Arany
Arany
Műfordítói irodalmunknak e terjedelemre és fontosságra nézve legnagyobbszerű alkotásához Vörösmartyn és Petőfin kívül hozzájárult Arany János is, még pedig három darabbal: Hamlettel, a Szentivánéji Álommal és János királylyal. Arany, a kiben oly redkívüli mértékben egyesűlt az ily műhöz megkivántató minden tulajdonság, e három színdarabban a műfordítás valódi remekeit nyújtotta, melyekhez fogható idegen irodalmakban is csak elvétve akad. Mély szelleme be tudott hatolni az angol költő minden sorába és szavába, nyelv- és verselésbeli művészete legtöbbször csodálatra méltó tökéletességgel birta az eredetit visszaadni. Mint mindenben, a mihez keze nyúlt, a műfordításban is hosszú időkre ő alkotta nyelvünkön a legjobbat és legszebbet. Kivált a Szentivánéji Álomban ragyog művészete szinte káprázatos fénynyel, úgy hogy egész műfordítás-irodamunkban nincs munka, melyet ezzel egy polcra helyezhetnénk. Arany később Aristophanes összes vígjátékait is lefordította, szintén mesteri módon, de mégsem oly teljes sikerrel, mint Shaksperet. A görög költő sokféle tréfás célzása, szójátéka és szócsavarása oly óriási nehézségeket gördítenek a fordító útjába, hogy még az ő genialitása sem tudott velök mindig egyforma eredménynyel megküzdeni. Fordított Arany néhány apróbb verset is, valamint »kisérletül« adott néhány versszakaszt Tasso Megszabadított Jeruzsáleméből és Ariosto Őrjöngő Lórántjából is, mind e munkáival egy vagy más tekintetben irányt szabva a magyar műfordításnak.
