Műfordításai
Műfordításai
Nagy-Kőrösön kezdi meg, a vidékiesség és kelmeiség megtévedése ellenében, ama nevezetes és jelentőséges vállalkozást, hogy a nyugot-európai nagy nemzetek nagy szellemeinek örök alkotásait megismertesse és átültesse, hogy a hazaiság alacsony falu-dombjáról és az eszmeietlenség tikkasztó porából az emberiség nagy eszméinek megújhító levegőjébe és termékenyítő áradatába vezesse vissza a magyar költészetet. Szász Károly életének és pályájának éppen e vállalkozás betöltésében rejlik egyik legelévülhetetlenebb érdeme, költészettörténeti eredménye. Moore Tamásnak, kit még Petőfi adott kezébe, epedő lágy dalaitól Dante fenséges Isteni színjátékáig újra meg újra bejárja az angol, francia, német és olasz irodalmak buja berkeit és meghonosítja nálunk ezek legékesebb virágait. 1853-ban jelent meg első gyűjteménye, Moore Tamás költeményeiből, s egymásután következnek: 1856-ban Angol és francia költőkből, 1861-ben Lirai Álóék nyugoti költőkből, 1862-ben Gyöngyvirágok és a Századok legendájából; majd 1872-ben Kisebb műfordításai, három vaskos kötetben. Moore, Heine, Burns, Byron, Hugo, Béranger Lamartine, Lemoyne, Scott, Dorgan, Longfellow, Tennyson, Wordsworth, Horác és mások ritka szerencsével szólaltak meg közvetítésében. Mert Szász Károly éppen könnyen hangolódó természeténél és finom ízlésénél fogva művészien alkalmazkodik e különböző egyéniségek hangulatához és sajátosságához, kezelése módjához és versbeli alakjához. Éppen azért ép oly jellemzetes, mint változatos. A Heine komor humora és Burns játszi pajkossága, a Byron sötét boútja és Hugo égverdeső szertelensége, a Lamartine méla merengése és Béranger bájos dallamossága egyiránt híven zeng vissza nála; bár kétségtelen, hogy nem minden hang ugyanazzal a tökélylyel. A magyar Shakspere és magyar Moličre létesítésében is kiváló érdme van: abba nyolc drámát, ebbe hét vígjátékot fordított. S mind e munkától még meg sem pihent, a mikor megjelentek: Göthe lírai költeményei két kötetben, 1875-ben, Hugo Victor Hermanija 1875-ben, és Borgia Lucréciája 1881-ben, Tennyson Alfréd király-idylljei 1889-ben és Schiller költeményei 1890-ben s a Divina Comediá-ból, a Dante csodás elbeszéléséből a Pokol 1885-ben és a Purgatorium 1891-ben, mig a Paradicsom 1899-ben készűlt el; két nagy munka, teljesen elütő egymástól: de annak krónikás egyszerűsége, csattogó hangja és szilaj haragja, ennek merész fensége, mély borongása és mesés változatossága egyenlőkép sikerűl neki. Az zengzetesebb és folyamatosabb, mint igazi hegedős-ének; ép annyi ihletet mint tudást követel: Szász Károly bennök remekelt, nem hiába a magyar műfordítás mestere.
