Hogy ezek a folyóiratok, melyek közérdekű ismereteket terjesztettek, hozzájárultak némileg a természettudományi ismeretek terjesztéséhez is, az kétségtelen. De ennek ellenére, vagy talán éppen azért, mert ezek a csekély számú olvasó közönség erejét és idejét már eléggé igénybe vették, azt tapasztaljuk, hogy a huszas években az önálló magyar munkák megjelenésében hanyatlás kezdett mutatkozni. A múlt század utolsó s a jelennek első két évtizedében szinte úgy tetszett, mintha a nyelvújítás hatalmas lendítése, a vele megindúlt pezsgő szellemi körfolyamat új erőt öntött volna a többi szakok művelőibe is. S hogy öntött, az nem is szenvedhet kétséget. De hogy e hatás nem tartott sokáig és eredményeiben nem tartott lépést a többi szakok fejlődésével, annak többféle okai vannak, melyek némelyikére rámutatunk e dolgozat legelején. Egyik további oka kétségtelenül az volt, hogy az akkori munkás nemzedék – mely hosszú és nagy fáradság árán, erős autodidakta munkával szerezte meg szakbéli ismereteit és jártasságát – lassanként elenyészett, s új még nem támadt nyomán – legalább nem elegendő számban s nem a kellő minőségben – mely a szépen és lelkesen kezdett munkát buzgón folytassa, s az elég lendületes kezdet után a haladásnak első és fő feltételét: a nagyobb mélységet, önállóságot és szakavatottságot vihette volna bele a működésbe, a mely, igaz, hogy akkoriban anyagi sikerrel éppen nem kecsegtetett, de ama kevesek elismerése, a kik a természettudományok iránt érdeklődtek és általuk a nemzet legjobbjainak, mívelt közönségének hálája s nem egyszer koszorúja, a derék munkásoknak mindig biztosítva volt.