Greguss Ágost
Greguss Ágost
Greguss Ágost (1825–1882), egyetemi tanár, első az eszthetikai új katedrán volt e korban az elméleti széptannak legkiválóbb képviselője. Tanúlmányait külföldön, Halleban végezte s itthon, mint tanár, író, szerkesztő működött. Változatos eseményekben gazdag élete mívelődésünk szolgálatában telt. Korán föllépett az irodalomban és pedig kész tudósnak mutatkozva be 1849-ben kiadott művével, A szépészet alapvonalaival. Fiatal korának e műve szinte kötelezte őt, hogy irodalmunkat az első rendszeres és önálló széptannal ő ajándékozza meg. Egész életét kritikai és műelméleti tanulmányokban töltötte s kivált katedrája elfoglalása után, a magyar eszthetika megírására készűlt. Művének eges részleteit maga dolgozta ki, de az egészet tanítványai adták ki egyetemi előadásai után. A Rendszeres Széptan (1888) Greguss művészi elvét, az idealrealizmust hirdeti, ama kettősséget, melyet ő a sarkalatosság elvének nevezett. A külső és belső világban mindenütt föltünő kettősség teszi műve alapját, melyen szigorúan szerkesztett, minden ízében sajátját tevő épületet, széptanát emelte. Tanítása a filozofiai dualizmuson alapúl s a szépben nem csupán eszthetikai, hanem ethnikai jelentőséget talált: a szép gondolatát az erkölcsinek igaz módon való kifejezésében állapítva meg. E fölfogásban benne van egész erkölcsi gondolkodása, melyet életével bizonyított Egész lényét a harmonia töltötte be s minden művén finom érzései, tiszta gondolkodása és gondos munkája látszik. E kiváló tulajdonságainak köszönheti sikereit és emelkedését. A balladáról írt pályakoszorús műve legkiválóbb eszthetikai monografiánk közül való, Shakspere pályája széleskörű tudományát és művészi fölfogását mutatják, Tanulmányainak két kötetében finom szellemének ékesen szóló tanúságait találjuk. Műfordításokkal (Cid, Shakspere), epigramm és mese írásával is foglalkozott, oly műfajokkal, melyekben az élezett beszéd s a tanító szellem uralkodik. Greguss pályája valóban nem egyéb, mint rendszeres széptanának gyakorlati bizonyságlevele. Greguss emléke nem volna teljes, ha csak tudományos érdemeiről szólana, emberi erényeiről sem szabad megfeledkeznünk.
Greguss Ágost
)
Pulszky Ferenc emlékérme.
