A műfordítás Kazinczy előtt
A műfordítás Kazinczy előtt
AMA SZABÁLY ALÓL, hogy majdnem minden nemzet irodalma fordításokkal kezdődik, a mi irodalmunk sem tesz kivételt. E könyv eddigi fejezeteiben lépten-nyomon fordítások ismertetésével találkozott az olvasó; fordítás már a legrégibb magyar nyelvemlék is, a Halotti Beszéd; középkori költészetünk java része, a legendák és egyházi énekek latinból vannak több-kevesebb hűséggel átültetve; nyelvünk történetének alig vannak fontosabb momentumai, mint a különböző régi bibliafordítások; a nagy Pázmány is a fordítók közé sorakozott Kempis Tamásával; fordítással kezdte irodalmi pályáját a XVI. század Balassi Bálintja, s végül e kor regényes vagy széphistóriái is, mind idegen munkák kisebb-nagyobb szabadsággal való átültetései. Ha előbbre megyünk egy századdal, megint egy nagy fordító nevével találkozzunk: Szenczi Molnár Albertével, s megint egész seregét látjuk az idegen származású mulattató olvasmányoknak: a kor legnépszerűbb könyvében, a Haller-féle Hármas Históriában is megint fordításra akadunk. XVIII. századbeli szépprózák is jobbára csak fordításokból áll; csakhogy fordítóink már ekkor nem szorítkoznak pusztán a latin és német irodalomra, hanem franciából, spanyolból, angolból, olaszból is merítenek egyet-mást. Itt is nagy nevekkel találkozunk: Mikesével, a ki egész sereg vallásos és erkölcsi tárgyú munkát ültetett át, aztán Faludiéval, a ki számos olasz, spanyol és angol könyvet tett a magyar közönségnek hozzáférhetővé. A testőrök felléptétől egész a Kazinczy haláláig terjedő korban pedig a műfordítás valósággal uralkodó szerepet játszott irodalmunkban. Maga a franciás iskola működése majdnem kizárólag fordításokból állott, vagy olyan munkákból, melyeket Bessenyei György kifejezésével »fordítás is, nem is«-nek lehet mondani. A klasszikai iskola költői a római és görög irodalom remekeinek átültetésében buzgólkodtak, sőt még a népies iskolában is akadt számos fordító és átdolgozó. Végre jött Kazinczy, a ki reformátori munkájával tudvalevőleg leginkább úgy vélt célt érhetni, ha a külföldi írók magyarítása közben gyarapítja nyelvünket új szókkal és szólásokkal.
