A keresztyén világ képei
A keresztyén világ képei
A keresztyén világ képeinek rendje és összefüggése bonyolúltabb. Egy szakaszba tartozónak nézhetjük a jelen korig terjedő négy jelenetet. Ezek belseje a lovagkorszakot ábrázolja, a hit világát, melynek gyümölcse a lovagrend kasztszerű elzárkózása, a betükön veszekedő s egymást üldöző fanatikus szerzetesek harca, a papok dölyfös fényűzése, az eretnekeket égető máglyák, a zárda, mely az egymást szeretőket természetellenesen örökre elzárja egymástól. Tankred-Ádám újra csalódott.
Csatára szálltam szent eszmék után
S találtam átkot hitvány felfogásban:
Isten dicsére embert áldozának
S az ember korcs volt eszmémet betöltni.
S találtam átkot hitvány felfogásban:
Isten dicsére embert áldozának
S az ember korcs volt eszmémet betöltni.
Nem akar többé semmiért lelkesedni. »Mozogjon a világ, a mint akar, kerekeit többé nem igazítom… Elfáradtam, pihenni akarok.«
A következő három jelenet (VIII., IX., X.) összefüggése egészen különös. A Tankred-jelenettel, mint a középkori hit világával, ellentétben áll a VIII., Keppler-jelenet, mint a tudás világa. De a tudás világát három szempontból rajzolja a költő. A tudás világa, mint a nyugalmas szemlélődésé, ellentéte Tankréd világot megújító küzdelmének. Ez a VIII. szín tartalma. Csakhogy az igazi tudás nem tűri meg ezt a nyugalmat és harcra kél az elavúlt, útját álló intézményekkel és előítéletekkel. Ez a IX., a francia forradalom színe. Végül pedig a tudás, mint ilyen egyáltalán nem elégíti ki az emberi lelket, ez a X. szín tartalma. Látni való, hogy az igazi nagy kérdést, vajjon a hit igazsága megfér-e a tudás igazságával, vajjon a tudás nem ellensége-e a hitnek, itt nem tárgyalja a költő. E három szín tehát egy eszme három mozzanatának föltűntetése. Alakot így ölt ez az eszme: Keppler ideje nem a kifejlett tudás kora. A babona uralkodik még; Keppler, hogy pénzt szerezzen, jobb meggyőződése ellenére, árúba bocsátja tudását és elárulja; időjóslást, horoszkopot kénytelen csinálni. Törpe lett a kor, senki sem bántja »a társas rend megszokott nyomát, e megszentelt előitéletet«; ezt kívánta Ádám, mint Tankred, de mint Keppler nem tud belenyugodni; nem tűri el ezt a fásúlt nyugalmat – a tudás nem maradhat tétlen elmélet – új kort akar, »mely új tetterővel szemébe néz az elavúlt lomoknak, biróul lép fel, büntet és emel.« Ezt az új kort megálmodja Keppler; álom az álomban! A IX. szín álomban láttatja Kepplerrel a francia forradalomnak egy mozgalmas és véres jelenetét, Dante-Ádámot, a forradalmi néptömeg közt, mely ujjong érte, de csakhamar Robespierre vádjára a nyaktilóval fejét véteti. Keppler-Ádám a XI. színben fölébred s a látottakért való lelkesedése még törpébbnek mutatja neki a saját nyomorúságos korát. Fejlődni látom, úgymond, szent eszméimet, tisztúlva mindig, méltóságosan, mig lassan bár, betöltik a világot. De nem ez a visszapillantás az álomra, vagyis ez az előrepillantás a jövőbe a szín jelentése. A fő a tudás eszméjének befejezése. Keppler-Ádám kifejti egy tanítványának, hogy a tudás a dolgok lényegét nem fogja föl; legjobb a sárgúlt pergamenteket, foliánsokat tűzbe dobni; ne tanúljunk sírig theoriát; jő idő, midőn a gondolat szabad lesz, szabadon nyilatkozhatik s a múlt romjai ledőlnek. A Tankred-jelenet és a következő három szín értelme tehát ez: Az evangélium új világot teremtett, de az emberi dőreség elferdítette a szent tanítást, új előítéleteket teremtett, melyek elsatnyították az emberiséget. Közben ébredt ugyan a tudás, de az is békóba volt verve. A francia forradalom eltörte a békókat és új nagy kilátást nyit az emberiség fejlődésére.
De közben más tragédia is lejátszódott, a nő tragédiája. Keppler neje Borbála, előkelő dáma, a kinek fényűzése kényszeríti Kepplert, hogy hitvány, hazug dolgokkal foglalkozzék. Egyike a legmegrázóbb jeleneteknek, mikor Borbála pénzt kér férjétől és szemére hányja, hogy ő, a nemes ház leánya, Keppler kétséges rangához csatolta jövőjét. Mélyen megindító Keppler felelete: Kétséges rang-e hát szellem, tudás?…
Oh nő, ha te meg bírnál érteni,
Ha volna lelked oly rokon velem,
Minőnek első csókodnál hívém,
Te büszke lennél bennem s nem keresnéd
Kivül a boldogságot körömöm;
Nem hordanád, mi benned édes,
Világ elé s mindent, mi keserű,
Nem tartanád fel házi tűzhelyednek.
Oh nő, mi végtelen szerettelek!
Szeretlek most is, ah de keserűen,
Fulánkos a méz, mely szívembe szállt.
Ha volna lelked oly rokon velem,
Minőnek első csókodnál hívém,
Te büszke lennél bennem s nem keresnéd
Kivül a boldogságot körömöm;
Nem hordanád, mi benned édes,
Világ elé s mindent, mi keserű,
Nem tartanád fel házi tűzhelyednek.
Oh nő, mi végtelen szerettelek!
Szeretlek most is, ah de keserűen,
Fulánkos a méz, mely szívembe szállt.
Éva-Borbála megindúl e szavakon, de a lejtőn már nem bír megállni. Egy udvaronc megejti s Éva csak akkor eszmél magára s löki el magától a csábítót, mikor ez férje meggyilkolására szólítja föl. Mikép kerűltek e realisztikus, egyénített, a mű jelképes természetétől annyira elütő részletek a Keppler-jelenetbe: Madách saját életének bús története magyarázza. A maga tragédiáját eszményítette meg bennök.
