Való és költészet
Való és költészet
A mit csak valaha látott maga körül, azt erős eleven színezéssel tudja visszaadni. Igy nagy érdeme, hogy a magyar életet, ennek számos képét, jelenetét, alakját, különösségét nagy mértékben használta fel. Ez életnek egyetlen regényírónk sem mutathatja fel oly gazdag, jellemző, szeretetreméltó képtárát, mint ő. Naivitásával, jókedvével, friss hangjával egészen bele látszik olykor olvadni a népéletbe. Így a Sárga rózsa című remekében, melynek hőse a magyar népjellemnek páratlanul igaz és mély megtestesítése, a pusztai életnek és természetnek elragadóan kedves, valószerű és eleven képei közt. Jókainak, különösen komikai tehetsége ragyog népies s a falu és kisváros embereit festő dolgozataiban. Ezek közé tartozik kisebb terjedelme ellenére is egyik legjobb, legigazabb és legharmonikusabb munkája: a Kedves atyafiak című elbeszélése; közéjük a Sonkolyi Gergely, az Örmény és családja s a Debreceni lunátikus, a komikai előadásnak e feledhetetlen mesterművei. Nagyobb regényei közűl jellemző és szerkesztő gond tekintetében az Uj földesúr, a feltalálás erejére, gazdagságára s a színezés melegségére nézve pedig a Magyar nábob foglal el kiváló helyet. Az újabbak közül eleven humorú részletekben s költői hangúlatú rajzokban leggazdagabb a Tengerszemü hölgy, melyet, mint utóbb a Sárga rózsát is, az Akadémia a Péczely-díjjal tűntetett ki s ezzel Jókai fényes és nagyhatású munkásságát megkoszorúzta.
