Írói összejövetelek
Írói összejövetelek
S az írók, az »istenadta« írók kis serege, lelkesedéssel, becsületesen látott a munkához. Úgy volt meggyőződve, hogy kötelességet teljesít s még az idők szigorúbbra fordulása sem lankasztotta: sem türelmét, sem jó kedvét nem vesztette el. Ha nemrég látta: quid ultimum in libertate – így tapasztalta most: quid ultimum in servitute.
Egy darabig délutánonként a Veres Ökörhöz címzett kávéház, vacsoránál a Sas, Parragh (a Váci-utcában), a Prés volt a találkozó hely. Sok tréfa közt komoly dolgokról is volt szó: megállapították a munkaprogrammot s megbeszélték a teendőket. Még egy kis tréfát meg lehetett engedni a katona urakkal szemben. Pákh írt egy humoreszket Hunyadi János cím alatt, melynek eleje és vége Hunyadiról szól, de a közepe maró szatira a Polizei-System ellen, s a katona urak, kik ennek a cikknek – mint Pákh megjósolta, – csak elejét s végét olvasták el, de a közepét nem, s így sejtelmök sem volt annak valódi tartalmáról, a Röpíveknek azt a füzetét, melyben ez a dolgozatot megjelent, csakugyan nem kobozták el. Volt egy pár estére való mulatsága a körnek. Néha Vörösmarty is, ha bejött Baracskáról, ellátogatott oda s utóbb Erdélyi is résztvett a barátságos összejöveteleken. – Kazinczy Gábor kedélyes estélyei már komolyabb természetűek voltak, ezekben Kemény, Eötvös, Veér Farkas is résztvettek. Itt tervezték az Ujabb Nemzeti Könyvtár megindítását, mely régi magyar írók és emlékírók munkáinak gyűjteménye volt, s a rendkivüli lelkesedés, melylyel a közönség felkarolta, lehetővé tette, hogy a régi latin és görög klasszikusok magyar fordításainak kiadását megkezdhessék. Ez a siker – mert az Újabb Nemzeti Könyvtár nagy része magyar történeti munkáknak volt szentelve – az Akadémiát, mely három évig életjelt is alig adhatott magáról, hazai történelmi forrásmunkák kiadására ösztönözte. Itt is igaznak bizonyúlt, hogy leigázott nemzetek előszeretettel fordúlnak történetükhöz: a kiadványok sorsa igen rövid idő alatt biztosítva volt.
Nagy Ignác a Hölgyfutár szerkesztője.
