A PARTI FECSKE. Clivicola riparia (L.) 1758.
A PARTI FECSKE.
Clivicola riparia (L.) 1758.
Clivicola riparia (L.) 1758.
[Hirundo riparia L. – H. cinerea VIEILL. – Cotyle riparia BOIE. – Cot. microrhynchos, fluviatilis BRHM. – Clivicola europća FORST. – Cotile riparia SHARPE.]
Népies nevei: marti fecske (Erdély); partika fecske (Barbacs, Sopronm.).
Jegyei: legkisebb fecskénk; csüdjei csupaszok; farka kivágott, egyszínű. Az öregek felső testrészei, pofái, mellörve, szárnyai, farka, az alsó test oldalai szürkés földszinű barnák; torkuk, hasuk, farkaljuk fehér; csőrük feketésbarna; lábuk világosbarna, a csüd hátsó részén, a hátulsó lábujj fölött, egy kis tollsarkantyú. A fiatalok torka rozsdás árnyalatú, hátuk tollai és szárnyfedőik rozsdás és fehéres szegésűek, tollsarkantyúik nincsenek, egyébként olyanok mint az öregek.
Mértéke: H. 12–13; Sz. 10,5–10,9; F. 5–6; L. 0,9–1,05; Cs. 0,6–0,7 cm.
Ez a kis fecske majdnem egész Európában, Ázsia északi felében és Észak-Amerika számos helyén előfordul. Legmagasabbra Skandináviában hatol északra, máshol azonban a Sarkkört nem igen lépi át. A hűvösebb égövben általában nem oly számos, mint délebbre. Különösen nagy mennyiségben honos Oroszországban, valamint nálunk is magas, agyagos partú folyóinknál, tavainknál; vonulás közben egyebütt is, kivált vizekben bővelkedő sík vidékeinken. Tavaszi jelentkezésének országos középnapja: ápr. 19–20. Költözködéskor, de máskor is, mindig társaságban jár; magányosan ritkán látjuk s ha kevesen vannak, többnyire más fecskék közé elegyednek. Az utazó parti fecskék vizekhez tartják magukat s néha a tavak, folyók táján igazán rengeteg mennyiségben mutatkoznak, kivált őszszel. Cserregő, csacsogó szólással repkednek a vizek, a rétek, mezők fölött, megpihennek a földön, nádszálakon, száraz ágakon, távirósodronyokon, olykor ezernyi ezerre rugó számban. A földre azonban legritkábban szállnak, leginkább még utazás közben. Ezt TOMPA is tudja, így írván:
«Mint a földre szállni félő parti-fecske.
Fáradtan fészkéhez tér meg éjszakára».
Fáradtan fészkéhez tér meg éjszakára».
Népünk mindig megkülönbözteti őt egyéb fecskéktől s fürgeségét ismeri, mit ez a népdal is bizonyít:
«Kökényszemű szép menyecske
Fürge, mint a parti fecske».
Fürge, mint a parti fecske».
A Velenczei tavon őszi elvonuláskor, egyes napokon – főleg augusztus közepe táján – oly roppant mennyiségekben láthatók, hogy az egész tó környéke csak úgy hemzseg tőlük. Az egész levegő tele van, a nádasokban ülők sulyától meggörnyednek a szálak, mindenütt fecsegés, röpködés, káprázatos összevisszaság, mintha csak egy óriási szunyograj tánczolna előttünk. Ilyen napokon rendesen előfordul, hogy vadászat közben réczére vagy szárcsára lőve, néhány parti fecske is lehull a magasból.
Szeptember közepére elfogynak s azontúl mindig kevesebb lesz; enyhe őszszel azonban még október közepén is jókora csapatokat észleltem tóságainkon. Telelésre Afrikába huzódnak. Költési idejök májusra esik. Magas, meredek, agyagos partok felső szintjét foglalják el s hosszú, egy méternél is mélyebb, csatornákat vájnak abba, melyek katlanszerű végébe rakják finom szálakból, gyökerekből, szőrökből és tollakból készült fészkeiket. A bejáró lyukak rendesen közel vannak egymáshoz s mindig nagy társaság lepvén a telepet, a partoldal szitaszerűen átlyukgatott. Ha közvetetlen a víz mellékén nem találnak alkalmas partot, a közeli szakadásokat, nagyobb gödrök oldalát foglalják el. Május vége felé s junius elején a folyton nyüzsgő, sürgő-forgó, méheshez hasonló élénkségű telepen többnyire tojásokat találhatunk, egy-egy fészekben 5–6 db-ot, melyek egyszínű fehérek. A kotlás 13 napig tart.
Tojásmérték: H. 17–19; Sz. 12–14 mm.
Évenként csak egyszer költ.
Apró bogarakat, legyeket, szunyogokat leginkább eszik s főleg röptében kapkodja el azokat. Az által, hogy vizbő vidékeinken nagyon számos, nem kicsinylendő hasznot hajt a rengeteg szunyog s más kellemetlen, sőt kártékony rovarok korlátozásával. Ezért ne zavarjuk meg fészkelő telepeiket, melyeket sok helyen a csintalan gyermekek – puszta kiváncsiságból – évről-évre háborgatnak, pálczikákkal piszkálják, kiássák vagy betömik a föld mélyébe vájt otthonukat.
