A CSÍKOSFEJŰ SITKE. Calamodus aquaticus (GM.) 1788.
A CSÍKOSFEJŰ SITKE.
Calamodus aquaticus (GM.) 1788.
Calamodus aquaticus (GM.) 1788.
[Motacilla aquatica GM. – Sylvia aquatica LATH. – Calamoherpe aquatica BOIE. – Salicaria aquatica KEYS. & BLAS. – Caricicola striata BRHM. – Acrocephalus aquaticus A. BRHM.]
Jegyei: valamivel kisebb, mint előbbi; egészben hasonlít is hozzá, csakhogy alapszine sokkal világosabb, agyagsárgás; fején 5 hosszantfutó sávoly, még pedig a szemöldökön világosagyagsárga, a fejtető közepén ugyanilyszínű s a kettő közt egy-egy fekete; farcsikja sárgás rozsdaszínű s feketén foltos; a csőr szarubarna, az alsó káva tőfele sárgás; lábai sárgás hússzínűek; szemei barnák. Vannak példányok, a melyeknél a hát eleje és a nyak hátsó részének alapszine szürkésbe játszik, náluk a fejtető középsávolya is ilyen; ezeket sokan Calamodus aquaticus cariceti NAUM. 1823. néven mint fajtát különböztetik meg.
Mértéke: H. 12,5–12,7; Sz. 5,8–6,3; F. 4,8–5; L. 1,9–2 Cs. 0,9–1,05 cm.
Közép- és Dél-Európában honos, de sokkal ritkább, mint előbbi. Dánia déli részeiben és a Balti-tenger tartományaiban fekszik elterjedésének északi határa. Angliában esetlegesen, Németalföldön, Belgiumban költözködéskor látták; Olaszországban, Németországban költ. Nálunk a legritkább sitke s fészkeléséről nincs is adatunk. Nem is találkoztam vele máskor, mint költözködése szakában. Tavaszszal legtöbbet láttam 1890-ben Dinnyésen, mikor április. 28.–május 2-ka közt vonultak át, de nem telepedtek meg. Őszszel, rendesen szeptember végén, figyeltem meg egyeseket a Velenczei tónál. De hogy már augusztus végén vonulásban van, azt is erősíthetem, mert 1887-ben e hó 27-én néhányat az előbbi faj társaságában, Borosmonostor táján (Sopronm.) bükköny-, kender- és sűrű kukoricza-táblákból zavartam ki s lőttem is belőlük; ott pedig – a táj nem lévén mocsaras – nem tartózkodhatik rendesen. Egyébként mindenkor a tavak szélén, alacsony, nem annyira nádas, mint sásos, csuhis helyeken figyeltem meg s egészen úgy viselkedett, mint az előbbi.
