AZ ÖRVÖS RIGÓ. Turdus torquatus L. 178.
AZ ÖRVÖS RIGÓ.
Turdus torquatus L. 178.
Turdus torquatus L. 178.
[Sylvia torquata SAVI. – Copsichus torquatus KAUP. – Merula torquata BOIE. Merula collaris BRHM.]
Jegyei: valamivel erősebb, mint a fekete rigó; az öregek alapszine kormos barnásfekete, begyükön széles sarlóalakú fehér folttal, felső testök tollai szürkésfehéren szegettek, alsó testök – főleg a mellen, hason és a fark alsó fedőin – valamivel szélesebb és fehérebb tollszegélyekkel pikkelyesen rajzolt; a szárnytollak külső széle szintén fehéres szegélyű; a fark egyszínű kormos fekete, csak a szélső tollak hegyén látszik némi fehér szegély; csőre sárga, csak hegye és a felső káva töve barnásan árnyalt; lábai sötétbarnák úgy szemei is. A tojó barnább, mint a hím, a fehér örvszerű begyfolt szennyes fehér s egyes barnás tollszegélyekkel tarkázott. A fiatalok csőre feketésbarna, később részben sárgás; fehér begyfoltjuk nincsen; felül sötét barnák, világosabb tollszegélyekkel, a hát elején, vállon, szárnyfedőkön sárgás rozsdásfehér foltokkal; szemöldöksávolyuk rozsdássárgás; alsó testök ugyanily színű, a mell feketés háromszögletű foltokkal és haránt vonalkákkal sűrűn behintett.
Nálunk a typikus példányok csak költözködéskor mutatkoznak s a Kárpátokban fészkelők a déli örvös rigó – Turdus torquatus alpestris BRHM. 1831 – fajtához tartoznak, mely abban különbözik az északiaktól, hogy hasának és alsó farkfedőinek feketés tollai nemcsak fehéresen szegettek, hanem közepükön ugyanily színűen foltosak is.
Mértéke: H. 25,3–25,6; Sz. 13,5–14,3; F. 9,7–10,4; L. 3–3,2; Cs. 2–2,2 cm.
A typikus példányok Észak-Európa hegyi erdőiben költenek; Közép- és Dél-Európának magas hegységeiben pedig az utóbbi fajta tanyázik. Nálunk is csak ez telepszik meg s a Kárpátokban fordul elő. Őszszel és tavaszszal – átvonulóban – azonban az északi példányok is mutatkoznak nálunk, gyakran a fenyőrigó társaságában. A mi örvös rigóink márczius végén, vagy április elején – más rigófajokkal, vagy saját fajtársaikkal – kisebb vagy nagyobb társaságokban érkeznek fészkelő helyeikre, a fenyőöv magasabb részeibe, sőt azontul is a henyefenyő világába.
Legalacsonyabban a Kis-Kárpátokban – kb. 450 méter magasan – Modor város erdejében, a «Rothe» nevű vágásban találtam fészkelve. Fészkét többnyire magasan, néha azonban csak annyira építi a föld színétől, hogy kézzel elérhető. DANFORD a Retyezáton 5–13 méter magasan találta fenyőfákon fészkelve s megjegyzi, hogy április 25-én tojásait szedte, noha még előbb is tojik. A fészek magas állása azért is figyelemre méltó, mert Északon, a typikus példányok, csak alacsonyan szokták rakni otthonukat. Május végén másodszor költ. Fészke és tojásai nem igen különböznek a fekete rigóéitól, a mint természete, mozdulatai is arra emlékeztetnek.
Tojásmérték: H. 27,5–33; Sz. 20–22 mm.
A hím már kora hajnalban, valami fenyő sudarán ülve, reá zendít dalára s az első madár, mely a havasok ormain a napfakadást üdvözli. Énekében bizonyos hrüpp, hrüpp, hürüpp szótagok jellemzők. Körülbelül ugyanazt eszi, mint a fekete rigó; kárt nem tesz. A fenyőrigók csapataiba elegyedve ő is gyakran a tőrvetők prédájaként piaczra kerül.
