Nyelvtudományunk az akadémia korában
Nyelvtudományunk az akadémia korában
Nyelvészetünk emelkedése amaz alapokon történt, melyeket Révai rakott le s az akadméia tekintélyének súlyával támogatott. Mikor Verseghy elméletét visszautasította s Révai etimologikus rendszerét fogadta el, nemcsak emlékének és érdemeinek állított maradandó oszlopot, hanem egyben megjelölte az új törekvések és föladatok célját és irányát. Verseghy tanítványai még egy ideig védelmezték mesterök tanításait, de az akadémia tekintélye s az etimologiai nyelvészet hívei és munkássága ellen nem tarthatták soká magukat. Az új irányban dolgozók ama források kimerítésére munkálkodtak, melyeket még Révai kijelölt: a nyelv történetének, dialektikus használatának s a rokon nyelvek tanulmányának szentelték munkásságukat. E föladatok megközelítése alkalmával intenzivebbé tették nyelvészetünket. Pragmatikus birálat alá vették a nyelv anyagát, különösen szókincsének beható kritikája által; azután fejlődését, a történeti emlékek fölkutatása és ismeretes segítségével; továbbá rendszerét, a rokon nyelvek tanulmányozásának eredményekép. Ez irányú tevékenységük végső célját: nyelvünknek rendszeres és kritikai földolgozását ugyan még nem érhették el, de annál többet végeztek e munka előkészítésére és megkönnyítésére. A míg e célra dolgozva új meg új területeket jártak be: új meg új kérdéseket vetettek föl és oldottak meg, új meg új törvényeket födöztek föl és világítottak meg, melyeket gyakorlatira váltva, a nyelv romlásának meggátolására használtak föl. Észre kellett venniök, hogy művök nem teljes, ha megmarad az elméletnek fönséges magaslatán, hogy könnyelműséggel méltán vádolják, ha le nem száll a gyakorlat síkjára. Mert nyelvünk ügye ez időben új stádiumba jutott, újra a neologia ingoványára lépett. Kihívta maga és alkotásai ellen az elméletet s megindította a második újítási harcot. Az elmélet már ekkor föl volt szerelve, készülten foghatott a támadáshoz, mely inkább védelem, a nyelv tisztaságának védelme. Innentől fogva nyelvészeti mozgalmaink kettős útra jutottak: egyiken a nyelvtudomány rendszeres művelése, másikon a nyelv használatának öntudatos birálata járt, de együttműködőleg, kezet kézbe téve. E kettős munkának szerencsés párhuzama tette lehetővé, hogy nyelvészetünket úgy a tudományos, mint a közéleti fórumok folytonos figyelme s éber érdeklődése kisérhette; ez magyarázta hatását és tekintélyét s teszi érthetővé minden irányban gyümölcsöt hozó munkáját.
Mindez az akadémia égise alatt történt. Az akadémia a magyar nyelv művelésére alapíttatott; felállásának igéjét, Széchenyi gróf szavát, e kor munkája váltotta be s ennek vezére éppen az akadémia volt. Színe előtt és általa, tagjainak szorgalma és munkássága, anyagi segélye és áldozatkészsége tette lehetővé, hogy a nyelvtudománynak új programmjában kitűzött föladatai megvalósúlhassanak, az új munkálatoknak nagy sora elkezdessék és befejeztessék. Akadémiánk a történeti, dialektikus, összehasonlító nyelvészet s a nyelv használata, helyessége érdekében nagy bőkezűséggel gondoskodott a rendszeres munkálatok végzéséről és a feldolgozott anyag kiadásáról.
