Az akadémia működése és hatása
Az akadémia működése és hatása
Rámutattunk az imént, hogy századunk harmadik évtizedében és annak küszöbén az irodalmi termelésben csökkenés s a tudományos színvonalban némi hanyatlás kezdett jelentkezni. Valami erősebb lendítésre volt szükség, a mely ne csak ébresztőleg, de buzdítólag is hasson a munkásokra s új érdeklődést támaszszon a mívelt közönség soraiban. Erre a célra éppen a legjobbkor indúlt meg a magyar tudományos Akadémia (akkor még Tudós Társaság) működése. 1830–31-ben legott kebelébe gyűjti az akkori legjava férfiakat, a kiktől munkásságot lehet reményleni. Nem sokan voltak és nem is valami erősek s ép ezért maig sem lehet egészen megérteni, hogy többen, a kiknek már akkor határozott érdemeik voltak (nem is számítva ide a távol Erdélybe vonúlt és ekkor már megtört 68 éves s csakhamar el is húnyt Pethe Ferencet) mint például Sadler József, Pestmegye flórájának első leírója, több más becses dolgozat szerzője s a XVI. századi magyar botanikai tudományosság történetének írója és Reizinger János, a jeles zoologus, Magyarország édesvízi halainak első monografusa, miért maradtak ki akkor és örökre is a náluknál csekélyebb érdeműek társaságából? – ha csak azért nem, hogy műveik – mint ebben az időben még más jeleseké is – legnagyobbrészt latinul jelentek meg s így szaktudományuknak magyar nyelven terjesztését tőlük nem reménylették.
Megalakulásakor s fennállása első idejében ugyanis a m. tud. Akadémia még nem tekintette feladatának a mathematika és természettudományok művelését és fejlesztését, hanem a magyar nyelv művelésén, mint főfeladatán kivül megelégedett azzal, hogy az ismereteket magyar nyelven fogja terjeszteni. Hazai állapotaink igényei, kultúrai hátramaradásunk és a tudományos erők csekély száma eléggé kimagyarázzák, hogy eleinte más hatáskört szabott működésének mint a nyugot-európai tudós-társaságok. »Az iskola és az egyetem képezi a termőföldet, úgymond Sztoczek József, melyben a tudományok csírát hajtanak és gyümölcsöt teremnek. Az Akadémia nem termő földje, hanem emporiuma a tudományoknak. A hol tehát az iskola és az egyetem évek hosszú során súlyos fogyatkozásokban szenved, ott az Akadémia működése csak szűk körre szorítkozhatik.«
Működésének első három évtizedben Akadémiánk mathematikai, valamint természettudományi osztályai nem is tudtak oly sikeres működést kifejteni mint eleve reménylették s tényleges javulás csak a hatvanas évek folytán és után kezdett beállani, midőn az iskolák állapota s a társadalmi viszonyok javulásnak indúltak, midőn egyetemeinken a mathematikai és természettudományi szakoktatás színvonala emelkedett és ezzel egyszersmind gyarapodott azon férfiak száma is, a kik már nem puszta kedvtelésből, hanem hivatásból és szakszerűen foglalkoztak ezekkel a tudományokkal. De ettől fogva s különösen mióta a mathematika és a természettudományok előbb külön-külön osztályai egyesűltek s az immár egyesűlt osztály saját külön folyóiratokkal rendelkezik és szellemi ügyein kivül bizonyos határig az anyagiakat is saját maga intézi, fejlődésében meglepő örvendetes fordulat és haladás köszöntött be.*
E viszonyokat tüzetesen ismerteti Szily Kálmán »Természettudományi mozgalmaink az utolsó évtizedben« című tanúlmányában, a Budapesti Szemle 1877. évi szeptember–októberi füzetében.
Ebben az időben s azóta megindúlt folyóiratai a következők: A mathematikai és természettudományi osztályok Közlönye hét éven át 1860-tól bezárólag 1866-ig (mint az Akadémiai Értesítő harmadik, de teljesen önálló csoportja). Ennek megszüntével, helyesebben átalakulásával indúltak meg az Értekezések a mathematikai tudományok köréből és külön az Értekezések a természettudományok köréből, mind a kettő 1867-től maig, időhöz nem kötött füzetekben, az osztályban előadott (de legújabban csak a nagyobb terjedelmű és fontosabb) értekezések számára fentartva. Ezekhez csatlakozott 1882-től fogva az osztály tárgyalásai s a gyorsabb megjelenést kivánó kisebb értekezések, kivonatok és előterjesztések számára a Mathematikai és természettudományi Értesítő, mely évenként 9 füzetben jelenik meg. Kiegészíti ezeket az 1861-ben megindúlt Mathematikai és Természettudományi Közlemények, vonatkozólag a hazai viszonyokra, mely maig is fennáll, eddig 27 kötete jelent meg s főképen a mathematikai és természettudományi bizottság széleskörű munkássága és megbízásai útján létrejött eredeti kutatások feldolgozását foglalja magában.
