Eredeti lírai költeményei
Eredeti lírai költeményei
Eredeti költészete is ép oly gazdag, mint értékes. Eleinte, a mikor fellép, az édes és ábrándos szerelem hevíti; de a mint a nemzet dicső küzdelme viharzik, s a vihar újonc legényül őt is magával sodorja, húrjain komolyabb és mélyebb hangok fakadnak; s ebből az időből némely éneke, mint Az elesettek álmait virrasztom, a Fényes tiszt urak és Csaták emléke mai nap is megragad igaz erejével. Majd a mikor rövid boldogsága Idunával, tartós bánata utána, második házasságának verőfényes áldása és első leánykájának kora hervadása végig zajlik szerető szívén: a derűs dalok és panaszos sirámok egész virágfakadása árad meg lírájában. A repeső ujjongás és verdeső búsongás erősebben és hevesebben ihleti, minél fogva közvetlenebbé és tömöttebbé, kifejezőbbé és hatásosabbá válik. Ép oly termékeny, mint leleményes, ép oly őszinte, mint szabatos, mert az érzés belső kényszere és a benyomás gyors értékesítése váltakozva vezeti; s mihelyest hevülése a szív melegéből vagy hangolódása a behatás visszavetődéseként hangot vagy alakot keres, – a költő képzeletének könnyű játéka és kezelésének készséges művészete érvényesűl. Színbeli pompája és alaki tökélye annyira csillog, hogy érzelmeinek bensősége és gondolatainak ereje veszteni látszik mellette. Ez az oka, hogy a mikor Költeményei 1861-ben, két kötetben, s A kis Ilonka emlékezete 1862-ben egy füzetben megjelentek, nem részesűltek oly osztatlan tetszésben, a mint érdemlik vala; s még Arany is ama virágokhoz hasonlította őket, melyeket félig a természet, félig a mesterség nevel. Pedig akár a házas boldogság és családi tűzhely énekeiből, akár az Iduna és a kis Ilonka emlékéből egész bokort idézhetnék, mely mai líránk legszebb és legnemesebb termékeihez tartozik. Sőt néhány tárgyias darabja is, mint az Angyal és ördög, A havasi rózsa és A herceg sólyma ép oly szerencsés eszméjében, mint a mily összhangzatos szerkezetében és kivitelében. Kisebb költeményei 1883-ben új kiadásban kerűltek ki a sajtó alól, szigorúbban megválogatva, mégis megszaporodva, két testes kötetben, melyek dalnoki pályája magasán mutatják be. A mi új van bennök, szinte valamennyi alkotásainak legjava. Magasan szárnyaló énekek, a férfiasság komoly tüzével és eszmebőségével, ragyogó rajzok az eszményiség és valóság elegyítésével; s ez énekes és rajzok virágos foglalatából mosolyog a költőre második felesége a maga nemes és sugalló szépségével s édes anyja a maga szelíd és áldó jóságával. Két fényes női kép, melyet szeretet és kegyelet ihlete magasztal és magasztosan megörökít. Ha nem is oly közvetlen hatásúak, ép oly művészi kivitelűek amaz emlékek, melyeket Szász Károly a szellem nagyjainak: Kazinczynak, Katonának, Vörösmartynak, Petőfinek, Csokonainak, Dessewffynek, Toldynak, Eötvösnek, Bessenyeinek, Dugonicsnak, Tompának, Szigligetinek, Bemnek, Deáknak és Trefortnak, Shaksperenek és Calderonnak állít. Alkalmiságra készűltek ugyan, de nagy időre szólnak. A műbiró szinte zavarba jut, hogy mit méltányoljon bennök inkább: alkotójuk jellemző kezét, előadásának lendületét vagy hangbeli változatosságát. Semmi sem bizonyítja inkább, mint ez ódák sikere, hogy Szász Károly ere nem csappant, röpte nem lankadt, évtizedek kimerítő munkájában sem; vagy éppen az Úti tárca, legutolsó lírai gyűjteménye, 1890-ből, mely német, francia, svájci és olasz földön való bolyongásainak leírása. A mit lát, a pillanat hatása alatt átérzi és dalba önti, annyi fogékonysággal és elevenséggel, a mennyire csak a lélek ifjúsága képes. S ha múló fellobbanás, futó benyomás lepi is meg olykor, pár költeménye, mint a Milói Venus, a Lidó-parton és az Itthonn igazi mély megindúlásra vall és igazi mély megindulást ébreszt, mig a Velencében mindenkor egyike marad eszmélkedő líránk leggazdagabb színekben játszó, legértékesebb gyöngyeinek.
