cs. 0,7–0,8 cm.
Földrészünk délnyugati és Afrika északnyugati részeiben leggyakoribb. Alig 50 év óta határozottan kelet és vagy 30 év óta északkelet felé is terjeszkedik. Hazánkban legnagyobb mennyiségben Vas-, Pozsony- és Sopronmegyékben találtam. Kivált gyümölcsösökkel, szőlőkkel, kertekkel bővelkedő, völgyekkel váltakozó előhegyekben szeret tartózkodni. Alföldi vidékeinken nem fordul elő s Erdélyben is ritka. Ott, a hol megtelepedett, hamar feltünik, mert rendkivül élénk, folyton csevegő kis jószág. Télen melegebb tájakra vonul s márczius végén – néha első felében – kisebb társaságokban érkezik vissza hozzánk. Mikor azután az őszi baraczkfák megpirosítják a lankásokat, a körte-, cseresznye és szilva-fákról pedig a szellő lekapja a fehér szirmokat, hogy megfehéredik tőlük az üde gyep, mintha csak friss hó esett volna reája s az almafa fehér és rózsaszínű bimbói is kifakadnak, a szőlőkben pedig mindenütt hallatszik a karót verő munkásnép reménynyel biztató kalapálása: akkor a vidéket a csicsörke nászdala is betölti, az a sajátságos, fáradhatatlanul csengő csicserékelés, mely szakasztott olyan, mintha az egész környéken itt is, ott is zablyákat tisztogatnának vagy kis zsákokban finom üvegdarabkákat ráznának. A kis szerelmes ott ül a fa hegyén, szárnyait lecsüggesztve, farkát kissé megemelve, izeg-mozog jobbra, balra, felbóbitázza feje búbját s oly izgatott, hogy nem törődik mással, mint választottjával, kinek minden szivverését elfecsegi. S oly bensőből jövő, hamisítatlan igaz ez a sajátságos ének, hogy az érzéketlen szivet is megindítja. Szerelmi mámorában a heves udvarló énekszóval gyakran felemelkedik a levegőbe s lepke- vagy bőregérszerűen száll egy másik fára, ott folytatván csicsergő strófáit.
A mily megkapó életének párszerző időszaka, olyan kedves, bensőségteljes családi élete is. Fészköket legszivesebben körte- vagy almafára, vadgesztenyére, tölgyre, ákáczra, néha fenyőre építik. Kicsi, finom alkotmány ez, mely belül szőrökkel, egyes tollacskákkal van bélelve, kívül gyökerecskékből, kevés, mohából száraz kórószálakból rakva. Rendszerint 2–5 méter magasan, ágvillában, a törzshöz közel, mintegy beékelve, vagy pedig kihajló oldalágon találjuk. Fészke táját évről-évre megtartja s tudok esetet, hogy egy visszanyesett, elsűrűsödő alacsony hársfán, alig arasznyira egymástól, három fészek állott. Bizalmasan, gyanutlanul költ emberi lakó- vagy tartózkodási helyek tőszomszédságában. Többször találtam fészkelve kertipadokat beárnyékoló ágakon, látogatott ülőhelyeken, hol egész nap gyermekek lármáztak, jöttek, mentek. S a véletlen úgy akarta, hogy e sorokat is épp akkor vessem papirra, mikor a szőlő-házikómat s az előtte lévő asztalt és padokat beárnyékoló, teljes virágpompáját kifejtő vén almafa legalacsonyabb ágán, egy boldog csicsörkepár kedves otthonára nézhetek. Kezemmel elérhetem a fészket, melyből csak az az apró kis csőr s a fej egy része látszik ki, hébe-hóba aztán valami fénylik is: összenézünk, mert az anyamadár fényes szemecskéje kandikált le reám. Szegény kis jámbor te! Mennyi féltés, gond sugárzik abból az aranyos csillagocskából! Hányszor visszabujsz meleg fészkecskédbe s hányszor dugod ki ujból fejecskédet, hogy reám kémlelj, gyanakodva, megnyugodva, de mindig kétségben, mert hisz nem tudhatod, nem-e bánt egy meggondolatlan pillanatban a hozzád képest oly hatalmas, nagy ember. Vagy talán azt fürkészed, mit irhat alattad ez a tollkörmölgető? sőt tán el is tudod olvasni? érted, hogy rólad jegyezgetek itt, s elmondom a világnak és azoknak az embereknek, a kik nem ismernek, minő kedves, jóra való kis állatka vagy s mily példás hűséggel, melegséggel teljesíted hitvesi kötelességeidet. Nem lesz bántódásod, légy nyugodt; igazi barátod, szószólód vagyok.
Fészekalja 5 halvány kékeszöld vagy kékesfehér alapszinen, vörösbarnán, finoman pettyezett, karczolt tojásból áll, melyeket a tojó 13 nap alatt fakaszt meg.
Tojásmérték: H. 15–16,9; Sz. 11–12,7 mm.
A hím csak eteti párját, kedveskedik, czinczogva beszélget vele – mintha kitartásra buzdítaná – de maga nem üli a tojásokat. Május közepén s még inkább második felében, többnyire fiókákat találunk a fészkekben, sőt juniusig már kirepülteket is láthatunk. Juniusban vagy juliusban másodszor költ. Költés után kisebb csapatokba verődnek, rokonfajúakkal egyesülnek s vad üröm, lósóska stb. dudvamagvakra járnak. Kárt nem tesz, a gyomok terjedését korlátozza; bizalmas, jámbor magaviseletével, friss dalolgatásával egyik éltető eleme gyümölcsöseinknek, kertjeinknek.
Még többet is mondjak? Látom aggodalmas kis szemedet, mely megindít; s ez a tekintet annyira emlékezetemben marad, hogy alig felejthetem. Nem irhatok rólad többet fölöttem költő kis barátném, csak még azt: Embertársaim! legyetek könyörületesek a csicsörkékkel szemben s gondozzátok kivált ott, a hol megalapítja otthonát; tartsatok tőle távol minden veszedelmet, bajt. A ki úgy tud nézni, mint ez a madárka, nem lehet az rossz.
