Költeményei
Költeményei
Eddigelé keveset írt, noha már 1844-ben megszólalt: csakis 1855-ben jelent meg első lírai gyűjteménye, a hevülő érzések e kis könyve és 1856-ban Béla királyfija, e hosszabb költői beszélye: de neve már jó hangzással bírt, s még Ildikója, ez öt felvonásos gyönge tragédiája 1857-ben sem ronthatta meg; pedig történeti felfogásában és drámai jellemzésében egyaránt hibás. Ékesebben beszélnek hivatásáról: az Uj dalok 1858-ból és a Vészhangok 1860-ból, mikben a Sirámok, Szerelem átka és Gina emléke, a megindító és megrázó dalok e három gazdag sorozata, hogy az Erdélyi szavainál maradjunk, a maguk sötét egével, fekete levegőjével, hangulatuk alanyi bensőségével és emberi természetünk megannyi ellenmondásával Vajda Jánost már lelke és vére valójában ismertetik meg. Majd következik 1862-ben két röpirata: az Önbirálat és Polgárosodás Aristides álnévvel, mind a kettő magvas fejtegetés, ébresztő és intő szózat. 1869-ben Egy honvéd naplójából címen forradalmi élményeit bocsátja ki; e beszédes és színes lapokat, melyek nemcsak a nagy időnek sok érdekes eseményébe, de magasztos szellemébe is beavatnak annyi közvetlenséggel, mintha csak szárnya suhogása felettünk csapna el. Vajda 1870-ben a Kisfaludy-társaság tagja lesz, s két év múlva ennek kiadásában rendezi sajtó alá Kisebb költeményeit, elbeszélő és lantos darabjainak javát. A vékony kötet meggyőzően bizonyítja, hogy nem a sokra dolgozik, csak a lelki viharok dúló vészei és gyötrelmes merengései ihletik. Azért később is csak ritkán lobban meg, gyűjteményei rendszerint csak évek múlva jőnek megszaporodva: így 1876-ban az Ujabb költemények, 1882-ben az Összes költemények, két kötetben; 1884-ben a Dalok és Beszélyek, Jankó János rajzaival; 1887-ben Újabb munkái, két kötetben; az első próza hirlapi cikkeiből, a második a dalok és beszélyek újra nyomása; végre 1892-ben Költeményei, az utolsó öt esztendő termése.
