A neologia féktelenségei
A neologia féktelenségei
A nyelv romlásának fenyegető veszedelmét nem volt elég fölismerni, védekezni kellett ellene. A neologia valósággal féktelenkedett és komolyabb jelenség volt a mi életünkben, mint a hogyan némelyek értelmezték. Két okon kell gondoskodni: egyik, hogy az idegen szellemek, tudományos műszavak, életmód, szokások stb. hatását nem ellensúlyozhatta a nyugalmas fejlődésnek természetes kiválása; a másik, hogy az új alakulást nem tiszta és megbízható nyelvérzék vezette. Az idegen világnak, a megbízhatatlan nyelvérzéknek e kettős behatolása sokkal komolyabban fenyegette a magyar beszéd érintetlen organizmusát s már nem tiszta szókincsét, mint azt akkortájt gondolták. Az idegen hatásoknak ily tömege s ily könnyű szerrel és ily rövid idő alatt, még eddig soha sem lepte meg beszédünket, sem a XVIII. században, sem a reformkor elején. Akkor inkább magát a nyelvet, mint annak épségét féltették a latin és német ellen s a reformkorban meggondolás, elmélkedés és grammatikai képzettség alapján újították. Az írók törzsökös nemzetségek tagjai, vidéken éltek vagy szülőföldjükről érintetlen beszédet vittek magukkal a nagy városokba s a nyelv ügyét a nemzetével kapcsolván össze: a neologiát fontos érdeknek tekintették. De a szabadságharczot követő korszak legvégén egészen megfordúltak a viszonyok. Az írók nagy része nyelvi és gramatikai készültség nélkül, gyakran idegen anyanyelvet szíva be, sietős munka közben s a szóalkotás és nyelvújítás lelkiismerete hián dolgoztak. E kor oly rohamosan vesztette el a magyar nyelv iránt tiszteletét, érzését és tapintatát, hogy csodálkoznunk kell azon, hogy nyelvünk mai állapotban megőrizhető maradt.
